Czirjék család. (Sepsi-Zoltáni).
Czirjék család. (Sepsi-Zoltáni).
Régi székely család. Előnevét Sepsi-Zoltán-ról (régen Zoltánfalva) vette. Hajdan a család nagybirtokú volt, de Czirjék II. Simon (1580-ban kir. ügyigazgató) Zoltánban a Tánorok kapujánál egy Mikót megölvén, javait bélyegen elvesztette.
A család neve különbözőképen Chyrjék, Czirjék, Czerjék, Chyryek, Cziráki, Czirjáki és Czirjéki-nek is iratott.
Chyrjék Dienes 1420. körül sepsi szék főkapitánya volt.
Zoltánfalvi Czirjék Vitályos Mátyás király alatt szintén sepsi székben királybiró.
Czirjék Antal 1480. körül Háromszék főkapitánya. (Partium Alutanarum Capitaneus).
Ezen Antaltól a mult század elejéig igy áll össze a családfa *:
Kállay: Székely nemzet. 239–241. lap, honnan nagyobb részt ez adatok.
Antal 1480. táján Háromsz. főkap.; Ferencz; Mihály országos jegyző 1500 körül.; I. Simon II. Lajos király kamarása.; Vitályos; II. Simon kir. ügy-igazg. 1580. körül.; Ferencz sepsi sz. alkir. biró és ülnök 1620. körül.; Ferencz Fiscal. uradal. igazg. 1650. körül.; Tamás (Ductor et Commend. plagae Alutanae 1680.) † 1704.; Pál élt 1704.; Pál Fejér és Kolos várm. táblabiró.
Az utolsó előtti izen álló Czirjék Tamást testvére Pál temetteté el Étfalván, hol Tamás egyházat épittetett; két zászló is tétetett az étfalvi templomba, ezek egyike 1677-ben, másik 1704-ben állittatott fel.
A táblázaton foglatakon kivül éltek még a Czirjék családból: Czirjék Balás, ki 1506-ban jelen volt az agyagfalvi gyülésen.
1564-ben éltek Chirjék Simon, Bálint, Menyhért, Gáspár és Vitályos *.
Kállay Székely nemzet. 241.
1794-ben Czirjék (irva Czerjék-nek is) László Bardócz szék ülnöke (1815 is); András sepsi szék al-király birája; később (1815.) a sepsi kerület helv. hitv. insp. kurátora. Dienes 1815-ben dévai ker. tartományi biztos, később kincstári tanácsos.
A család egy ága Magyarországba is átszármazott Szathmár vármegyébe, hol Szárazberken született 1753-ban sepsi-zoltáni Czirjék Mihály jeles magyar költő. Tanulását Sárospatakon végezvén, a magyar testőrséghez ment, hol az irodalom mivelésében Baróczy és Bessenyey példája által ösztönöztetvén, ezek nyomdokit követé, s többek közt Collard-nak három levelét forditá magyarra, s kiadta Trattnernél Bécsben 1785-ben. Meghalt 1798-ban.
