Mágner család.
Mágner család.
Erdély nemes családa. A törzs Mágner I. András Klagenfurtból Karantán tartomány városából eredett, hol máig is élnek Mágnerek. Mint őrmester az erdélyi egyik ezrednél 1720. körül, Erdélyben megnősűl, nőűl veszi Ördög Ferencz leányát Annát. Már 1728. zsombori, 1752-ben kolosvári postamester. Fia I. Antal, tán mert Zsomborban született, – hol atyja postamester volt, – zsombori előnévvel él; – 1771. Kolos vármegye actualis ülnöke, Doboka vármegyei árenda tárnok, 1786. zsombori-, és húzamos éveken át kolosvári postamester. Fia II. Antal 1798. Felső-Bányán bányász-mérnök, erdélyi nemességet nyert még 1791-ben január 11-én II. Leopold királytól, gyermekei és testvére István és utódai részére is, minthogy azonban a czímeres nemes levél akkor ki nem adatott, azt I. Ferencz király 1798. majus 4-én kiadatá, és az 1799. január 22-én Kolos, azon évi febr 18-án pedig Doboka vármegyében kihírdettetett.* E czímeres nemes levél szerint a család már előbb is nemes volt, a mit osztrák örökös tartományokbeli nemességre kell érteni; miután a birodalmi nemesség sorában szintén találtatnak nemes Mágnerek.*
Hodor Károly szíves közlése.
Az Europaische Wappen Versammlung IX. k. 308. l. következő Mágner családi czímer található: a paizs függőlegesen kétfelé oszlik, a jobb oldali osztályt alúl fölűl fűrész alakú fekete szelemen választja kétfelé, és e szelemen előtt az előtérben egy kinyilt liliom virág látszik; a baloldali osztály vörös udvarában páncélos kar, kivont kardhegyén csalmás török fejet mutat, a kard két oldala mellett egy egy csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronájából két sas-szárny nyúlik föl, mindegyiken a paizsbeli fűrész alaku szelemen, és liliom; ellenkezőleg színezve; a szárnyak közt a paizsbeli kar kivont karddal és törökfejjel. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-fekete. A czímer felírata ez: Arma für den Herrn von Magner Scadelle Reichs Famille. Dieser Stamm ist alt 140 Jahr.
A czímer – melyet az erdélyi nemességgel a család 1798-ban nyert, – következő: a paizs rendes kereszt vágással négy részre osztatik. Az 1. és 4. osztály kék udvarában pánczélos könyöklő kar van, mely pedig az első 1. udvarban fehér kettős-keresztet, a 4-ik udvarban pedig arany markolatú kivont kardot tart. A 2. és 3-ik osztály arany udvarában balról jobbra rézsutosan fekvő barna delejtő látszik. A paizs fölötti sisak koronáján szintén pánczélos kar könyököl kivont kardot villogtatva. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról pedig arany-fekete.
A családfa következő.
Mágner I. András katona † 1758. előtt. (Ördög Anna † 1777.); I. Antal mh. 1791. után. (Kászoni Bora.) Ördög-Keresztúrott.; Mária (pávai Vajna Zsigm.) Dobókán.); Teréz (1. Dobra Péter. 2. Henter János.) Mocson.; II. Antal nség szerző mh. 1803. (Hevele Róza.); Bora. (Szoboszlai József.); József. †; I. Ignácz pap.; István katona. †; Klára. (Lázár Illésné.); Anna. (Pischné.); Ferencz. †; III. Antal † (Hammerschmidt Augusta.); János † 1857. (Viski Eszter.); Róza † 1856. (csákói Pap Antal.); Ignácz szül. 1796. (Viski Ágnes.); II. András szül. 1830. sept. 28. volt honvéd.; Mária (Majthény Dániel.); Eszter.; II. János sz. 1842. maj. 7.; IV. Antal sz. 1847. aug. 19.
A törzsnek mindkét nemű ágon jelenleg 52 utóda él, és pedig I. Antalnak ágán 19; – Máriának – ki 1757. april. 18-án kelt egybe Vajna Zsigmonddal, – ágán 11; – Teréz ágán 22 utód él.
István 1787-ben Kolos vármegyei táblabíró. III. Antal Nagy-Bányán kamarai hívatalnok. – I. János 40 évig Dobóka vármegyét szolgálta mint út felügyelő. Meghalt végrendelet tétel nélkül, daczára német családi eredetének, a leghazafiasb magyar érzelemmel. II. Ignácz 1822–1832. Doboka vármegyében rectificator bíztos; 1832–1845-ig szolgabíró a nagy-iklódi járásban.
