Lévai Cheh család.
Lévai Cheh család.
Itt a Lévai névnél elég volna csak a Cheh névre utalnunk, melynek ismertetése e munka III. köt. 16–19. lapjain közöltetik, ha amaz ismertetés az azóta felmerült kutatások folytán teljesen megállhatna. Azonban ama közlés ideje óta egy érdemes tudós hazánkfia* a Lévai Cheh család nemzékrendét nem csak hiteles alapossággal földerité, de sőt annak tős magyar eredetét is mindenkétségen túl igazolá. És én örömmel ragadom meg az alkalmat az idézett utba-igazitás nyomán ezen kihalt történelmi családról szóló ismertetésemnek módositására, és hiányainak a hiteles kútfők utján kiigazithatására.
Botka Tivadar Családtani Adalékok czim alatt az Uj Magyar Muzeum 1860. VIII. füz. 115. és köv. lapjain.
A Lévai Cheh család, daczára a reá tapadt Cheh nevezetnek tősgyökeres magyar eredetű, annálfogva is, mert az „oly családról, melyeknek létét még a tatárfutás előtti időkre felvihetjük, ha ősi birtokkal és számos sarjadékkal ellátvák, alaposan feltehető a magyar tősgyökeresség“ stb. Ez állitmány pedig teljesen alkalmazható a Lévai-ak őseire, Ugyan is – hogy a tiszt. tudós szavait idézzem – „négy évvel a (tatár) gonosz ellenség eltakarodása után, ugy mint 1245. mart. 19-én a nagy katastrophát túl élt egy számos tagú nemzetségnek három rokon ága, ugy mint Guge Péternek fia, László Adriánnak fia, és Egyed Rugaasnak fia, a váczi káptalan előtt megjelenvén, Bars és Hont vármegyében fekvő közös ősi jószágaikban ily rendet és atyafiságos osztályt tettek magok között: hogy Sárót és Bálvánt (mindkettő Barsban) Guge és László két ága, Ságot pedig (Hontban) Egyed ága veszi osztályrészébe. És mivel ezen osztozó három ág a közös törzszsel nem kötötte egymást össze, való, hogy régen szakadtak el a törzstől, a honfoglalás első századaiban. Számos egyvérű sarjak maradtak fel minden ágon a tatár öldöklés után is, mit nemcsak világosan bizonyit az, hogy Rugaasnak fia Egyed 1254-ben és 1258-ban, tehát csak nem nyomban az iménti uj osztály keltével, a Sági, máskép Saagysidow nevü birtokot több rokonokkal osztotta meg, ha nem is az, hogy a más két ágnak jutott Sáróban, az 1300. év közel táján, fölös egyjogu birtokosokat találunk. Már a Béla király-kori osztozkodások alkalmával, Egyed vagyonosabb és kitünőbb volt a többinél, mert 63 hold földet engedett hadi szolgálat fejében elszegényedett atyjafiainak, és arról is emlités történt hogy atyjának Rugaasnak Deodatus kanonok 55 hold földet külön hagyományozott*“
L. Fejér Cod. Dipl. Tom. IV. vol. 1. 376. Vol. 2. 259. 473.
Nevezett Rugaas volt a Lévai Cheh családnak II. András király korában élő bizonyos törzse, kitől a család magbanszakadtáig szakadatlan fokozatban jőnek le az utódok.
Rugaasnak fia Egyed, ennek fia Bede és onokája I. Péter, az ősi osztályos birtok és lakás után Sági-aknak irattak. Utóbb Bede az osztályos Sároi atyafiságnak birtok részleteit megszerezvén, fia I. Péter pedig lakását oda által tévén, ez a Sároi előnevet is kezdé használni. Ezzel éltek a következő utódok is; I. Péternek fia I. László és ennek fia II. Péter, még a Léva-vár adományozása után is egy darabig. Az adományozott I. László-nak fia II. Péter Léva várába költözvén, idő folytával a Sárói előnevet elhagyva, a Lévai nevet állandóul vette fel.*
Fejér C. Dipl. Tom. VIII. vol. 1. 175, 178, 234.; vol. 2. 286.; vol. 3. 495, 514.; vol. 4. 393. Tom. IX. vol. 1. 153.
Bede (Bedew, Bedey, máskép „dictus ruffus“ azaz Vörös Bede) még rabló lovag volt, s ámbár Tamás esztergami érsekkel bizalmas viszonyban állott, de részt vett Trencséni Csák Máté harczaiban is. Utóbb Robert Károly király őt Hrussó vára hadnagyává tette. Már Bedének unokája Sároy László vagyon és hivatalok során főnemesi rangra jutott. A királyi udvarba lépve, királyi főajtónállóságig és temesi főispánságig hágott. Zsigmond király Léva, Revistye, Ujvár várakat uradalmaikkal adományozta neki és családjának. Innen a Sárói név helyett néha már ő is Lévainak „de Léva“ iratott, és e két váltva használt nevezet alatt csak egy és nem két személy értendő.*
Fejér. Cod. Dipl. Tom. IX. vol. 4. 320., vol. 5. 276, 430., Com X. vol. 1. 299, 468., vol. 2. 44, 96. 99. 735., Tom. X. vol. 8. 339. 343. 373.
II. Péter erdélyi vadja volt az első, a kire a Cheh név először tapadott. Még ő is váltva hol Sárói hol Lévai előnévvel fordul elő, csak 1399-ben találjuk nevéhez a Cheh nevet ragasztva: igy „Magister Petrus Cheh dictus filius Ladislai, filii Petri de Saaro“*. és ugy látszik – e névnek gyakorlatba hozatalára leginkább a kis kanczellária által fogalmazott iratok folytak be, minthogy főleg ezekben találjuk a Cheh névnek használatát. E név adására okot alkalmasint az szolgáltatott, mivel Lévai Péter még 1399-ben a Csehországba küldött királyi sereghez csatlakozott*; és mert a királyi vagy is cseh pártnak mindenkor egyik főtámasza volt*. II. Péter nem csak a kir. udvar közelében keresett fényt és vagyont, hanem házassági összeköttetések által is. A magbaszakadáshoz közel álló dús és tekintélyes Nevnai Trötöl (Treteul, Treutul) nemzettség sarját Miklós tárnok mester leányát Katalint vette nőül; és ennek jogán jutott az ország alsó szélein feküdt jószágokhoz. Meghalt mint erdélyi vajda 1439-ben. Unokája
Teleki Hunyadiak kora XII. 370.
Fejér, Cod. Dipl. Tom. X. vol. 2. 735.
Fejér, Cod. Dipl. Tom. X. vol. 4. 137. stb.
Zsigmond Bars megye főispánja, első neje Haraszti Katalin* halála után Suraklini Petrovics Annát, P. Péter erdélyi kormányzó és királyfi gyám nővérét vette nőül. Mind kettőtől gyermekeit a táblázat mutatja.
Haraszti Katalin, Haraszti Ferencznek, ki 2-or Lévai II. Jánosnak özvegyét Paksi Annát vette nőül, leánya, – hanem első feleségétől Dóczi Zsófiától.
És ezek után a Lévai Cheh család kiegészitett, s részben kiigazitott nemzékrende* következő:
Botka Tivad. az id. h.
Rugaas.; Egyed 1245–58.; Vörös Bede hrussói várnagy Sági előnévvel 1302–1343.; I. Péter hol Sági hol Sárai előnévvel 1343–1359.; I. László temesi főisp. Lévát kapta adományban; Sároi és utóbb Lévai előnévvel élt, 1370–1396.; I. János.; Sároi v. Lévai II. Péter erdélyi vajda † 1439. 1399-től Lévai Cheh (nevnai Trötöl Kata.); II. László (Lévai Cheh v. Vajdafi) Barsi főisp. 1439.; Margit Thallóczi Matkó bán és belgrádi kap.; II. János 1476–1489. (1. Hedvig. 2. Ország Magd. 3. Paksi Anna).; Zsigmond 1506–1530. Barsi főisp. (1. Haraszti Kata. 2. Petrovics Anna).; 1-től Zsófia (Forgách Ferencz) 1531.; Gábor † 1542. Thurzó Anna.) János † 1553. Bécsben.; Pruzsina (Russói Jánosné 1539.; Kata (Pathócsy Miklós.); Bora (Hagymássy Kristóf.) 1560.; Anna 1539.
