Dobozy család.
Dobozy család.
Emlékezetes nevet vivott ki egyik elődük Dobozy Mihály 1526-ban a mohácsi vész után septemberben, mint ritka feláldozásu házaspár. Ujabbkori egyik jeles történetirónk * igy adja elő az eseményt:
Jászay Pál: A magyar nemzet napjai a moh. vész után. I. k. 19–20. l.
„A rendkivüli veszély idején – mely a vértes hegy tövében Marót helység mellett öldöklő török csapatok kegyetlenségében állt, – egy rendkivüli jellemü házaspárt mutat fel a magyar történeti évlap: Dobozy Mihályt, Fejér vármegye egyházas-tabajdi egy telkes nemesét *, és nejét, a Külső-Szolnok vármegyebeli farnosi birtokos Ilonát *. A maróti táborban voltak ők mind a ketten, s midőn látta a néki búsult férj, hogy emberi kar többé nem képes visszatartani az erőtvett ellenséget, utolsó eszközhöz, a szaladáshoz nyult. Háta mögé, lovára kapta szép Ilonáját, erősen átkaroltatta magát és vágtatott mig s merre lehetett. Azonban a kettős teher alatt megfáradt ló lankadni kezdett, a rivalgó török csoport mind közelebb nyomult. A halált, vagy mi egy hű nőnek sokkal borzasztóbb volt, az ellenség gyalázatos rabsziját elkerülni lehetetlen lőn. A kétségbeesés pillanatában könyörögve kérte férjét a lelkes nő: ölje meg őt, nehogy török kézre jusson. Elhangzott a férj komoly keble előtt a borzasztó könyörgés. „Ne félj – monda – Istenben bizzál, megszabadulunk.“ De a török már-már sarkukban volt. Az asszony, hogy férje legalább magát megmenthesse, a lóról hirtelen leugrott, még egyszer könyörgött; Dobozy a kérelmet többé meg nem tagadhatta, s kardcsapása alatt a szeretett asszony halva rogyott le. És a már mindent elvesztett férj tovább szabadulásról nem gondolkozott; elbúsultan rohant a sűrü ellenség közé, s vitézül áldozta fel a honért saját életét *.“
Jászay Pál: A magyar nemzet napjai a moh. vész után. I. k. Ugyanott utalva I. Ferdinand oklevelére 1527. oct. 23-ról. – Zermegh is csak Miles-nek, tehát egyszerü vitéznek czimzi.
Jászay Pál: A magyar nemzet napjai a moh. vész után. I. k. Ugyanott jegyzetben, hogy vezetéknevét nem tudni; I. Ferdinand 1528-ki január 10-dikei adománylevelében csak ennyit mond róla: „porcionem possessionariuam Nobilium condam Elene consortis ejusdem, in possessione Farnos vocatas in Zolnok Exteriori… Comitatu.“
Jászay Pál: A magyar nemzet napjai a moh. vész után. I. k.: Szulejman naplója. Záray Jeromos Gévaynál, Kj. Brodarics 567. l. Zermegh 6–8. Istvánffy libr. VIII. 83. l. – Kisfaludy Sándor c. jelenetet megénekelte.
Dobozy nevü család jelenleg Bihar, Borsod, Fejér, Szabolcs és Torna vármegyében él.
Bihar megyében egyik ágazatnak néhány izén a családfa * igy alakult:
B. Vay: L. Német Hivség 597–599. l.
Dobozy; Teréz (Mihályi Sándor fő-ügyvéd); Krisztina (Fráter István); Mihály Bihar várm. szolga- és t.-biró. (Kereki Csanádi Teréz) Vajdán 1808.; Lajos al-ezredes. (Rhédey Polexina); Lajos 1808.; József 1808.; István 1808.; Mihály 1808.; Teréz 1808.; Róza 1808.
Lajos előbb huszár-kapitány, több háborúban vett részt, később a Bihar vármegyei felkelő seregnél őrnagy, utóbb al-ezredes lőn. Nejétől Rhédey Polexinatól a halál által megfosztatván, többé nem nősült, s gyermektelenül halt el. Testvére Mihály, ki előbb Bihar vármegye szolgabirája, később táblabirája volt, nemzé a táblázaton láthatókat. Mind a két testvér Vajdán lakott.
Jelenleg Dobozy Lajos birtokos Bojton.
