Majláth család. (Szunyogszeghi †.)
Majláth család. (Szunyogszeghi †.)
Az Akus nemből származott Lampert István és fiai Miklós és Moinót, (kit Bonfin Majlát-nak ír) 1131-ben az aradi gyűlésen, mint II. Béla király vakságának okozói ölettek meg.* Ezen nevezett Moinot, vagy Majláth-tól származtatik a Majláth család, mint Pethő Gergely megírja.*
Bonfin Ans. Hist. és Thuróczy Cronicon.
Pethő Gergely M. Krónika, Kassán 1729. 34. lap.
Azonban az Erdélyben a XVI. században szerepelt Majláth István erdélyi vajda atyjáúl Mátyás oláh boér íratik.* Ezen Majláth István, ki Szunyogszeghről írá előnevét, 1526-ban a mohácsi vész után, melyből szerencsésen kimenekűlt, eleinte Szapolyai ellen harcolt, utóbb azonban ennek pártján állott, és nőűl vévén Nádasdy Annát Nádasdy Tamás nővérét, 1535-ben ő vezette Gritti ellen seregét, mely Medgyesnél Grittitől megmenté az országot. Utóbb Balassával Erdély egyik főkapitánya lőn, mig nem a török előtt gyanúba jővén, ez őt Fogarasból kicsalja, és fogságra hurczolja 1541-ben. Ugyan ekkor javai is elkoboztattak. Fogságban halt meg 1550. tájban.* Két gyermeke maradt: Margit előbb somlyói Báthori Andrásné, 2-or Ifjú Jánosné; és Gábor, ki süve Báthori közbejárására Fogarast visszakapva, 1562-ben a fölkelő székelyek megfékezésében fáradozott, és 1566-ban Szapolyai egyik hadvezére volt. Utóbb Fogarast eladva, Magyarországba, és innen Morvaországba telepedett. Még 1547-ben nagybátyja Nádasdy Tamás érdemei iránti tekintetből I. Ferdinánd király által báróságra emeltetett.* Meghalt Morvaországban 1577. jul. 22-én. Nejétől alsó-lindvai Bánffy Annától két fia és két leánya maradt. Fiai Gábor és István magnélkül haltak el, nevezetesen István 1595-ben Esztergam vivásánál 1595-ben esett el.* A leányok közűl Anna szentmiklósi Pongrácz Dánielnek, Ilona pedig előbb horkai Horeczky Jánosnak, utóbb jeszeniczei Szunyogh Mósesnek lőnek hitvesei.
Ungrisch. Magasin III. 174. – Forgách Commeut. 301. Fogaras vidéki oláh juhász-tól írja származottnak, atyja később Lajos királynak szakács mestere.
Budai F. Hist. lexic. II. 685. élt még 1550-ben is; Lehoczky szerint (II. 233.) 1562-ben halt meg. De fiát Gábort az 1547. bárói diploma árvának írja, és így tán csak annyiból árva, mennyiben atyja Törökországban fogva volt.
Kaprinai Mss. B. tom. XXVIII. p. 137.
Istvánffy Hist. 1685-ki kiadás. p. 429.
