Moys család. (Ludrovai.)
Moys család. (Ludrovai.)
Liptó vármegye curialis nemes családa, mely eredetét Trencsin megyei Moysfalváról igényli, s e helységről is irja előnevét.* Azonban a család kétségtelen származása, mely már oklevelileg bizonyítható, csak a XVII. század közepére terjed vissza, a midőn Moys Istvánt 1657. táján már Ludrován találjuk. Ennek nejétől Bogos Máriától született Moys János, ki a családi krónika szerint Likaván a kir. kincstári igazgatóságnál gazdasági tiszt volt. E János lett tulajdonképen a család alapítója, ki miután 1674-ben nagy-selmeczi Poprách nevü gazdag bánya-birtokos leányával Erzsébettel házasságra lépett, ettől Márton és Tamás fiai és Zsuzsa, Dora, Anna és Zsófia leányai születtek. Nevezett János, ki Ludrován bírtokos volt – mint a családi közlés irja; „elévült valódi nemességének visszaszerzése végett“.* I. Leopold királytól 1696. jul. 4-én benyujtott folyamodványa folytán megnevezett gyermekei neveiknek beleiktatásával azon évi jul. 11-én czimeres nemes levelet nyert; és azt Liptó megyében 1697. január 16-án kihirdetteté. A család leszármazása Moys Istvántól kezdve következő:*
A család egyik tagja Moys II. Tamás 1761-ben családja történetéről egy krónikát irt, és hagyott kéziratban, mely puszta név hasonlaton az 1230-ban élt Moys nádort igyekszik családtörzsül föltüntetni; mely állitmányt oklevelek bizonyítása hiányában csupán tudomásul vévén, ohajtjuk megjegyezni azt, hogy Moys nádornak leányágon: utódai a medgyesallyi Móricz család után a Báthory, Nádasdy, Telegdy és legközelebb a virágzó gr. Keglevich család, melynek ettőli származása oklevelek nyomán ősiségi perben a kir. kuria által van törvényesítve. L. Móricz cs.
A czimeres nemes levél szokott hivatalos irályát ohajtottam volna ismerni azon pontra nézve, hol a szokásos „e conditione“ vagy határozottabb ennek helyettesitője áll, hogy e részben a család előbbi állapotjára vonatkozva szabatosb. és határozottabb kifejezést használhassak vala.
Barna Mih. közlése szerint.
István 1657. (Bogos Mária); János kamarai gazdatiszt 1696. czim. ns. levélszerző. (Poprách Erzse); Márton 1713. Ludrón.; Zsuzsa.; Dora.; Anna.; Zsófia.; I. Tamás 1713. Bethlenfalván. Szepességi ág; I. Sámuel N.-Selmeczen 1721. (Sztarniczky Bora) Folyt. köv. lapon.; I. Ferencz. †; I. József 1749. Dráveczen (Horváth Zsuzsa); III. János. †; III. Ferencz. 1787. (Csergheö Mária); Erzse.; II. József. † 11 éves korában.; I. Imre. sz. 1804. † 1855. aug. 16. cs. k. főtörv. sz. tanácsos. Eperjesen (Lánczy Amália 1837.); Berta.; Jakab.; Imre cs. k. hadnagy.; Adalbert.; Dezső.; Mária.
I. Sámuel, ki az előbbi lapon. N.-Selmeczen 1721. (Sztarniczky Bora.); I. Mátyás. Váczon.; stb.; II. Sámuel; II. János Nagy-Selmeczen; Mihály 1738.; II. Ferencz Deményfalván (Markovics Anna); II. Tamás 1761.; II. István; III. József.; IV. János.; I. István.; Dániel.; István.; János.; Gáspár. Bihar vármegyében.; II. Mátyás 1743.; II. András 1743.; Mátyás.; Alajos.; József.; Miklós. 1769-ben osztoznak.; Miklós.; András.; József.; István. 1762-ben osztoznak.; I. Ádám. bobróczi pléb.; V. János; I. András; Pál 1787. † 1834. (Faschó Mária); II. Ádám.; Péter.; János.; János.; I. Antal. temesi főtörv. széki tanács. kir. táb. biró (szépfalvi Spech Eulalia); II. László főhadn. † 1838.; IX. János nyug. kapitány Trencsinben.; Dénes cs. k. hadn.; Sándor.; Etelka.; Amália.; László.; János.; András.; IV. József cz. kanonok és liszkófalvi plébános.
A család jelenleg három fő-ágon él, I. Sámuelnak ága fiai által a nagy-selmeczi és deményfalusi vonalra oszlik, a harmadik ugynevezett szepesi ágat I. Tamásnak ivadéka képezi.
A szepesi ágon III. Ferencz Szepes és Abauj megyék táblabirája, birtokos Szepes megyében Tótfalván, Abaujban Makranczon és Bodolón, hová 1805-ben átszármazott, neje nemes-tacskándi Csergheö Mária, leányágon Kállay-Péchy családból származott; egyetlen fia
I. Imre, ki 1832-ben Abauj megyei 2. aljegyző, 1842-ben tiszti főügyész, 1847-ben főjegyző, 1852-ben cs. kir. főtörv. széki ülnök Abauj-Torna megyében, 1854-ben főtörv. széki tanácsos Eperjesen. Meghalt ugyan ott 1855. aug. 16-án kora 51. évében. Nejétől lánczi Lánczy Amáliától (Lánczy Jánosnak Fáy Máriátóli leánya,) kitől öt fiu, és egy leány gyermeke maradt. A fiúk közűl Imre cs. k. hadnagy a Sándor m. gyalog ezredben.
A deményfalvi ágon I. Antal 1825-ki jun. 22-én Liptó megyétől nyert nemesi bizonyítványát Krassó vármegyében 1826-ki april 10-én kihirdetteté. 1836-ban Temes vármegye főügyésze, 1854-ben cs. kir. főtörvényszéki tanácsos Temesvárott, 1861-ben pedig kir. táblai ülnök Pesten. Fia Dénes a b. Bianchy m. gy. ezredben hadnagy.
Testvérei II. László cs. kir. főhadnagy, meghalt Kikindán 1838-ban; és IX. János nyugalm. kapitány Trencsinben.
IV. József liszkófalvai plebános, és szepesi czimz. kanonok.
Liptó megyében István 1859-ben ügyvéd.
A család czímere – mint följebb a metszvény ábrázolja – a paizs kék udvarában zöld téren zöldellő bükfa alatt jobbfelé menő fehér bárány. A paizs fölötti sisak koronáján pánczélos kar könyököl, arany trombitát tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
