Móricz család. (Técsői.)
Móricz család. (Técsői.)
Máramaros vármegyéből származik. Eredeti lakhelye Técső, egyike a koronai öt városnak, mely testület mint ilyen szabad hatóság volt a legujabb időkig, s lakosai több nemű kiváltságoknak voltak birtokában. Ezen öt városi polgárság lakosai közűl emelkedtek ki előbb személyes nemesi rangra a Móriczok a XVII. század folytán.
Técső város 1600-ki személyes összeirásában mint családfők Mórocz Imre, András, és Tamás említetnek. Ezek közül valamelyiknek lehetett fia azon István, ki 1609-ben Báthori Gábor erdélyi fejedelemtől nemes levelet kap a maga ágára; de úgy látszik maradék nélkül halt meg, mert 1638-ban ismét egy István fordul elé, mint városi közpolgár, ki magának örök áron egy házhelyet vesz; ugyan ez, mint eskütt polgár tesz utat Bécsbe az öt városi szabadalmak megerősítése ügyében. Ez Istvánnak fia ugyancsak István Teleki Mihály máramarosi főispán jószágainak igazgatója lévén, az apja által szerzett polgári telket Bornemisza Anna fejedelemnő által feszabadítatja 1677-ben. Ezen telket Apaffy Mihály erdélyi fejedelem 1677-ben adomány-levéllel látja el, ezen adomány-levélben a „tecsői“ praedicatum fölemlítetik, és ezen Istvántól a családfa mai napig következőleg* jő le:
Szilágyi István összeállítása szerint a család közléséből.
Móricz István 1638. (Jakab Ilona); I. István 1675. 1678. (Décsei Mária); II. István 1732. 1764.; III. István Máramaros v. főjegyző 1771. (1. Péchy Mária. 2. Váradi Ágnes); József 1771.; Imre 1771. (Szaplonczay Eszter); I. Sámuel máramarosi volt alispán s követ (Menszáros Teréz) †; I. Pál † Pozsonyban.; I. Péter máramarosi v. alispán (Darvai Anna); N. (Kormosné); N. (Székely Albert); Antal (Freyseysen T.); I. Károly (csebi Pogány Antonia); II. Pál lak. B.-Ujfaluban (m.-telegdi Miskólczy Bora); Lajos (csokaji Fényes Berta).
III. István 1771-ben Máramaros vármegyének főjegyzője volt. Első neje péch-ujfalusi Péchy Mária, kitől semmi, és a 2-ik Várady Ágnes, kitől a táblán álló gyermekei születtek.
Imrének két leánya maradt, egyik Kormosné, a másik Székely Albertnő, kitől származnak Székely Lajos, Imre a hires zongorász, és István.
Sámuelnek felesége Szilágyságból Peléből Ménszáros Teréz volt, de mindketten maradék nélkül haltak el. Sámuel főszolgabiró, országgyülési követ, és alispán volt.
Pál az országgyülés alatt Pozsonyban halt meg.
Péter negyven évig volt Máramaros vármegyének tisztviselője. Esküdtségen kezdte, szolgabiró, megyei főpénztárnok, táblabiró s 12 évig alispáni minőségben rendes törvényszék elnöke, az 1832/6-ki és 1839–40-ki országgyülésen követe volt.
II. Sámuel mint Hunyady-huszár Pancsovánál esett el 1849. jan. 2-án.
A családi irományok közt nevezetesbek: a szathmári békekötés Károlyi pecsétjével ellátva, mely Móricz Istvánnak Huszt vár akkori commendánsának a végett küldetett meg, hogy e békekötés föltételei mellett a várat adja által. Erre következik Ob: L. B. de Acson salvus conductusa, melyben Móricz Istvánnak személyét és Máramaros megyébe szerte széllyel fekvő birtokait minden bántódástól biztosítja.
Ugyan ezen István kapott Rákóczy Ferencztől, mint kedvelt ezredes főkapitánya Munkácsnál, Szathmárnál, különösen Tokaj vára ostrománál kitüntetett vitézségeért szép donatiot, mely magyar nyelven fogalmazott adomány levél máig is a család birtokában van.
A család czímere, – mint följebb a metszvény szembe tünteti – a paizs kék udvarában vörös ruhás, sodrott vaskeztyűs férfi kar, könyökben meghajolva, és arany markolatu pallóst tartva. A paizs fölötti sisak koronáján hármas zöld növény középsőjén kék kis madár üll, fölemelt szárnyakkal, csőrében valami halfélét tartva. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék.
