Crouy család. (Magyarországi).

Teljes szövegű keresés

Noha már Lehoczky a mult század végén beiktatá e családot Magyarország családairól kiadott munkájába *, mind a mellett a legujabb időkig igen fölületesen ismertettek ennek történetei. Ez okból e munka teljessége s a tudomány igényei végett a lehetőleg röviden, de mégis kimeritőleg és okadatoltan kell ezen történelmi családról szólanunk. Történeteinkből tudjuk, hogy II. András király – miután második neje Jolánta is meghalálozott, – harmadszor is házasságra lépett 1234-ben Beatrixxal, Aldovrandin esztei őrgróf leányával *. IV. Béla, az ifju király, ki még 1222-ben megkoronáztatott, fájdalmasan vette élemedett atyjának e harmadik házasságát, főleg attól tartva, hogy ha Beatrix fiat szülend, akkor ennek utódai az ő örököseinek a trónra nézve veszélyes versenytársai leendenek.
Lehoczky: Stemmatographia Reg. Hungar. Posonii 1798. p. 76.
G. Pray: Annales Regum Hungariae. Vindob. 1764. Parte II. p. 242. az eljegyzési szerződés 1234-ki május 14-kén Székes-Fejérvárott kelt.
II. András 1235-ki sept. 21-kén meghalván, csakugyan várandós állapotban hagyá Beatrixot, ki legott egybehiván az ország nagyait, azoknak ajánlá születendő gyermekét. IV. Béla, ki atyja halálával a trónra lépett, mostoha anyját Beatrixot őrizet alá téteté, ez azonban őreit megvesztegetvén, II. Frigyes császár követeivel férfi öltözetben Németországba menekült, hol nemsokára 1236-dik év elején megszülte fiát Istvánt, kivel Olaszországba VII. Azzo († 1264.) esztei őrgrófhoz, a már 1215-ben meghalt atyjának öcscséhez költözött *.
Xyst. Schier Reginae Hungariae, Viennae 1776 p. 203–208.
István fölnevelkedvén, apúl testvére IV. Béla király által engesztelhetlen gyülölséggel üldöztetett, ugy hogy midőn a velenczeiek Jadrát elfoglalván, IV. Bélával békére léptek, ez Jadrát azon föltétel alatt hagyá meg birtokukban, ha az özvegy királynét Beatrixot, és fiát Istvánt többé nem pártolák *.
Katona: Historia Critica. Tom. VI. p. 38.
István már gyermekkorában a gibellini párthoz csatlakozván, VII. Azzónak ellenében, azon is tervezett, hogy az esztei őrgrófságot ragadja magához; a mint ezt Azzó megtudá, István legott eltünt, és holléte nem volt kitudható. Ő Spanyolországba menekült apúl testvére Jolánta arragoniai királyné udvarába *. Francziaországban is tartózkodott, hol rövid idő mulva Crouy helységnek és várdának birtokába jutott *.
Thuróczi Chronicon, Schwandtnernél II. p. 153. Saint-Allais: Nobiliaire Universel de France. A Paris 1818. Tom. XIII. 48.
1282-ben kelt oklevél a család birtokában, kiadva Érdi János: Magyarországi Crouy nemzetségnek története stb. Pest, 1848. 5. lapon.
István később ismét visszament Olaszországba, és Ravennában Podestává választatott, de it kiméletlen bánásmódja a lakosokat ellene lázitván, Velenczébe ment, és ott Morosini Thomasinát, Morosini Marino doge unokahugát nőül vette.
E házasságból született III. velenczei András (1290–1301). Magyarország királya, kinek István még életében mint egyetlen örökösének adományozta * mind a dalmátországi, mind a francziaországi «»birtoká, melyről III. András, mielőtt slavoniai magyar vezérré (dux sclavoniae) lőn, Crouy-Chanel Andrásnak is neveztetett *.
1282-ben kelt oklevél a család birtokában, kiadva Érdi János: Magyarországi Crouy nemzetségnek története stb. Pest, 1848. 5. lapon.
Ugyanott 1279-ki oklevélben: Domino Andrea dicto Crouy Chaneli.
Mint lőn velenczei III. András királylyá, történeteinkből tudjuk. Ezekből olvashatjuk azt is, hogy két neje Fennena, és ennek halálával Ágnes volt. Az elsőbbiktől nemzé leányát Erzsébetet.
Azonban III. Andrásnak a nevezettek előtt is volt már neje, tudniillik Cumana Péter velenczei tanácsosnak Sybilla nevü leánya, mint ezt eredeti hiteles okmányok tanusitják *)
*) Érdi János id. m. III. lapon. Ugyan e munkában közöltetnek az okiratok is. Miután ezen fordul meg főképen az egész leszármaztatás, röviden bár – mint e munka köre engedi – szükségesnek vélem a bizonyitékok pontjait is ide jegyzetbe iktatni, melyekkel, hogy III. Andrásnak Sybillától Felix és Márk fiai voltak, betanusittatik következőleg:
a) Egy 1279-ki márczius 1-jén kelt szerződésből, mely szerint Crouy Felix Veyga nevü Berkét Brastol lakosainak haszonbérbe engedi, hogy abban lovaikat legeltethessék; ebben Felix igy neveztetik: nobilem et potentem ac magnificum virum dominum Felicium dictum Crouy Chanelis a parte una, etc.… s tovább: tam per ipsum Dominum Crouy Chanelis, quam eius praedecessores toto tempore vite sue tenuti fuerunt et inviolabiliter observati, potissime etiam cum dudum Domino Andrea dicto Crouy Chaneli predecessore ac patre ipsius Domini.… Hogy ezen emlitett András csak a III. velenczei András lehetett, mutatják az oklevél végén e szavak: Acta fuerunt hoc apud Brastolenum super venerandum simulachrum regis Andreae proavi dicti Domini Crouy Chanelis, itt II. András értetik proavus alatt, mert Felixnek atyja III. András, nagy-atyja István, és szép atyja (proavus) II. András volt. Ez oklevelen van viaszba nyomva Crouy Felix pecséte, melynek czimerét itt a szövegben láthatni. (Lásd Érdinél I. oklevél). Ugyan ez bizonyittatik.
b) Egy 1282-ki február 9-kén kelt, s Felix és Márk között tett osztálylevél által, melyben nevezett testvérek III. velenczei Andrásnak fiai a nagyatyjok István (Illustris Stephanus Princeps) által szerzett, s atyjokra III. Andrásra hagyott, ez által pedig 1278-ban nekik engedett francziaországi birtokot osztják meg. E levélben áll: „Dominus Felicius dictus Crouy Chanelis condominus Croviacensis natu major dicti domini Andreae dicti Venetiani, et dominus Marcus Crouy Chanelis frater natu minor dicti domini Felicii Crouy Chanelis, et filius secundus dicti domini Andree dicti Venetiani.“ És az oklevél végén ismét: Et hoc tactis ab ambobus dictis dominis fratribus (Felix et Márk) et corum quolibet sacrosanctis Dei Evangeliis supra quibus juraverunt solenniter et per animam sanctam etc. Ez oklevélből tünik ki az is, hogy Felix és Márkon kivül III. Andrásnak egy törvénytelen fia is volt Tarentesan Péter, ki elillant, s az egyházi rendbe állott; s ki mint törvénytelen az osztályból kizáratott. (L. Érdinél II. okl.).
c) Ezt bizonyitja az 1282-ki april 27-kén Felix és Márk közt kelt nyugtatvány is, melyben az előbb leirt eskü-forma ismét II. Andrást mint szép atyjokat emliti. (Érdinél III. okl.).
d) Crouy Márknak az amiensi Notre-Dame káptalan részére 1284-ben kelt adomány-levele, melyben mondatik, hogy magyarországi Márk, András magyar vezérnek (duc de Honguerie) fia, a Somme fölötti Crouy birtokrésznek ura, bátyjának magyarországi Felixnek jóváhagyásával adta ez oklevelet. – Tudjuk, hogy III. András trónralépte előtt 1278. óta Sclavoniát birta magyar vezérségül. (L. Érdinél IV. oklevél).
e) Máriától V. István magyar király leányától született Margit, II. Anjou Károly siciliai király leánya 1292-ben, a hirtelen meghalt Crouy Felix lelke enyhületeért gyászmisét alapitó levelében igy szól: „Nous Marguerite, …q. feus noble chevalier Felix de Honguerie notre cousin jadis Segneur en partie de Crouy de seur Soume et aisne fiex de tres noble prince Andrieu de Honguerie notre chier oncle fu dechede soubitement en la flour de son aage“ stb. (L. Érdinél VII. oklev.) Ennél hitelesb tanuság nem kivánható.
f) Az amiensi Notre-Dame egyháznak halotti könyvében (Necrologium) ez áll: „Obitus Felicis Hnnyarie, militis nobilissimi quondam condomini de Croyaco supra Somonam, filii natu majoris nobilissimi principis Andreae Hungarie, et Domine Sibylle Cumane venetarum pro quo Domina Margaretta Sicilie“ etc. (Érdinél VIII. oklevél).
g) Ugyan ez tünik ki más halotti könyvnek azon helyéből, hol Márk halála ekkép van bejegyezve: „Obitus Marci Hungarie militis nobilissimi condomini de Croyaco supra Somonam et filii Natu minoris illustris principis Andreae Hungarie, et Domine Sybille Cumane venetarum.” (Érdinél IX. okl.).
Mindezek eléggé mutatják azt, hogy III. Andrásnak Cumana Sibylla «»nevétől Crouy Felix és Márk törvényes fiai voltak.*. És e Cumana Sybillatól nemzett III. András két fiut, Felixet és Márkot, kiktől izről izre hiteles leszármazását a család 1790-ben a francziaországi Dauphiné tartomány kir. törvényszéke előtt igazolta.
Felix és Márk (volt még egy törvénytelen testvérök is, Tarentesan Péter) testvérek atyjoknak III. Andrásnak királlyá választatása után sem jövének be Magyarországba, hanem künn maradtak Francziaországban a nagy-atyjok István által szerzett Crouy nevü birtokon, és ettől Crouy Chaneli Felix és Márknak neveztettek.
Croy vagy Crouy nevü helység és várda (Castellum Croviaci dictum Crouy) Francziaországnak egykori Picardia nevü tartományában, Somme Departement területén, hasonnevü folyam fölött, Amiens városon túl éjszak-nyugat felé két mérföldnyi távolságban fekszik.
Ennek birtokától még más származatra nézve egészen különböző két család vette nevét. Igy
1. Azon Croy Robert ivadéka, ki az amiensi Notre-Dame káptalannak némely birtokaiból 1151-ben tizedet adományozott, és az oklevelekben illustris miles-nek neveztetik. Ennek utódai Croy régi urainak neveztetnek.
2. Croy István sarjadéka, ki szintén az előbb emlitett egyházra 1163-ban tett alapitványt, ettől Amiens városnak igazgatói (Maycurs d'Amiens) származtak *.
Az 1790-ki legitimatorius pör után e században ismét törvényes térre került annak eldöntése, a magyarországi előnév s magyar czimer, melyik Crouy családot illet meg. Az itélet e jogot a Crouy Chanel családnak itélte meg. L. Courrier des Tribunaux 1830. Numero 1077. és Le Moniteur Universel 1830. Nro 99. Ide vehető Crouy Miklós Henrik nyilatkozata Magyar Sajtó 1857-ki 224-dik szám.
Ezektől azonban egészen különböző azon Crouy család, mely III. Andrásnak Felix fia által sarjadzott le napjainkig, s melynek itt eredeztetése történetét bővebben kellett adnunk, annál is inkább, mivel ezeknek filiatióján alapszik az adatok fontossága.
Hogy Felix és Márk Magyarországba be nem jöttek, annak okát az azonkori történelmi viszonyok és körülmények ismerete begyőzőleg kideríti. Tudnunk kell azt is, hogy mind a két fiu korán, még atyjok életében, és pedig Márk utód nélkül hirtelen mult ki a világból, még pedig nem annyira természetes, mint cselszövény okozta halállal *.
Érdi: Magyarországi Crouy nemzetségek története Pest, 1848. V. lapon.
Felixnek már 1286-ban csak özvegye Chambrei Guigona élt, Crouy Antal, András és János kiskoru gyermekeivel.
Mint sarjadzott le a család, a francziaországi Grenoblei törvényszék által 1790-ben törvényesitett nemzékrend szerint, lehozva napjainkig, mutatja a következő családfa:
III. velenczei András 1290–1301. m. kir. Első neje Cumana Sybilla.; Crouy Felix † 1286. előtt. (Chambrei Guigona); Márk † 1286. előtt.; János 1308. embruni érsek.; Antal 1290. 1310, (Commiers Ambrosia); Endre 1292. 1308.; Péter 1308. 1331. (Sassenage Ágnes); Humbert Rob. Károly m. kir. növérének Beatrixnak főudvarmestere. †; Vilmos 1336. (Pons Janka) özvegy 1336.; Aimon.
Vilmos 1336. (Pons Janka, özvegy 1336.); Aimon.; Anna.; I. János elesett 1346. Crecynél. (Mailles Richarda); II. János 1405. (De Peloux Janka); Rudolf allevardi várnagy. 1443-ban végrendel. (Du Claux Margit); Hector 1488. végrend. (Guiffrey Kata); Endre.; Claudius.; Beatrix apácza.; III. János 1488–1528. (Grolée Michaela); Kata (Du Peloux Vilmos); Lajos György 1537. testál. (Guers Kata); IV. János 1543–1557. (De Pellet Florenczia); Claudius Guigon (De Salvaing Aimonete); Kata 1568.; I. Claudius gyal. kapit. 1598. (De Charra Kata); János.; Filibert sz. 1574. (Clermonde Ilona 1601-től); Lőrincz sz. 1575.; Ferencz Lőrincz szül. 1603. őrnagy 1641. (D'Armand Antonia); János.; Márk Hector 1670.; II. Claudius sz. 1626. – kapit. 1683-ban végrend. (Dauvet Anna); III. Claudius szül. 1677. jan. 30. kapit. Dauphin ezr. 1712-ben sebet kap. (Pison Erzsébet); János Claudius 1751.; Ferencz Miklós sz. 1718. † 1803. (De Samuel Margit); Ferencz Pál szerzetes
Ferencz Miklós sz. 1718. † 1803. (De Samuel Margit); Claudius Ferencz sz. 1754. † 1837. (De Bagell D'Urfe' Mária Karolina).; Claudius Henrik (utódai Francziaországban); Ferencz Claudius Auguszt. sz. 1793. (Francziaországban); Miklós Henrik Ján. Fer. szül. 1799. máj. 22. Pest várm. Péczelen bir. (1. Tchitchagoff Julia. 2. Báró Cox Emilia); Ferencz Auguszt szül. 1813.; Kelemen Pál Frid. szül. 1823. mart. 18. máltai r. lovag. Nógrád v. Nőténcs bir. (moysfalvi Gyurcsányi Teréz); Károly sz. 1824. cs. k. őrnagy.; Henrika sz. 1829.; Gusztáv sz. 1830. fr. tengerészeti tiszt.; Vilmos sz. 1836. cs. k. főhadn.; Margit sz. 1850.; István sz. 1852.; András.
Micsoda viszontagságokon ment által a család a franczai földön, itt hosszas lenne előadni. Csak a nevezetesebb momentumokat fogjuk megemliteni röviden.
Antalnak fia Péter még mint kiskorú eljegyeztetett a Veracien ágbeli Sassenage Othomard Ágnes nevü leányával. A házassági szerződés 1308-ki december 9-kén kelt az allevardi kastélyában, melyen a többi között Beatrix II. János Dauphin hitese és anjoui Robert Károly magyar királynak növére is jelen volt; róla a házassági szerződésben ezek fordulnak elő: Beatricis Hungarie dicti domini nostri dauphini conjugis serenissime, dictique domini Petri Crouy Chanelis futuri conjugis cognate, – és továbbá: Beatricem hungarie et dictum illustrem dominum futurum conjugem ambos a sangvine Regio Hungarie processos *. Beatrix ezen elismerése ismét egy adat az igényelt származás igazolására. Azonban Beatrix – kinek befolyása alatt készült e nászlevél – egyéb czélt is tüzött ki az atyafias részvét tanusitásánál. Jeles tudósunk, e család történeteinek irója, igy adja elő az ekkor történteket: „A menyasszony Crouy Péter arája, szülei után maradt jószágok harmadának felét vitte férjéhez; annak nagybátyja pedig Sassenage Ferencz (Franciscus de Cassenatico) mint gondnoka, és neje Joinville Ágnes (Agnes de Gex de Joinville) háromszáz arany forintot ajándékoztak a vőlegénynek Crouy Péternek, oly feltétel alatt, hogy a sassenagei kastélyban velök legyen köteles állandólag lakni hitvesével, és mint a szerződésben mondatik: omnia facere, que boni filii legitimi naturales a sangvine regio processi patri et matri facere teneantur et debeant. Crouy Péter szülei félénkül hallgatva türték mély elkeseredéssel ez alkudozásokat. Beatrix férje II. János, Crouy Antal és Endre érdemeit, és Crouy Péter középszerü sorsát tekintve, ennek mint vőlegénynek ötven arany forintnyi, és arájának szintannyi évdijat rendelt. És a felek Crouy János embruni érseknek és a vőlegény nagybátyjának kezébe tették le a szerződési esküt. Mindezek Beatrix akarata s rendelete (auctoritate et voluntate) szerint történtek. Utóbb Crouy Humbert, Péternek öcscse Beatrix főudvarmesterévé lőn *. Ennyi nyájas hizelgéssel és álnok kedvezéssel egyedül azért halmozá el Beatrix az Árpádok utódait, hogy őket vigyázó szemen, és messze távolságban tarthassa Magyarországtól“.
Érdy János, Magyarországi Crouy Nemz. 21. 22. lapon, oklevél.
Érdy János, Magyarországi Crouy Nemz. 21. 22. lapon, oklevél. XI. lapon.
Megemlitendők még a következő adatok:
Vilmos a crecyneli csatában (bataille de Crécy 1346.) esett el.
II. Jánost II. Lajos bourboni herczeg és Clermonti gróf 1382. nov. 27-kén avatta fel lovagnak, a rosebecki csatamezőn, hol vitézül harczolt. Ugyan ez részt vett 1401–1405-ben azon háborúban, melyet Torchefelon Vid, és János a viennei érsek de Rougemont Tibold ellen viseltek.
Rudolf 1443-ki april 7-kén kelt végrendeletében halála évfordulati napján huszonnégy pap által rendel halotti misét mondani, és királyi tort tartani: „Eis – szól az oklevél – preparari voluit ad prandium bene et honeste secus nobilitatem et originem antiquam et Regiam familie Crouy Chanelis.“ – Rudolf 1434dik év óta allevardi várnagy (chatelain) hivatalos vas pecsét-nyomójára az allevardi várnagyság czimere mellé nemzetségi czimerét is oda véseté; és ezt használta azután azon várnagyság 1790-ig, mely alatt számos iromány kelt. E pecsét-nyomó mai napig fenmaradt *.
Saint Allais: Nobiliaire Universel de France XIII. 81.
Rudolfnak fia Hector 1488-ban tett végrendeletében családja czimeréről is megemlékezett, és azt hagyta meg unokáinak, hogy minden időben eredetök jeleül az 1279. évi pecséttel éljenek *
Az oklevél szavai: Voluit autem, praecepti et ordinavit praefatus testator praefatum haeredem semper habere et portare sigillum pace et vexillum bello, instrumento appositum receptum Aynardo notario, anno millessimo ducentesimo septvagesimo nono, videlicet sigillo temporibus pacis et belli colores rubros et albos ex omni tempore gloriam et felicitatem familiae praefati testatoris afferentes, et quod signum sint in perpetuum regie hungarie originis.
IV. Jánosnak testvére is János, mint johannita lovag 1553-ban a zanarai csatában maga tizenhét mórt ölt meg. A János nevet, a rendbe lépve cserélte föl az előbbivel. IV. János jelen volt 1557-ben a saint-quentini ütközetben.
I. Claudius 1562-ben ment a Hugonották elleni harczba, 1565-ben nősült, 1594-ben De Lesdiguieres hadvezér kinevezé kapitánynak. 1598-ban De Puys Ferencz ezredében kétszáz gyalog fegyveresnek volt kapitánya, és Barraux vár vivásánál tünteté ki magát.
Ferencz Lőrincz a Fimarcon lovas ezredben kapitány, az 1641-ki német alföldi háborúban szerzett érdemeiért 1642-ben Barraux vár őrnagyává neveztetett ki.
II. Claudius 1654-ben a Vanicelli olasz gyalog ezredben kapitányul neveztetett ki. Atyjától némely családi irományokat foglalt el, ki ezt szivére vette, s az is fájdalmára esett, hogy fia II. Claudius apai tanácsa ellenére kapitányságát elhagyta, és törvényszéki hivatalt vállalt. Innen történt, hogy a megbántott apa II. Claudiust örökségéből kizárta, s öcscsének Jánosnak fiát, Márk-Hectort rendelte örökösévé.
III. Claudius, ki d'Horal d'Argenson Claudiusnak is nevezteték, ilynevü Uriage helységben fekvő birtokától, Berry herczeg őrseregében szolgált 1697-ben. Utóbb kapitány a Dauphin gyalog ezredében, és 1712-ben sebet kapván, a grenoblei adóvetési hivatalnál jegyzővé lőn.
Gr. Claudius Ferencz 1816-ban a gyalogságnál kapitányi rangra emeltetett, fia Gr. Miklós Henrik Magyarországba visszaköltözvén, Pest vármegyei Péczel helységben nemesi birtokot szerzett, melybe törv. hatóságilag bevezettetett, s ott jelenleg is birtokán él. Nejétől Tschitchagoff Julia orosz cs. admiral leányától született gyermekei közül Kelemen Pál előbb huszár főhadnagy moysfalvi Gyurcsányi Teréz férje, lakik nőténcsi birtokán, többi testvérei a császári királyi hadseregben mint tisztek szolgálnak.
A családnak azon pecsét czimerét, melylyel 1279-ben Crouy Felix Brastol lakosival kötött szerződését megerősité, az első metszvény mutatja. E pecsét az ősi czimert ábrázolja, mely czimer négyszer vörös, s szintannyiszor ezüst vagy fehér szinekkel fekmentesen és váltva csikolt, felül tompa, alúl csúcsos vértből vagy paizsból áll, és zöld fára van függesztve, fölötte dárda csúcsos kereszttel ékes rácsos nyilt sisak van helyezve, a paizs oldalain pedig az e czimert védő harczosok gyanánt, paizs-tartók (telamonok) állanak. Az egész czimer, a zöld fát is beszámitva, vörös, fehér és zöld szineket foglal magában. Emlitett tudósunk szerint a négy vörös-fehér csikolat * az Árpád nem czimere volt, s innen ment később az ország czimerébe.
Érdy: Magyarországi Crouy Nemz. IX. lapon.
E czimert a család folytonosan használá, és ahoz – mint Hectornak 1488-ki végrendelete is mutatja – hagyományosan ragaszkodott. A második metszvény – mely a család jelenleg használt czimerét mutatja – lényegesen egy az előbbivel *.
E család története egész irodalmat teremtett. A mult század végén Koppi és Schvartner irtak róla. Azonban ezek nem annyira a történet-tudomány, mint egyéb érdek szempontjából. Érdekesb s alaposb az ugyanazon korban megjelent: Chronologie historique des ducs de Croy. A Grenoble, 1790. Szintén bővén és okadatolva tárgyalja e család történetét. M. De Saint-Allais, Nobiliaire Universel de France, a Paris 1818 czimü munkája XVIII. kötet 44–129. lapjain, hol ezek is olvashatók: J'ai vu, lu, tenu tous les titres originaux mentionnés dans cette genéalogia, qui a été dressée par le célébre dom Poirier; ils ont tous été vérifiés et enregistrés par la cour souveraine de la chambre des comptes du Dauphiné, et d'aprés les arréts de cette cour, contradictoirement rendus sur les conclusions de M. le procureur général, les 26. mars et 10 avril 1790, en faveur de nobles Jean Claude et Francois-Nicolas de Croy Chanel, fréres. – Hasonló alapossággal és oklevelekkel ellátva megjelent Érdi Jánostól is „Magyarországi Crouy nemzetségnek története, nemzékrende és oklevéltára“ melyre nézve gyenge szózatként hangzott el Fejér György semmit nem bizonyitó ellenvetése, melynek alap állitását maga rontá le későbbi jegyzetében. L. Fejér, Kunok eredete 103. lap. – Mindezekkel v. össze. Le Moniteur Universel. 1830. Nro 99. és Courrier des Tribunaux, Journal de Jurisprudence et des Debats Judiciaires. 1830. Nro 1077. Magyar Sajtó 1857. 224. sz. stb.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages