Draskovich család. (Trakostyáni gróf).
Draskovich család. (Trakostyáni gróf).
Eredetét Dalmátia és Boszniából veszi, hová törzse – ha a hagyományoknak hihetünk – a tatárjáráskor IV. Béla király kiséretével Magyarországból költözött és telepedett *. A család eldődei a XIII. század végén már Cetina vármegyét birták, és innen Cetinai, másképen Hudinai grófoknak neveztettek. Ez időben tünt fel a családból Dragos, máskép András, ki III. András királynak hű embere lévén, az ellenpártiaktól, kik Martell Károlyhoz hajlottak, minden javaitól megfosztatott, melyek helyett Horvátországban Tinin (vagy Knin) vármegyét nyerte adományul. Ettől fogva állandó nevet vevén fel, Dragos-tól Draskovich-nak kezdtek neveztetni *.
Ez azon Thurócz megyei Lenard a Drasko fia lehetett, kiknek testvérétől Istvántól a Draskóczy család hozá le nemzékfáját.
Kerchelich Historia Cath. Eccl. Zagrab. I. 237.
Dragosnak fia lehetett azon Draskovich Pál, ki 1322-ben scardonai püspök volt *.
Rattkay Memoria Regum et Banorum pag. 72.
Hasonlóan Dragosnak fia vagy unokája volt Draskovich Miklós, ki I. Lajos király a nápolyi hadban vitézkedett, s kivált Salernónál nagy sebeket kapott, mely érdemeiért Bilina várát nyerte a királytól *.
Kerchelich Historia Cath. Eccl. Zagrab. I. 237.
Miklósnak unokája Gáspár I. Mátyás király alatt vitézül viselte magát Jajcza vára ostrománál 1464-ben. Tőle a családfa igy sarjadzik le:
I. Gáspár 1464.; Bertalan 1522–1527. (Utiessenich Anna); I. György szül. 1515. győri püspök, kalocsai érsek-bibornok. † 1587.; II. Gáspár Véghelyek főkap. 1569. Trakostyánt. (Ormosdi Székely Katalin); I. János elesik 1586.; II. János 1592–1606. horvátországi bán. † 1613. (Istvánffy Éva); Borbála (Czobor Bálintné); I. Péter kincstartó 1596. (Alapy Margit); I. Miklós 1659. (Erdődy Erzse); III. János 1635. gróf. 1646. nádor. † 1648. (Thurzó Bora); II. György szül. 1599. pécsi püsp.; Ilona szül. 1591. (Bánffy Kristóf); III. Gáspár 1635. gróf.; Sára (Széchy Dienes); Eusebia (gr. Zrinyi Miklós a költő); IV. János fő-udvarmester 1681. † 1692. (Nádasdy Magdolna); Bora (Justi Muscon); II. Miklós országbiró † 1687. (1. Drugeth Bora. 2. Nádasdy Krisztina); Kata apácza.; Julianna (Erdődy Miklós); II. Péter; V. János horvátországi bán † 1733. (gr. Brandeis Katalin); I. Pál 1692. (Erdődy Bora); Ádám győri tábornok 1715. (1. Rumy Mária. 2. Herbeville Bora. 3. Frischenhausen Mária); VII. János † 1754.; József tábornok.; 2-tól Erzse (Adamis Marquis); Róza (1. Zinzendorf Ján. 2. Keglevich Ádám); Leopold (1. Pálffy Teréz. 2. Vizner Bora); 3-tól Anna (Széchenyi László); Franciska (gr. Festetics Károly); VI. János (1. Grassalkovich. 2. Montecuccoli Julianna); Imre kapit. meghalt a porosz háborúban; 1-től Teréz (gr. Viczay Mihály); 2-tól Borbála (gr. Reising); Norbert 1792.; 1-től Anna (gr. Csáky); 2-tól Ignácz 1792.; Imre †
A táblázat élén álló Bertalan II. Lajos király alatt élt 1522-ben, a midőn a török beütések alatt minden birtokai, sőt egy templomba rejtett kincsei is elzsákmányoltatván, mindenétől megfosztatott, ugy hogy 1527-ben midőn meghalt, fiaira csak egy kardot hagyhatott *. Felesége Utiessenich Anna volt, ki által fiai Martinuzzi György bibornok rokonságába jöttek.
Kerchelich Historia Cath. Eccl. Zagrab. I. 237.
I. György Bertalannak fia 1515-ben febr. 5-kén született Bilina várában. Papi pályára lépvén, korának egyik legeszesebb férfia. Ő volt a magyar király részéről a tridenti egyházi gyülésen képviselő. 1563-ban zágrábi püspökké, 1567-ben Frangepánnak a horvátországi bánságban társaul, 1578-ban győri püspökké, és egyszersmind az esztergami érseki szék üres-létében kanczellárrá, 1585-ben pedig bibornokká neveztetett. Ugyanez időtájban királyi helytartóvá is neveztetett, de ezt, 1586-ki január 1-jén meghalván, nem viselheté. Irt és forditott több munkát. Ő eszközlé ki a jesuitáknak visszaállitását Rudolf királynál *.
Horányi Memoria Hung. tom. I. p. 532. – Arczképét lásd 1829-ki Felső-Magyarországi Minerva I. köt. – és életét az 1834-ki II. k. 155. lapon is.
I. János 1566-ban esett el Szigethvárnál *.
Wagner Mss. tom. LXX. pag. 69.
II. Gáspár Bertalannak fia, I. Ferdinand király tanácsosa, és a véghelyek főkapitánya. 1567-ben báróságra emeltetik, és 1569-ben Miksa királytól Trakostyán várát és urodalmát kapja, honnan utódai a trakostyáni előnevet veszik fel *. Neje ormosdi Székely Katalin, kitől két fia II. János és I. Péter, és leánya Borbála Czobor Bálintné születtek.
Hormayr et Mednyánszky Taschenbuch f. 1824.
I. Péter kincstartó 1596-ban a török elleni táborozásokban részt vett, és egy alkalommal Sziszeknél hidat veretvén a Kulpán, átkelt, és Achmet seregével megütközvén, azt megverte. Meghalt 1616. febr. 17-kén „az elmés és okos ur“ – mint Pethő Gergely irja *. – Neje Alapy Margit volt, kitől leánya Sára Széchy Dienesné, és fia III. Gáspár 1624-ben már luetenburgi és Klenovniki szabad báró, midőn tiszteletére versek nyomatnak ki *. 1635-ben pedig unokatestvérével III. Jánossal grófi rangra emeltetett *. Egyetlen leánya Eusebia Zrinyi Miklós a költőnek volt neje *. III. Gáspár midőn mindenét fényüzés és szertelen költés által elpazarlá, végre magtalanul elhalt leánya Eusebiával adott javakat követelé vissza vejétől Zrinyitől, miből pörpatvar támada *.
Pethő Gergely M. krónika. Kassán 1729. 182. lap.
„Applausus Accromaticus“ czim alatt Grätzben 1624. Lásd az egyetemi könyvtárban „Theoria Mundi“ czimü könyv mellett.
Adami Mss. Mus. Nation. 4. lat. Nro 182.
Rattkay Memoria Regum et Banorum. pag. 262.
Rattkay Memoria Regum et Banorum. pag. 262.
II. János II. Gáspárnak Székely Katalintól fia, Horvátország bánja, és lovasság vezére. Hadi pályáját Erdődy Tamás bán alatt kezdte a törökök elleni harczokban, kiken Kapronczánál győzelmet aratott, s Eszéket a megszállás alól fölmenté 1592-ben. Horvátországi bán lett 1596-ban, miután a törökökön gyakran szerencsésen vitézkedett, sokat tett nevezetesen a kanisai diadal megnyerésére. 1606-ban a bánságot letévén, Pozsonyban és Bécsben lakott mint a Dunántúli részek országos főkapitánya. Meghalt Pozsonyban 1613-ban mart. 11-kén. Eltemettetett ugyanott *. Nejétől kisasszonyfalvi Istvánffy Évától Miklós leányától maradtak gyermekei: I. Miklós, III. János, II. György és Ilona, ki 1591-ben született *, és lindvai Bánffy Kristóf neje lőn.
Pethő Gergely M. krónika 167–180.
Tudomány-tár 1841-ki IX. köt. 253–321. l. a Bánffyak naplója szerint.
I. Miklós 1608-ban Grätzben járt iskolában, midőn Forgách Ferencz bibornok-primás tiszteletére ő is verset irt *. Élt 1659-ben. Lehoczky szerint követségben járt a törökhez. Neje Erdődy Erzse volt. Utódai ugy látszik nem maradtak.
Prosphonesis auspicatissimae inaugurationi III. et Rev. Principis ac Dni D. Franc. Forgách a Ghimes S. R E. Cardinalis etc. Graecii 1608.
II. György született 1599-ben *. A papi pályára lépvén, pécsi püspök volt.
Tudomány-tár 1841-ki IX. köt. 253. stb.
III. János (II. Jánosnak fia) horvátországi bánsága alatt vitézségével és okos gondos kormányzásával nagy érdemeket szerezvén, 1635-ben gróffá neveztetett, 1646-ban pedig nádorrá választatott, s mivel Magyarországban birtokai nem voltak, III. Ferdinand az óvári uradalmat engedte át neki tiz évre kétszáz ezer forintban; egyszersmind a hedervári jószágok kormányzását bizta reá. Nagy buzgóságát mutatta a katholika hit iránt azzal, hogy a protestans vallás terjesztésének hatalmasan ellenszegült, és nejét Thurzó Borbálát is a kath. hitre áttérité. Meghalt 1648-ban *. Eltemettetett Pozsonyban a szent Márton egyházban. Gyermekei: IV. János, Bora Justi Musconné, II. Miklós, Katalin apácza, Julianna Erdődy Miklós bánné.
Pethő Gergely M. krónika folyt. Kálnoki Sam. 11. lap.
IV. János 1681-ben királyi fő-udvarmester *. 1689-ben a törököt Boszniában megveri, és tizenegy elvett zászlót küld fel Bécsbe *. Meghalt 1692-ben. Neje Nádasdy Magdolna Nádasdy Ferencz országbiró leánya. Fiai II. Péter és V. János.
1681-ki 23. törv. cz.
Pethő Kálnoki M. krónika 50. l.
V. János főkomornokmester és horvátországi bán volt. Meghalt 1733-ban. Gr. Brandeis Katalintól fiai VII. János, ki a porosz háborúban esett el 1754-ben; – és József, ki tábornok volt.
II. Miklós (III. Jánosnak fia) 1662-től kezdve a közügyekben élénk részt vett, és mint zászlós hivatalt viselő végre országbiróvá lőn. 1686-ban jelen volt Buda ostrománál és visszavételénél. Az 1687-ki országgyülésen a legellenszegülőbb ellenzéket képezte. Meghalt guta-ütésben hirtelen *. Neje kettő volt: első homonnai Drugeth Borbála, második Nádasdy Krisztina. Ezektől két fia maradt: I. Pál az Erdődy Borbála férje, és
Horváth Mihály: A Magyarok Tört. III. k. 345. l.
Ádám győri tábornok az 1715-ki és 1723-ki országgyülésen több választmányban vesz részt *. Neje három volt: 1. Rumi Mária, kitől azonban elvált, ki azután Csány Ferenczhez ment nőül. Második neje Herbeville Borbála, kivel szintén nemsokáig élt, és ennek még életében, de Rumi Máriának már halála után ismét nősült; harmadszor elvevén Frischenhausen Mária Magdolnát, kivel Lengyel- és Muszkaországban élt egészen második neje Herbeville Borbála halálaig *. Gyermekei második nejétől Erzse Adamis marquisné, Róza 1. Zinzendorf Jánosné, 2. Keglevich Ádámné, Leopold maradtak. Harmadik nejétől születtek Anna Széchényi Lászlóné, Franciska gr. Festetics Károlyné, VII. János és Imre, ki mint kapitány a porosz háborúban esett el.
1715-ki 59. 61. 116. 127. és 1723-ki 88. törv. cz.
Geneal. authenticae Mss. Mus. tom. I.
Mint a táblázaton látjuk, mind Leopoldnak mind VII. Jánosnak voltak fiu-gyermekeik, kik a mult század végén és ennek elején éltek, s ezektől (ugy V. János fiától Józseftól) sarjadzik le a maig is élő nemzedék, azonban fiui összeköttetésüket nem tudva, a most két vonalon élő nemzedék táblázatát külön következők mutatják:
I. vonal.
N.; György szül. 1773. cs. kir. kamarás. (b. Orczy Anna) csillagker. hölgy szül. 1776. † 1830.; János szül. 1770. oct. 20. cs. kir. kamarás és val. b. titk. tan. † 1856. jan. 14. (b. Kulmer Franciska); István szül. 1804.; Leokadia szül. 1809. (Viollier orosz tanácsos); Karolina szül. 1811. (b. Mentbach Frigyes); Tivadar szül. 1818. † 1850. (özv. Thomekovich Amália) Dugoszellon.; Anarela (Mária) szül. 1846.; Valeria (Stefania) szül. 1848.; Tivadar (Béla) szül. 1850.
E vonal Magyarországban Krassó megyében birtokos.
II. vonal.
N.; N.; Antonia (gr. Sceau); Anna csill.-ker. h. szül. 1775. febr. 8. (1. báró Meskó. 2. Bertholdy Fer. őrn.); Ferencz szül. 1803. (b. Kulmer Klotild) csillagker. hölgy.; György szül. 1805. cs. kir. kamarás és altábornagy. (gr. Baillet Latour Zsófia) Grätzben.; Károly szül. 1807. † 1855. Biszágon, cs. kir. kamarás. (gr. Batthány Strattman Erzse) csillagker. és palota-hölgy.; Ferdinandina szül. 1833. (gr. Bombelles Márk.); Fülöp szül. 1842.; Iván szül. 1844.; Pál szül. 1846.; József szül. 1849.
E vonalon Ferencz a grünhofi, opekai és kastellaniczi urodalmakat, György az altábornagy a klenovniki urodalmat, Károly gyermekei a biszági és nagy-bukováczi urodalmat birják Horvátországban.
A család grófi czimere – mint fölebb a metszvény ábrázolja – egy négyfelé osztott paizs *, melynek első és negyedik osztályában kék mezőben hármas zöld halmon koronából kiemelkedő grif, egyik első lábával golyót tart. A második és harmadik arany mezőben szintén koronán egyfejü koronás fekete sas áll szétterjesztett szárnyaival. A paizs fölött grófi korona, azon három nyitott koronás sisak, melyek közül a jobb- és bal-oldalin befelé nézve a paizsbeli ezüst grif, a középsőn pedig a paizsbeli fekete sas szemléltetik. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról arany-fekete *. (Némely czimereknél az ezüst színt arany, a kéket vörös váltja föl).
Néhol kilencz mezejü paizsnak is iratik, de e czimer a leghitelesb.
Adami Scuta gentil. tom. II.
