Mándy család. (Mándi.)
Mándy család. (Mándi.)
Szatmár vármegye egyik legrégibb családa, Szirmay szerint* e század elején birtokos Mándon, Mátészalkán, Sándorfaluban, Fejér-Gyarmaton, Krassó faluban, Vámos-Orosziban, Nagy-Szekeresen, Borzován.
Szirmay, Szatmár várm. 113–285.
A család eredetét és nevezetét Szirmay a Béla király névtelen jegyzője által említett magyar vezértől Ogmánd-tól származtatja.* Elhagyva azonban e puszta név hasonlatosságra épített és okmányilag nem igazolható állítást, csupán az okadatolható tényekre szorítkozunk.
Szirmay, Szatmár várm. 242.
Igy látjuk már 1379-ben Mándy Tamást, Istvánnak fiát a Szatmár megyei Mánd helység birtokában.*
Szirmay, Szatmár várm. 242.
1481-ben Mándy Bernát a Sasváryak adománylevelében királyi emberűl van megnevezve.*
Oklevél; lásd Teleki Hunyadiak kora XII. köt. 361.
1489-ben Mándy Ambrús Kraszna megyei alispán bírta Ilosva helység egy részét.*
Szirmay, Szatmár várm. II. 152.
1551-ben Mándy Péter Ugocsa megyében bír Tivadarfalván.*
Szirmay C. Ugocsa p. 126.
1582-ben Rudolf király Mándy Ambrusnak, Benedek fia, más Benedek idősb Ferencz fia fiának, Mándy Bernátnak, Györgynek, és János- és másoknak Mánd helységre új királyi adományt ád, melybe a következő 1583-ban ellentmondás nélkül be is iktattattak.*
Szirmay Szatmár várm. II. 245.
1602-ben Mándy János Szatmár vármegyei szolgabíró.*
Szirmay Szatmár várm. I. köt. 131.
1666-ban Mándy Miklós Ugocsa várm. esküdtje.*
Szirmay C. Ugocsa p. 60.
1784–1790. Mándy Pál Szatmár várm. alszolgabíró.*
Szirmay Szatmár várm. I. 135.
1755-ben Mándy János Mánd helységbe birtokára újolag megerősítő adományt vitt.*
Szirmay Szatmár várm. II. 243.
Mándy Pálnak Darvay Évától gyermekei Imre, Péter, Teréz Dienesnő.
Az újabb időben Mándy Péter 1840-ben Szatmár vármegye másod alispánja.
Mándy Elek 1840-ben Szatmár megyei alszolgabíró.
Mándy Bertalan 1840-ben ugyan ott esküdt; 1850. után cs. kir. járásbíró Szinyervárallyán, utóbb Fejér-Gyarmaton.
A család két tagja irodalmi téren is működött, így M. János 1803-ban Szatmár megyei esküdttől sajtót láttak 1. Magyar Sunád, 2. Phönix redivivus, 3. Maxima gravaminis, 4. Magyar Kornelius.
M. Péter pedig a volt alispán 1857-ben a magyar nyelv előnyeiről egy értekezést adott ki.
