b) János ága.

Teljes szövegű keresés

b) János ága.
A második Pogány ág törzse s a dunántúli egyik vonal alapítója II. János. Életéről annyi jön ki a családi iratokból, hogy Boldizsár halála után, mint a törzs feje ő vette át s folytatta a Bánfi örökség iránt folyamatban levő pert, s 1591. egyik eszközlője volt annak, hogy Nempti s Alsólindva várai az uradalomhoz tartozó javakkal együtt Bánfi Miklós-, János- és Gáspárra, úgy Nádasdi Ferenczre és Császár Orsolyára 6000 frtban átruháztassanak. 1596-ban már mint néhairól van emlékezet. Lakóhelyét Györkefalván tartotta.
Felesége Véssei Sára, Véssei Lászlónak leánya Lengyel Juliától, a, mint a családi irat magát kifejezi, nagy Lengyel László leányától, az melyek nem kicsin nemzetek voltak Magyarországban.*
Tóti Lengyel László 1505. a rákosi országgyülésen somogyi követ, 1507. királyi táblabiró volt. Lehoczkinál a 308. lapon Vecsei Sára hibásan van irva; valamint hibás Menyhártnak és Jánosnak, ezt és Lengyel Juditot tulajdonítani feleségekül.
Gyermekei igen számosan voltak, névszerint: a) fiai: III. János, I. Ferencz, II. Zsigmond, V. György; b) leányai: Anna, Zichi György, zalai alispán neje; Perpetua Ecsi Gáspárné; Orsolya Dankovith Jánosné; Judit, Kata és Borbála, mely három utolsó férjhez menő kort nem ért. A fiai közűl V. György mag nélkül enyészett el. III. Jánosnak fiában VI. Péterben szinte magva szakadt; nejéről sincsen följegyezve, ki lett légyen.
I. Ferencz 1610. azon okon, mivel ő a dunántúli részeken lakik, vasmegyei Bucsu faluban levő egy jobbágytelkét a vasvári káptalan előtt zálogba adja arany- s tallérokban fizetendő 60 frtért Farkas Mihálynak, magára vévén gyermekiért is a felelősséget. E gyermekei voltak: I. Ádám és Éva, kiket Hosszútóti Judit felesége szült nekie.
II. Zsigmondról a családi régi jegyzet ezt tartja: „Ifjuságától fogva mindenkor császár urunk eő felsége szolgálatjában foglalta magát. Annakutánna (al)ispánságot viselt Somogy és Zala vármegyében egynéhány esztendeig. És látván császár urunk ő felsége hűséges szolgálatját; onnét promoveálta az az Szalavári végvárának kapitánságára, melyben tiz esztendeig dicséretesen viselte magát.” – Ez idő lefolyta alatt, fiatal korában még törökfogságba esett, s hogy onnan kiszabadíthassa magát, kéntelen volt sógorától Zichi Györgytől kérni kölcsön bizonyos öszveg pénzt, melynek 1598-ban történt visszafizetésekor adós maradván még 150 magyar forinttal: e summában nem csak Aranyad, Zalazegh, Szentpéter, Erenyed s Óhid falukban levő részeit volt kénytelen zálogba adni, hanem minden névvel nevezendő javát valamivel csak Magyarország határain belül bir, határozatlan ideig. Zsigmond ez úton épen semmivel biró emberré lett, úgy hogy okirati tanuság szerint vándorbotot kelle kezébe vennie, s úgy keresnie meg a kellő summát az egykor leendő kiválthatásra. S ez sikerült is nekie: úgy hogy 1635. kelt végrendelete szerint, nem csak Zichi Györgytől válthatta vissza jószágait, hanem még a Boldizsár fiai által el zálogosított javak közűl is igen sokat szerzett vissza családjának. 1634-ben még szalavári kapitány volt, midőn hozzá Ibrahim Oda bassa Kanisáról magyar levelet irt.*
Lásd e levelet Erdélyi Muzeum III. köt. 178. lapon. – N. J.
Feleségétől Váli Orsolyától három leánya maradt: Erzsébet Rajki Imréné; Anna Farkas Jánosné; Magdolna; és két fia: VII. György és VII. Péter, kit 1635. kelt végrendeletében, mint még neveletlen fiút nagyon ajánl a nagyobb fiú gondjába, különösen kikötvén annak szorgalmasan leendő iskoláztatását: de ez (Magdolna még 1635. előtt) mielőtt emberkort ért volna, elhalt.
I. Ádámról, I. Ferencz fiáról csupán annyi emlékezet van, hogy Pongrácz Judit feleségétől I. Mihály fiat s Katalin leányt hagyott maga után, ki Simoni Imréhez ment feleségül. E Mihálytól 1659-ből van egy okirat, melyben Bucsubeli részét 100 aranyért és 100 magyar forintért zálogba adja Enyedi Jánosnak azért, hogy ez összegen lakhelyéhez közelebb szerezzen más birtokokat. Ismeretlen nevű feleségétől Anna Nedeczki Györgyné, – Klára Dávid Lászlóné, Kata Dávid Mihályné, leányai, s III. András és II. Lőrincz fiai maradtak. András jezsuita volt; 1714-ben kelt egy levele szerint Sz.-Udvarhelyen már 17-dik évét töltötte. Lőrincz neve 1730. jön utolszor elő. Benne az I. Ferencz vonala elenyészett.
VII. György, II. Zsigmond fia, 1634. Heves megyében idegenít el javakat, melyeket első feleségével kapott; 1644. Közép-Pulyán Sopron megyében birt javait adta zálogba 1700 forintért Loránth Juditnak, beregszói Hagymási István sz.-gróti kapitány feleségének; 1657. Hermánfalván Zala megyében ad 20 frtért zálogba egy hely földet Gombos Bálintnak. Két feleséget mutatnak az okiratok: Daróczi Dorottyát és Szigeti Erzsébetet. Gyermeke kilencz volt: I. László, IX. György; II. Ferencz, II. Ádám, VI. Zsigmond, IV. János; VII. István; leányai: Anna, Mária Beleznai Farkas felesége. E sok fiú közűl csak Ferencz és János birtak maradékokkal. Névszerint:
II. Ferencz Zorog Borbála hitvesétől I. József fiat hagyott, de a ki 1671. után nyom nélkül elenyészik.
IV. János, nem tudni kitől, két fiúnak lett atyjává: IX. Péternek és V. Jánosnak. Ez utóbbinak fia szintén János Torna megyében élt, innen származtak utódai Nógrád és most már Hont megyébe is. Jánosnak egyik fia Mátyás volt, atyja Adalbertnak a pozsonyi prépost, driveszti püspöknek és volt kir. táblai Praelatusnak, ki 1857. nov. 13-án halt meg. Mátyásnak testvére VII. János a múlt század végén Nógrád megyében P.-Szántón lakott, utóbb 3-dik neje Frideczky Bora után, Teréskén kapott birtokba telepedett, mely birtok Adalbert pozsonyi prépost segélyével is növekedett. Ez ág maig leterjedő ivadékát a táblán láthatni.
IX. Péter után 1701–1726. közötti részint okmányok, részint levelezések a következő gyermekeket említik: IX. Zsigmond, Erzsébet, III. Ferencz, III. László, Magdolna. A puszta név megemlítésén kivül csupán annyi van följegyezve, hogy Zsigmond 1701. Siményben lakott, Erzsébet pedig 1726. Siményben. A nőknek férjeik, a fiúknak nejeik ha voltak, nem említtetnek.*
Successu temporis Balthasare et Joanne Pogány fratribus natu majoribus et literarum conservatoribus, qui in bonis transdanubianis permanserant, in sexu masculino deficientibus, literae familiam concernentes inter varios sexus foeminei homines dispersae fuerint stb. (Végh István országbiró kerestető parancsa a vasvári káptalanhoz, deczemb. 16. 1799.). – Sz.
Egyébiránt annyi kétségtelen, hogy 1740. körül a Pogányok dunántúli vonala – a Tornába szakadt János ágát kivéve – fiú ágon teljesen kihalt, s valószinű, hogy az épen itt nevezettek voltak közűlök az utolsók.* Az azonban tagadhatatlan, hogy úgy a leány-ág maradékai, mint a Zala megyei levéltár tökéletesbbé teheti e kimutatást; mert itt csupán azon nem nagy számu iratok után készülhetett az ágaztatás, melyek 1750. táján hozattak s adattak a máramarosi Pogányok kezeibe, némely dunántúli leányágivadékok által.
Lehoczki Menyhártnak (9. gr.) csak egy fiat, Györgyöt tulajdonít (pag. 307). Az adatok bizonyítják, hogy másik fia is volt: Péter. Azonban igen hibásan ő e Menyhártot Zsigmond fiának irja: a mi nem való.
Megemlítem, hogy az utolsó évekbeli Pogányok között nem tudok helyet kimutatni azon Katalinnak, kinek fia volt 1735. Prileszki István, mint ezt egy fenn levő, s Máramarosba küldött levele nevezett Istvánnak bizonyítja.
II. Máramarosi vonal.
A Pogányok máramarosi vonalát I. Menyhárt, IV. Péternek legifjabb fia alapítja, ki, mint már említve volt, bátyjaival történt megosztozásakor a máramarosi jószágot tartotta meg magának. Neve 1550. jön elő az okiratokban először s 1566-ban utólszor, mint élőé, s igy ez évek közt folyt le ifjú és férfiú kora. 1550-ben Sárával perel Brodarithnéval, ki részt követel magának a máramarosi javakból is. 1557. Izabella királyné özv. Pogány Sárát és leányait, mivel a német párthoz szegődtek, megfosztván azon javaktól, melyeket Óntelkén, Nyágogván, Veresmarton, Karácsonfalván s Apsán birt, még az ingatlanoktól is, ezeket Menyhártnak ajándékozza. – 1558. pere volt Visk városával a határbeli legelő szabados használhatása felett. E villongást Hagymási Kristóf főispán és sókamarai főnök kirendelésére egy az alispán szigeti Vas Antal elnöksége alatt megyei tisztviselőkből, várszemélyekből s városi polgárokból kinevezett biróság intézte el. Volt alispánja Máramaros megyének 1559. Hadi ember is: egyik hadnagya a Szapolyai János-Zsigmond lovasainak. A Debreczen és Ujváros között 1566. a tatárokkal vívott csatában esett el, még java korában. Lakott Urmezőn.
Felesége Kornis Gáspárnak, a később máramarosi főispánná lett főurnak leánya Anna volt, kitől két fiat hagyott maga után: IV. Györgyöt és V. Pétert, kik még 1580. is gondnokság alatt voltak. Alább, mivel a máramarosi vonal általok két főágra oszlik, külön lesznek egymástól, mint két törzsfő, választva. Itt azonban, a rendes sorozatban, a reájok vonatkozó személyes adatok már most elszámláltatnak gyermekeikkel együtt, a kik szerint lesz még lentebb a részletes elágazás.
A rokonság igy áll:
Bátori András (Rozgonyi Kata); Klára (Losonczi Antal); Klára (Homonnai Gáspár); Krisztina (Figedi J.); Borbála (Pogány Gy.)
 
Mint kiskoru gyermek maradván árvául IV. György, testvérjének, özvegy édes anyjoknak nevében Kornis Gáspár nagyapjok, ekkor már a huszti vár kapitánya s máramarosi főispán Báthori Kristóf vajda parancsolatára Zsombori László fejedelmi biztos kiküldetése mellett 1581-ben végezte be a Pogány Sára maradékaival már szinte 20 év óta fenforgó osztály-ügyet egy részében, mig véglegesen a kielégítés csak 1586. eshetett meg. Felnövekedvén György, előkelő állást foglalt el a megyében. 1597. 1599. években alispánja volt Máramarosnak; e felett több hadjáratoknál jelen volt mind Magyarországon, mind Erdélyben. 1597-ben Báthori Zsigmond, ajándékozza neki ez érdemeiért B.-Szolnok megyei Batiz-Polyánát, Szász-Polyánát, melyek Láposhoz tartozandók voltak; 1599. Báthori András Pecsét-zeghet és Tekerespatakot, a dézsi kamara javait ugyancsak Szolnok megyében. Kedves embere volt noszvai Figedi Jánosnak az egri hősnek, kinek Homonnai Krisztinától született leányát Borbálát birta feleségül, mi által a Báthori házzal is rokonságba jött.
A rokonság igy áll:
Bátori András (Rozgonyi Kata); Klára (Losonczi Antal); Klára (Homonnai Gáspár); Krisztina (Figedi J.); Borbála (Pogány Gy.)
 
1617-ben már mint életben nem levőről van emlékezet. Gyermeke kettő maradt: VII. György és Zsuzsánna, kiről 1603. van csupán, minden további jelzés nélkül emlékezet.
V. Péter, Györgynek testvére szintén alispánja volt Máramaros megyének 1629-ben.* Felesége kettő volt: a) Pattantyus Hedvig, kit mint Sárközujlaki Ambrusnak, István fiának özvegyét, vett el 1604-ben. Meddig éltek együtt: nem határozható meg.* b) Szigeti Szabó Katalin. Péter még 1633. életben volt; de halála ideje nem határozható meg. – Két fia maradt: II. Menyhárt és IV. Zsigmond.
Engel Monumenta 307. N. J.
Hibás feljegyzés a Szirmaié Szatm. várm. ismertetése II. R. 322. lapján Pattantyus Hedvigről. Az ügy 1604–5-ben már tárgyaltatott. A per nem mint ott iratik, magyarul, hanem latinul van feltéve (Eredeti példány). Ujlaki J udit, Ambrusnak nem felesége, hanem leánya volt. – Sz.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages