Csathó család. (Csik-Delnei).
Csathó család. (Csik-Delnei).
A székely földön az Olt partján egymás fölött fekszenek Sz. Imre, Sz. Király helységek, a legutóbbi helységbe szakadtak már régebben az ős Csatószeghből e család eldődei, honnan azután Sz. Imrére és még tovább a Felcsikban fekvő Delnére vonulva külön családot alapitának. A családnév hajdan – mint a fölebbié különféle irásmóddal változtatva fordul elő, jelenleg magukat Csathó-nak irják; – előbb Cs. szentkirályi, később pedig a delnei előnevet viseltek. Ez átköltözést az 1777-ki productiokor – mint erről alább szó leszen, – a részökre hozott itélet is emliti *. A Sz. Imrére való szakadásnak már 1604. előtt, a Delnére való telepedésnek pedig már 1643-dik év előtt kelle történnie; ámbár Sz.-Királyban is még utóbb is megmaradt a család egy része, mint mindez a lustralis könyvek adataiból bizonyitható.
”Modernorum producentium antecessores ex possessione Csik Sz.-Király, sedis Csik inferioris, in possessiones Delne et Szent Imre in eadem sede existentes habitationem transtulere.“
1604-ban Sz. Imréről Bocskor János hadnagyságából lustrál Csató András. 1643-ban Sz. Imréről mint lófő Csató Mihály; Sz. Királyról János és Miklósnak fia Miklós lófők; – Delnéről Jánosnak fiai: György, István, Márton, Mihály mint régi lófők. 1681-ben Sz. Imréről senki, Sz.-Királyról Csató Miklós beteges, és Péter. 1685-ben Sz. Imréről Henter Ferencz szolgálatában Cs. János Mihály odaki szolgál (vagus), mi annyit jelent, hogy Magyarországban van; ez a Mihály tehát az volna, ki feljebb 1643-ban lustrált Sz. Imréről és csillaggal van jegyezve; ugyancsak 1685-ben Sz. Királyról Cs. Miklós beteges (debilis), végre 1702-ben Sz. Imréről Cs. János lófő, és Mihály darabont lustráltak *.
Az idézett évekrőli lustral. könyvekből Mike S. ur szives közlése nyomán.
Ezen emlitettek közül a Delnéről 1643-ban lustrált Csathó Jánosnak fia Mihály, és általa György, István és Márton I. Leopold királytól 1659-ki aug. 23-kán kelt czimeres nemesitő levelet nyernek, mely Magyarországban Bars vármegyében kihirdettetett.
Mielőtt a leszármazást közölnők, itt kell emlékeznünk azon Csató Mihályról, kiről a fügei Csatók között (lásd itt 112. lapon) irva van, hogy előneve – legalább előttem – ismeretlen, és hogy murányi kapitánysága után végre 1677-ben Barsban Léván találjuk. Nem egy-e ez följebb az 1685-ki lustralis könyvben emlitett vagus (künn szolgáló) Mihállyal? és nem igy történhetett-e, hogy amaz armalisa a székely családnak ezen Mihály által itt Magyarországon Bars vármegyében kihirdettetett? A valószinüség nagy, noha reá egyéb adat nem szolgál bizonyitékul. A czimerben azonban nagy különbség van.
A delnei Csatók 1659-ben nyert czimere ez: a paizs kék mezejében – mint itt látható – kék mezőben hármas dombon vörösbe öltözött kar könyököl, nyillal átütve, és egy fehér-piros zászlót lengetve. A paizs fölötti sisak koronáján ugyanazon ábra van. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
Az 1777-ki productioig e család leszármazása igy alakult *:
A productiokor kelt itéleben csak Csik-Szentkirály-ról iratnak, holott már előbb is használták a Delnei előnevet. Eveniente – mond az itélet – proinde ab uno coimpetrantium Martino nimirum Csató, comproducentium Josephi, Sigismundi et Petri singulorum Csató de Csik-Szentkirály condescensione, eosdem velut ante impetrationem etiam modo productorum armalium literarum, in statu nobilitari praeexistentium nobilium successores – – nobiles armalistas judicando decrevimus, haerum nostrarum judicialis etc.
János 1643. lustrál. Delnéről; Mihály 1659.; György 1659.; István 1659.; Márton 1659-ben czimert kap.; János; András; György; István; Péter produkál 1777.; József produkál 1777.; Zsigmond produkál 1777.; József Fejér vármegyében.
Az utolsó izen állók 1777-ben produkáltak, és azon évi dec. 11-én a maros-vásárhelyi kir. tábla által itéletileg * kétségtelen nemeseknek ismertettek el.
A productiokor kelt itéleben csak Csik-Szentkirály-ról iratnak, holott már előbb is használták a Delnei előnevet. Eveniente – mond az itélet – proinde ab uno coimpetrantium Martino nimirum Csató, comproducentium Josephi, Sigismundi et Petri singulorum Csató de Csik-Szentkirály condescensione, eosdem velut ante impetrationem etiam modo productorum armalium literarum, in statu nobilitari praeexistentium nobilium successores – – nobiles armalistas judicando decrevimus, haerum nostrarum judicialis etc.
Ugy látszik a György fiának Józsefnek fia volt azon delnei Csató Antal, ki 1794–1804-ben fel-csikszéki dúlló volt, s kinek egy ága Magyarországba Nagyváradra szakadván, ily családfát képez:
Antal f.-csiki dúlló 1794.; József; Gábor (lak. N.-Várad.); Zsigmond kamarai tiszt 1844.; Dávid (Nagy-Váradon); Dániel sz. 1798. p.-ladányi plébán.; György; Ferencz (1. Laczkó Jozefa †); József; Sándor; Armisa; Miklós.; Elek.; Mária
Legnevezetesebb embere volt a családnak delnei Csató Zsigmond, kinek a táblázaton állókkal összeköttetését nem ismerem *. Született ez 1700-ban. Cs. kir. tanácsos, és az erdélyi udvari kanczelláriának referendáriusa lőn. Megnősült 1732-ben, elvévén Gáborfy Gábor leányát, Annát, kitől, noha 15 nap hiján 20 évig éltek együtt, gyermeke nem maradt. Meghalt 1752-ki april 5-kén, kora 52-dik évében *. Özvegye Csik-Madarast, mit férje szerzett kászoni báró Bornemisza Jánostól, nagy-ajtai Cserey Farkasnak adta el *.
A családfán álló Györgynek fiával Zsigmonddal egy nem lehet, mert ez még 1777-ben produkál, a referendár. Zsigmond pedig 1752-ben már meghalt.
„Igaz Utazó a világi és mennyei méltóságra“ sat. czimü fölötte elmondott halotti prédikáczio. Nyomat. a Csiki Sarlós boldogasszony klastromában 1752.
Benkő: Specialis Transylvania lib. II. p. 442. És Benkő Csik Gyergyó, Kászon leir. II. 29.
E Zsigmondnak testvére volt Elek, Ferenczes (strictior. observ.) szerzetes, és két izben tartományi főnök (provincialis). Irt és kiadott egy nagy theologicus munkát is *.
Horányi Mem. Hung. I. s a fölebb emlitett halotti beszéd.
A család Fel-Csikban jelenleg is él, hol Delnén Csató János birtokos *.
Benkő Kár. Csik, Gyergyó, Kászon leir. 72. l.
