Máriaffi család. (Maksai.)
Máriaffi család. (Maksai.)
Hogy e család a nyárádtői Maksai családból veszi eredetét, e kötet 275. lapján már meg van írva.Tudniillik, a múlt században Maksai Dávid, ki 1730. mart 23-án főkormányszéki titoknokká neveztetett, 1733. febr. 5-én ős magyar nevét mint az oklevél mondja, a szent szűz iránti tiszteltből „Máriaffi“-ra változtatá; előbb a nyáradtői előnevet tartva meg, de még ugyan azon évi dec. 23-án azt is Maksaira cserélteté. 1736. jul. 31. már mint Máriaffy Dávid Kolos vármegyei főispánná neveztetett. 1742. jan. 6-án ősi czímerét is megváltoztatá,* és az a következő lett: a paizs kék udvarában zöld halmon két korona áll, a jobbfelőli koronán könyöklő vörösmezű kar, író tollat tartva; s fölötte M. D. betű és nap, és abból e szó „Mária“, a balfelőli koronából napraforgó virág emelkedik föl, az átellenében ragyogó napfelé hajolva, virágjában M. F. betűk láthatók; a paizs felső részében a nap fölött e mondat áll: „et ad me conversio ejus.“ A paizs fölötti sisak koronáján szintén az írótollat tartó kar könyököl. A paizsot foszladék veszi körül.
Kővári, Erdély nev. Családai.180.
Dávidtól kezdve a családfa következő:
Máriaffi Dávid kolosi alispán mh. 1762. (Száva Krisztina.); József sz.-újvári várnagy.; László † 1783. zarándi főisp. (1. Torma Teréz. 2. Berzenczei Ágn. 3. Barcsai Krisztina.); Lajos † 1819. kincstári tanácsos. (Szeredai Anna.); II. Dávid.; Zsigmond.; Antal Doboka főis. helyettes (Földvári Anna.); III. Dávid (gr. Petki Mária † 1835.); József táblai üln. (Molnár Lujza.); Amalia (b. Rosenfeld András.); Alojzia (Macskási Imre.); N. (Sombory.); Anna.; Lajos.; Albert.; József.
Dávidnak fia László 1750-ben számfölötti, 1770. febr. 1-én valóságos táblai ülnökké, 1777. dec. 31-én Zaránd vármegye főispánjává neveztetett. Meghalt 1783-ban, eltemettetett Kőrösbányán a bolgár ferenczes barátok sírboltjában. Sírját a Hora Kloska féle korban az oláhok feltörék.* E László második nejéűl Berzenczei Ágnest olvassuk, ki a Berzenczei család cziknél (Kővári tévedése után írva) Katának és ugyan ott férje neve „Máriáffy“ helyett „Máriássynak“ íratik.
A Species facti de lanienis pergentem Valachorum in J. Cottu Hunyad cum Zaránd unito anno 1784. commissis Commissario regio Comiti Antonio Jankovich exhibita, pag. 155. írja: proxime praeterio anno reconditum D. Ladislai Mariaffi, dum vixisset Supremi Comitis Sepulchrum violarunt.
Ennek testvére, úgy látszik Antal is, kit 1771-ben a magyar kir. testőrseregben találjuk.
Lajos 1777-ben parajdi, 1785-ben tordai és parajdi kamarai ispán, 1796-ban kincstári titoknok, utóbb tanácsos. Mint Erdélyi Zsuzsa, Daczó Istvánné ős unokájának terve volt az Erdélyi család jogon 1785-ben nehány, többek közt Zsuk, M. Kályán (Kolos v.) falvak iránt pert kezdeni. Meghalt 1819-ben. Szeredai Annától fiai
Antal 1831-től Doboka vármegye alispánja, 1833-tól főbirája,* utóbb főispáni helyettese, és legutóbb kir. táblai ülnök 1847-ig, meghalt 1855-ben. Testvére
Hodor K. Doboka várm. 430. 442.
József 1826-ban udv. kanczelláriai fogalmazó, 1839-ben táblai ülnökké lett.
III. Dávidnak fia Lajos 1847-ben udv. tiszt. fogalmazó, utóbb Albert testvérével együtt honvéd.
A család leginkább a kihalt Erdélyi család után örökölte birtokát, mely a horogszegi Szilágyi családról háromlott az Erdélyi családra. Mostani bírtok fészkök Gyulatelke Kolosvár közelében.
