Marich család. (Szolga-egyházi.)
Marich család. (Szolga-egyházi.)
Fejér vármegyei adományos nemes család, melyből Marich Tamás arany sarkantyús vitéz cs. kir. kamarás, és udvari tanácsos született 1746-ban, Fejér vármegyének 1780. főszolgabírája, mint első alispán 40 évig hívataloskodott. Meghalt 1831. octob. 14-én kora 86. évében.* Nejétől románfalvi Fehérváry Katalintól fia István-Dávid született 1777. dec. 30-án. 1795-ben szintén Fejér megyénél mint tiszteletbeli aljegyző kezdé hívatalos pályáját, és e megyénél mint aljegyző, főszolgabíró, másod alispán, 1813-ban első alispán 1832. évig hívataloskodott, és e közben az 1805. 1825. 1830. és 1832-ki országgyűlésen mint Fejér megye követe vett részt; ismert tapasztaltsága és higgadt éles bélátásánál fogva a sárvíz lecsapolásánál királyi bíztosság tagjaúl és a sárvízi úgy nevezett nádor csatorna társaság központi bízottmányának elnökeűl választatott; ugyan csak 1811-ben cs. kir. kamarássá neveztetett. Nem kevesebb érdemet szerzett 1811–1832-ig mint Székes Fejérvár sz. kir. városánál működött kir. bíztos. 1836-ban Liptó vármegyének főispáni helyettesévé neveztetvén, e méltóságtól saját kérelme folytán fölmentetett; de a következő 1837. évben mart. 31-én Torna, 1841. sept. 16-án Győr, 1845-ben pedig Veszprém vármegye főispánságával tiszteltetett meg, és ez utóbbi alkalommal egyszersmind cs. k. val. belső titkos tanácsossá neveztetett. A Veszprém megyei főispánságot köz tisztelet mellett viselte 1848-ig. A legujabb időkben az alkotmány vissza állítása hajnalán 1860 ápr. végén ismét Veszprém megye főispánjává neveztetett ki, azonban előre haladt kora miatt saját kérelme folytán e méltóságtól a Felség által fölmentetvén, 1860. évi nov. 26-án a Szent-István király rend közép keresztjével díszítetett föl; jelenleg Fejér megyei birtokán él. Nejétől topolyai és krajovai báró Kray Franciskától egyetlen fiusított leánya Mária csillag keresztes hölgy, m. szögyényi Szögyény-Marich László alkanczellár hitvese.
1809-ben többek közt fiával együtt a nemesi fölkelésre 1000 ftot ajándékozott. L. Hazai tudósítások 1809. I. 24. V sz.
A család czímere – mint itt a metszvény mutatja – a paizs kék udvarában repülésre készülő madár, csőrében galyat (vagy írótollat) tartva.
E család tagja volt Marich János is, szül. Budán 1764-ben maj. 20-án; papi pályára lépvén, sz.-fehérvári kanonok utóbb ott nagy prépost, scutari czímz. püspök és a hétszemélyes tábla ülnöke lett. Meghalt Pesten 1837. febr. 21. kora 72. évében.
Valószínűleg szintén e család egyik ágazatából származott Marich Lajos kir. tanácsos és a zágrábi iskola főigazgatója, kinek nejétől Jellachich Borbálától született leánya Amália Pászthory Károlyné.
Marich néven találunk még Trencsín vármegyében is a mult században nemes családra, nevezetesen Maricznak írva az 1721-ki nemesi összeírásban eléfordúl András és István. Talán ezekből származott Marich Ágoston Nógrád megyei n.-oroszi kath. lelkész, és ennek testvérei is.
