Beke család. (Alma-melléki).
Beke család. (Alma-melléki).
Alma-melléki Beke calád emlékezetére egy kézirati gyüjteményben találok. A nemzékrend a XIII. század közepétől a XVI. század közepeig hozza le a családot. Alma-Melléke Somogy megyei helység, a családnak tehát valószinüleg ez volt hazája. Az érdeklett családfa, mely hihetőleg pörben volt használva, igy következik:
Márton de Alma.; István. 1257.; Márton de Alma. 1215.; Sunguel 1275.; Lancred 1275.; Beke de Alma-Melléke 1344.; István János.; Kozma.; Demény de Szigeth.; Ferencz (n. Klára).; Demeter.; Tamás de Szigeth.; Péter de Szigeth.; Miklós.; Leontin.; Antimus de Tapson 1344. (Neje Jusztina Tamás erd. vajda rokona 1347.; György; Osvald.; *János de Sziget, alias de Tapson 1400. 1424.; Margit. Klára. Miklós 1417. János de Tapson 1417. Balázs 1417.; László de Tapson. (Krisztina). 1464.;
Anthimnak fia a *-gal jegyzett János alnádornak és budai várnagynak iratik 1423-ban.
Nevezetes e nemzékrend azért, mert e szerint a Szigethvárát épitő Anthimot (ki Osvald Anthemius görögországi indigenának iratik* – kellene e családfán fölismernünk, és ennek származását birnók e kimutatás által, kinek magvaszakadtán beházasodás utján jutott Török Bálint Szigethhez.
Istvánffy 1685-ki kiadás 235. lapján szavai ezek: „Sigethum…… quod superioribus saeculis proavorum nostrorum memoria, Oswaldus Anthemius, cuius progenitores e Graccia in Ungariam venisse dicebantur, in ea insula, quam Almus (Almás) rivus stagnans, paludosus, e proximis silvis et montibus provolutus efficit, turrim rotundam aedificasset, …… Eam posteri aedificiis et propugnaculis auxerunt, ac postremo Valentinus Enningius cognomento Turcus (enyingi Török Bálint) tolerata Ioannis regis obsidione, locum longe munitiorem reddiderat etc.“
Ugyan csak e családfán látjuk Lankrédnak többi közt István fiát. Ez azon Beke István lehetett, ki Trencséni Csah Mátéval tartván, javait többi közt vörös-almai birtokát is elveszté 1312-ben*.
Fejér: Cod. Diplom. VIII. 2. 446. l.
