Madách család. (Sztregovai és kis-kelecsényi.)

Teljes szövegű keresés

Nógrád vármegye egyik legrégibb törzsökös családa. Bölcsője Zólyom vármegye, hol a család első tudható törzse Radun, már II. András király korában a birtokos nemes urak sorában állt. A szerencsétlen muhii ütközet után a tatárok elől futó IV. Béla királyt a tengerpartokig kiséré, és vele ott időzött vissza-jövetelig. Vissza-tértök után pedig Radun és fiai Tamás, Madács és Tóbiás folytonosan a királyi udvarban tartózkodván, nem szüntek meg a királynak sokszerű és különféle szolgálataikkal kedveskedni, melyeknek tekintetbe vételével IV. Béla király őket 1250-ben Zólyom megyében a Garan vize melletti ősi birtokukban új adomány utján megerősíté.* 1295-ben Radonnak utódai, jelesűl fia Mike, nevezett Madácsnak fia Benedek, Tamásnak fia Fülöp stb. említett birtokuk határjárását eszközöltetik és abba isméti igtatással megerősítettnek.*
Fejér, Cod. dip. tom. IV. vol. 2. p. 59.
Fejér Cod. dip. tom. VI. vol. 1. p. 278. csak kivonatban.
Nevezett Madácsnak, kitől a család vezetéknevét öröklé, fia Pál, ősei érdemeit még újabbal tetézé. Mint III. András királynak tántoríthatlan híve, részt vett 1296-ban a pártos Osl Iván és Miklós elleni hadjáratban, s midőn az elsőtől Kőszeg várát vívnák, dárdával sebesítetett meg, Miklóst pedig Sümeg várában ostromolván, ott daczára a sűrű kőzápornak, mely a várból ontatott, Madách Pál a legvitézebbűl előljárt. Azonban még nagyobb érdemeket szerzett ő 1298-ban Németországban azon hadban, melyet Albert ausztriai herczeg III. András királyunknak ipa, a császári trón fölött a másik praetendens Nassaui Adolffal folytatott. Ugyan is III. András a már folytonosan hátráló ipa segélyére egy sereget küldvén Demeter zólyomi főispán vezérlete alatt, e seregnek egyik alvezére volt Pál is. A döntő ütközet a Rajna mellett Gallenheimnál történt, hol Albert Adolfot teljesen legyőzte, sőt ellenét tulajdon kezével le is szúrta. A véres harczban főleg kitűnt itt Madách Pál, ki magát a legnagyobb veszélyeknek tevé ki, és a győzelmes csatából sebekkel terhelve tért hazájába. Ezen érdemeiért a vitéz férfiút III. András király 1300-ban Zólyom megyében Csereny nevű főlddel adományozá.*
Fejér Cod. Dipl. tom. VI. vol. 2. p. 295. Katona Hist. critica tomo VI. p. 1241. – Mocsáry Ant. Nógrád vármegye Esmertetése I. köt. 88–91. l. de jegyzetében azon vastag tévedéssel, miszerint III. András m. királyunkat Albert császár fiáúl írja, – veje helyett.
A család nemzékrende következő:
Comes Radun 1238–1250.; Tamás 1250.; Com. Madách 1250.; Tóbiás 1293.; Mike 1250.; Wolkain; Fülöp 1293.; Benedek. 1293. 1326.; Pál 1295. 1300.; Bitton 1293.; Zabracha. 1326.; Miklós 1293. 1326.; Péter. 1326; Tompos.; Tamás.; Miklós 1336.; Leukes 1336.; János 1336; Pál 1336.; Pál 1368. de Gécz.; Péter 1437.; István.; György literatus.; Ferenc Sztregovai és de Kelecsén 1448.; Miklós 1448.; László 1470. † 1521. előtt. (Ráltkay Kata.); Mátyás. 1519. testvérével, új adományt kap.; János 1524. (Libercsey Anna.); Péter 1524.; János 1547. 55.; Miklós 1547.; Julianna. (Liberchey Pál.); Miklós.; Gergely 1595. 1603. (Palásthy Bor.); Kristóf.; Ignácz.; I. Gáspár.; II. János.; András.; István 1549.; Márton 1550. (Bay Kata.); György 1550. (Csery Anna 1559.); Miklós 1604. 1619. (Bossányi Zsófia.); Gáspár 1633. 1662.; II. Péter török fogoly 1585–97. gyalogkapitány (Sarlay Anna.); Folyt. a köv. lapon. Bora.; Kata.; «»Zsófiia.; Anna. (Szelényi András.); Pál 1707. végrendel. (1. Tihanyi Erzse. 2. Palojthay Bora.); az 1-től Mária. (Baros Györgyné.).
II. Péter, ki az előbbi lapon. török fogoly 1585–98. Gyalogkapitány. (Sarlay Anna.); Zsófia. (Ráday id. András.); II. Gáspár 1606. Nógrád v. sz.-biró alispán 1618–1656. «»(Nádori Bene Anna.); I. György.; Anna. (Bene András.); Zsófia. (1. Koromzay János. 2. Ebeczky György.); Anna. (Pethő István.); Zsuzsa.; III. János Nógrád v. jegyző 1652–1656. követ és alispán 1666. /Voxith Horváth Magdolna.); IV. János korponai kapit. honti követ † 1697. (Szelényi Erzse.); Ádám.; Péter 1682. katona.; Zsuzsa 1666. (los. Gyürky Gábor.); Magdolna. (Bory Gábor.); Zsófia. (Baloghy Gáspár.); Borbála. (Dobay László.) II. László. nógrádi alispán 1717–1723. (Ujfalussy Zsuzsa.); V. János 1750. (De Fabrice Eufrosina.; Zsuzsa.; Anna. (Fodor László.); Kata. (Darvas Gábor.); Zsófia. (Rothbard.); Sándor szül. 1754. Nógrád v. főügyész 1790–96. (Rusz Anna † 1812.); Imre szül. 1781. cs. k. kamar. (Majthényi Anna.); Klementina Amalia sz. 1783. febr. 8. Budán apácza.; Anna. (Gyürky István.); Karolina (Varga Sándor.); János † 1833. Pest megyében.; Béla.; Sándor. (Gyurcsányi Mária.); Karolina. (Somogyi Ferencz.); Imre lak. Sztregován. (Fráter Erzsi.); Károly lak. Csesztvén. (Csernyus Emma.); Pál nógrádi alispán † 1849.; Anna (Huszár Sándor.); Mária † 1849. (1. Huszár Józs. 2. Balogh Károly.); Aladár.; Borbála.; Mária.; Manó; László.; Pál; Imre.
A XV. században nevezetesebb férfiakat mutatott fel a család; névszerint Györgyöt, ki tudományossága miatt „Literatus“ nevet érdemelt; és Lászlót, ki a cseh király ellen viselt hadban vitézségének sorát azon hősies tettel tetézte, hogy az ellen tábor fővezére, Podiebrad György cseh király fiát Viktorint, bajtársával Jánosy Gáspárral elfogá, és győzelmi jelül Mátyás királynak adá át. Mely hős tettnek jutalmául Madách László bajtársával Jánosy Gáspárral együtt I. Mátyás királytól 1470-ben Nógrád megyei (Borsos) Berény, Szomolya helységet, Heves megyében, Bánhalmát, Szabolcs megyében a pricsei és kopolcsi birtokrészeket kapta királyi adományban.*
Gr. Teleki, Hunyadiak kora XI. köt. 427. lap.
Már 1430. bírta a család Nógrád megyei Sztregova helységet is, honnan egyik előnevét írja. És ez időtől, midőn a család már Nógrád és Hont vármegyében tetemesb birtok ura volt, s lakása is főleg e két megyére terjedt, a család maga is két fő ágazatra oszlott; szét az egyik ág, mely kelecsényi ágnak is neveztetik, a mult században kihalt, a másik mostanáig él.
Az egyik ág végső sarja Pál Hont megyében Zsemberen lakott, ott tette szigorú vallásosságáról tanuskodó végrendeletét 1707. mart. 8-án; és nem sokára meghalt.
A másik ág, mely Sztregovainak neveztetik, ezzel egy időben azon Lászlótól indul le, kinek 1469-ben a cseh háborúban Viktorin herczeg kézrekerítése által vitéz tettét említők, és ki 1470-ben Nógrád megye főispánjáúl íratik.*
Lehoczky Stemmat. II. p. 230. de a följebb említett donatioban még nincs így említve.
Krisztina – úgy látszik – Györgynek Csery Annától leánya, volt neje előbb Rimay György deáknak (literatus) utóbb 1586. már Sóos Péter özvegye; anyja Rimay Jánosnak a költőnek.
II. Péter 1585-ben szabadúlt meg a török fogságból és gyalogsági kapitány volt.* Nejétől themai Sarlay Annától fia György 1560–75-ben nógrádi alispán.* Másik fia II. Gáspár Nógrád megyénél előbb szolgabíró, majd táblabíró, utóbb 1617–1646-ig alispán. 1636-ban osztozkodott. Nándori Bene Annától többi közt fia
Lehoczky Semmat. II. 230.
Bel. M. Notítia Nova Hung. IV.
III. János Nógrád megyének 1652–1656. h. jegyzője, 1659. 1660-ban országgyűlési követe, 1666-ban alispánja. Feleségétől Voxith Horváth Magdolnától egyik fia IV. Péter 1682-ben a kassai várda megvételében vesz részt;* másik fia
Bel. M. Notítia Nova Hung. II. 231.
IV. János 1682-ben korponai kapitány, már fiatal korában Füleken lakozván, több ízben mutatá vitézségét a törökökkeli harczokban, s több törököt fogott s vágott le, 1678-ban daczára, hogy nehéz sebet kapott, egy előkelő spahit vágott le, és ő volt első, ki a füleki vár kapuja fölé az első török fejet föltűzé; Buda megszállásakor az érdi harczban szintén egy ellenségnek – mint maga írja – végére ment, és ugyan az ősszel, a török segítséget akarván Budára bevinni, az szőlők közt, derék törököt ejte le, zászlóját is elvévén. Ekkor Hont megye seregével harczolt Buda alatt. 1687-ben Hont megyének országgyűlési követe volt. Meghalt 1697-ben. Neje szelényi Szelényi Erzsébet volt; kitől több leánya és egy fia II. László maradt. Ez 1714-ben Nógrád megye szolgabírája, 1717–1723-ig pedig alíspánja volt. Feleségétől Ujfalussy Zsuzsánnától, kivel falujok templomtornyába harangot is csináltattak,* leányain kívűl ismét csak egy fia V. János maradt, ennek fia
Mocsáry A. Nógrád várm. Esmertetése I. 98.
Sándor szül. 1754-ben. Észtehetsége és szorgalma által atyja megfogyatkozott ősi vagyonát ismét visszaszerzé. Nógrád megyének 1760–1796-ig főügyésze volt. Özvegye Rusz Anna meghalt 1812-ben dec. 12-én Három leánya és két fia maradt. Ezek közűl János Pest megye táblabírája volt, meghalt Pesten 1833. nov. 7-én. kora 47. évében. Gyermekei Béla, Sándor és Karolina a táblázaton állanak.
Sándornak másik fia I. Imre A.-Sztregován született 1781. sept. 18-án Meghalt mint cs. kir. kamarás 1834. jan. 3-án kora 53. évében. Nejétől kesselőkeői Majthényi Máriától gyermekei Mária, előbb baráthi ifj. Huszár József Nógrád megyei alispánnak, s ennek halála után Balogh Károly kapitány, s utóbb forradalmi ezredesnek neje, kivel együtt 1849-ben az oláhok által felkonczoltatott. Anna Huszár Sándorné.
II. Imre volt megyei tiszt. al- és főjegyző, lak. Sztregován. Gyermekei Aladár és Borbála.
Károly lak. Csesztvén. Nejétől Csernyus Emmától gyermeke Mária, Manó, és László.
Pál 1849-ben Nógrád megye másod álispánja, röviddel utóbb még azon évben meghalt.
A család czímere – mint a följebbi ábra mutatja, a paizs kék udvarában hátulsó két lábán állá grif, első lábaival arany koronát tartva. (Másutt halmon nyugvó koronából emelkedik ki a grif.) Ugyan ilyen grif emelkedik ki a paizs fölötti sisak koronájából. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.*
A család két tudós orvos tagjáról l. Veszprémi Biogr. Medicor. p. 220. és Horányi Mem. Hungar. II.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages