Lovcsányi család.
Lovcsányi család.
Gömör és Nógrád megyei nemes család. Nevök Lowczányi-nak is stb. iratott. Nagyobbára az egész család nemzedékről nemzedékre evang. lelkészi pályán állott.
Az első törzs, kiről adataink vannak, Lovcsányi György 1570. táján Zólyomi ev. lelkész, hol 20 évet töltött, onnan Selmeczen a tótajkuak papja, végre szileziai Teschenben lengyel szónok, meghalt 1609. febr. 1-én.* Ennek egyik fia L. Sámuel 1587-ben Wittebergában tanúlt.* Másik fia Timotheus 1592-ben Tübingben azután Wittebergben tanúlt. 1593-ban pappá avattatott Selmeczen, és Zólyomban lelkész lett.* 1613-ban fiaival és utódaival nemességre emeltetett, czímeres nemes levele 1615-ben Zólyom vármegyében hírdettetett ki.* Fia kettő maradt: II. Timotheus, ki 1619-ben járt a wittebergi egyetemen;* és Elizeus, ki beszterczei polgár volt.* Ennek ismét két fiát ismerjük I. Györgyöt és I. Mátyást.
Bartholomaeides, Memoria Ungarorum, qui Wittebergae Studuerunt. pag. 86. 96.
Bartholomaeides, Memoria Ungarorum, qui Wittebergae Studuerunt. pag. 85.
Bartholomaeides, Memoria Ungarorum, qui Wittebergae Studuerunt. pag. 96.
Nógrád megyei jegyzőkönyv 1831-ki 259. és 769. sz. alatt.
Bartholomaeides, Memoria Ungarorum, qui Wittebergae Studnerunt. pag. 126.
Bartholomaeides, Memoria Ungarorum, qui Wittebergae Studnerunt. pag. 156.
I. György előbb Boroszlóban, utóbb Wittembergben tanúlt, haza jővén Alsó-Sztregován (Nógrádban) lett pap, innen a török pusztítás miatt haza megy Beszterczére, azután Korponán német lelkész, ismét Beszterczén, innen negyedfél év mulva 1663-ban Gömörben Nyustyán lett pap. 1674-ben Pozsonyban a törvényszék elé állíták, s mert térítvényt nem akart magáról adni, Komáromban közmunkára itéltetett. Utóbb térítvényt adván, 1682-ben Zólyom-Lipcsén lelkészkedett három évig, azután ismét atyjához haza vonúlt, és majd évig tetlenűl, míg ismét a kórház papja lett három negyed évig; 1688-ban ismét egyház nélkűl maradt. Végre Cserencs, innen Tamásiba hívatott meg, hol 11 évig békében lelkészkedett; a Rákóczy forradalom alatt Zólyom-Lipcsére került vissza, és ott 1706. táján meghalt. Fia János Lesten volt lelkész.*
Bartholomaeides, Memoria Ungarorum, qui Wittebergae Studnerunt. pag. 156. 157.
I. Mátyás 1681. és 1682-ben Árva uradalmi tisztartó volt.* Ez 1755-ben már fiával II. Mátyással, és Lovcsányi Jánossal a Nógrád megyei nemesi lajstromban említetik.* Nevezett fia II. Mátyás született 1727. nov. 27-én. Fia négy volt, úgymint II. György, I. Márton, II. János és II. Sámuel, kik 1767-ben mart. 9-én Nógrád vármegyétől nemességükről bizonyítványt kaptak. ezek közűl II. Sámuel Gömörbe Jolsvára költözött.
Szontagh Dán. közlése szerint.
Nógrád megyei 1755-ki Protokol.
Nevezett I. Márton Losonczon lakott, Olik Zsuzsánnától két fia született Pál és II. Márton, ki 1767. jun. 11-én született, 1789-ben Wittebergában tanúlt, haza jövén 13 évig Ratkovi rector, azután 1805-ben Betléri evang. lelkész, innen 1809-ben Csetnek-Bisztróra ment át. Meghalt 1810-ben.* Testvérének Pálnak fia
Bartholomaedes, Memoria Ungarorum, qui Wittebergae Studnerunt. pag. 285.
III. Timóth Nográd megyében Szécsényben ügyvéd, 1831. jan. 22-én ezen megyétől nemesi bizonyítványt vett ki. Fia Geiza és Béla.
A családfa következő:
György evang. pap 1570. † 1609.; I. Sámuel 1587.; I. Timótheus zólyomi lelkész 1613-ban nemes. Elizeus Beszterczén lak.; II. Timóth 1619.; I. György 1663. † 1706. kör. evang. lelkész.; I. Mátyás 1682. 1755.; I. János lesti pap.; II. Mátyás sz. 1727.; György 1767.; I. Márton lak. Losoncz (Olik Zsuzsa.); II. János 1767.; Sámuel Jolsván 1767.; Pál.; Márton sz. 1767. † 1810. betléri pap.; III. Timóth ügyvéd Nógrádb. 1858.; Geiza.; Béla.
Ezeken felül, kik a táblázaton állanak, találjuk még Lovcsányi Pált, ki 1626-ban élt,* s tán I. Timotheusnak testvére volt.
Bartholomaeides, Memoria Ungarorum, qui Wittebergae Studnerunt. pag. 131.
1734-ben találjuk Lovcsányi Kristófot mint alnovi predicatort,* ki tán I. Mátyásnak fia volt?
Bartholomaeides Csetnek p. 330.
A család czímere a paizs kék udvarában zöld téren ágaskodó oroszlán, első jobb lábával kardot tartva; hátán pedig galamb áll, csőrében zöld galyat emelve; a paizs fölötti sisák koronáján a leirthoz hasonló galamb áll. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
