Merse család. (Szinyei.)
Sáros vármegye legrégibb törzsökös nemes családainak egyike. Törzse Benedeknek fia Merse, ki több érdemei mellett főleg a Bolgárok elleni hadjáratban, hol testvére Miklós elesett, – tünteté ki magát. Érdemeiért IV. Béla királytól 1262-ben Sáros megyei Sanefalva (utóbb Szinye) Ujfalu, és Jernye birtokot nyerte királyi adományban,* és alapítója lőn a most is virágzó szinyei Merse családnak, mely nevét is a törzsnek nevétől kölcsönözte; előnevét pedig említett Szinye helységtől nyerte.
Wagner Dipl. Sáros. p. 285. – Lásd Fejér Cod. dipl. tomo IV. volum. 3.
A családfa Benedektől, a Merse atyjától kezdve a mult század végeig – minthogy a családtól nemzékrendet nem nyerhettem – következőleg sarjadzott szét.*
Wagner Tab. geneal. Ms. tab. 39.
I. Benedek.; Merse 1262.; Miklós. †; II. Benedek 1268. (Klára.); Miklós mester dictus Touth 1320.; Péter mkép Petheucz.; Domos 1320.; II. Merse 1320.; Benedek 1377. (Haraszthy Agatha.); Ilona (Dobai Miklós.); Lőrincz 1384; Domokos.; Anna (Pereczi Miklós.); Erzse 1345.; János 1351.; Domokos.; Péter 1412. (Csuzy Beata.); Egyed 1371.; István.; János 1437. (Berzeviczy Erzse.); Erzse.; Anna.; Ilona.; Sebe.; Gáspár 1471. (Modrár Bora.); János (Zsófia.); Potentiana.; Apollonia (Hatvani Mátyás.); Máté 1471.; István.; László.; Margit 1503. (1. Butkay Mihály. 2. Rakóczay Gábor.); Potentiana (Bajoni Lenárd.); István 1520.; László (1. Izbugyai Krisztina. 2. Bacskay Kata.); Máté 1551. (Soos Ilona.); István.; Margit 1589.; Bora.; Sára.; Zsigmond 1553. (Bánffy Kata.); 2-tól Fruzsina (Füzy György.); Mátyás 1586. †; Kata.; Erzse.; Kristóf kir. palotai udvarnok.; István 1574.; Gáspár.; György.; Miklós.; Erzse (Palocsay György.); György.; István. †; Gábor. †; Kristóf.; Ferencz (Körtvélyessy N.); Miklós. †; László.; Ferencz. †.; Kristóf (Bárczy Ilona.); Zsigmond.; György.; Kristóf. (Péchy Mária.); Bora (Fáy István.); Imre. (1. Király Anna. 2. Verbovszky N.); László. †; Miklós.; György (Sembery Zsuzsi.); László.; László (Máriássy Anna.); Zsigmond.; Gábor. †; Kristóf. †; Ádám.; Zsigmond.; László (Berthóti Klára.); Imre. (Draveczky N.); Zsigmond. (Hedry Zsuzsi.); János.; István (Stepán Zsuzsi.); Miklós (Keczer Klára.); Tamás (Péchy Klára.); Zsigmond (Kubinyi N.); József.; Zsigmond (Szontagh Mária.); Miklós (Snajder Sára.); István (Róth Bora.); Sándor (Keczer Ilona.); Sándor.; Imre.; György. †; László. †; Zsigmond.; Kristóf.
II. Benedeknek fiai, I. Mersének unokái, névszerint (Thouth) Miklós mester, Péter, Domokos és II. Merse 1320-ban osztoznak a szepesi káptalan előtt az említett ősi, és azon időtől is szaporodott családi birtokokban.*
Wagner. Diplomat. Sáros. p. 323. és Fejér Cod. diplom. tom. VIII. vol. II. pag. 271.
1327-ben Miklós, Péter, Domokos, és II. Merse a szepesi káptalan előtt megegyeznek Gyula fiának Mihálynak fiával Jánossal bizonyos köztök fenforgó viszályokra nézve, minthogy nevezett János említett Pétert el is záratta, ez okból János egész birtokrészét Zilva nevű helységben a párbaj fölötti ügyben tett egyezkedésnél fogva is Benedek fiainak vallá be.*
Wagner Dipl. Sáros p. 330.
1364-ben Péter (vagy is Petheuch) fiának Jánosnak, és fiának Istvánnak Lorándfia Miklós mester végrendeletileg visszahagyományozza Heves megyei Urussy (Oroszi?) helységet, mely a Merse családot örökség útján már előbb is illette.*
Wagner Dipl. Sáros p. 343.
A család ősi birtoka Szinye jegyajándékképen 50 nehéz marka fejében II. Merse fiának Lőrincznek özvegyéhez jutván, erre nézve 1377-ben Domokosnak fia III. Benedek Szepesi Jakab országbírótól 50 markát, és egyéb kiváltandó javaira nézve még 600 arany forintot kölcsönözvén, ez összeg fejében Szepesi Jakabnak átadá Sáros megyei Sendler helységet.*
Wagner Dipl. Sáros p. 346.
1514-ben István (Máténak fia) még mint ifju a király kanczellárja mellett Csehországban foglalatoskodván, itthon az ellene folyó pereire nézve késleltető királyi parancsot nyer.*
Wagner Dipl. sáros p. 400.
1519-ben ismét a nevezett István, és testvére László Temesvárott lévén elfoglalva, Lajos királytól ujjolag pörkésleltető királyi parancsot kapnak.*
Wagner Dipl. Sáros p. 401.
1602-ben szinyei Merse György kir. udvarnok, a laterani szent Palota grófja, aranysarkantyús vitéz, és a királyi nagyobb kanczellária pecsétjének őre, István, Kristóf, Miklós és Erzsébet testvéreivel együtt Rudolf királytól régi nemesi czímerük megerősítését nyeri;* ez oklevélben a család a francziaországi Merse családtól állíttatik eredettnek, valószínűleg merő név hasonlatosságnál fogva.
Wagner Dipl. Sáros p. 429.
A család czímere az említett diploma szerint a paizs kék udvarában hármas zöld halmon álló arany korona, melyből fehér mezű szárnyas angyal emelkedik ki, fején borostyán koszorú van, mellén keresztbe helyezve piros stóla látszik, lebocsátott két kezével, egy a koronán keresztbe fektetett nagy halat tartva. Ugyan ilyen angyal látható a hallal együtt a paizs fölötti sisak koronájából is. Foszladék jobb oldalról arany-kék, balról ezüst-vörös.
A család már a régiebb okmányokban is gyakran „Szinyei“ (de Zwinye) előnevét használá vezeték névűl is. És e név hangzatosabbsága miatt korunkban is a Merse előnév egyedűl (vagy is a Szinyei előnév nélkül) alig használtatik.
A család legutóbbi nemzedékeinek soránt nem ismervén, közűlök csak nehányat említhetünk föl:
László volt Sáros megyei követ, és az eperjesi váltótörvényszék elnöke szül. Eperjesen 1789. april. 25-én.
Jelenleg tehetősb birtokosok a családból Bertalan lakik és bír Szinyén, Felix-László lak. Jernyén, birtokos több helyen, Victor volt megyei tiszt. ügyész, lak. Szinye-Lipóczon, bír Jernyén és Szinyén; és Mihálynak örökösei birnak több helyen.*
Fényes E. Magyarország stat. stb. szempontból I. 345.
