Zsigmond ágazata.
Zsigmond ágazata.
Mivel IV. Ádámnak mind az öt fia terjedelmes családot hagyott maga után: ezekről alább lesz említés.
IV. Zsigmondnak az V. Pétertől származott ifjabb ágazat alapítójának élete 1627–1664. között folyt le; legalább 1664-ben nincsen életben, mert bejegyzett leányai ekkor mint árvák protestálnak Zsigmond testvérjöknek, mint fiágnak azon tette ellen, hogy ő regalist kért a néhai apja testamentoma szerint történt osztály rectificatiojára, melyben fiágat illető javak is lettek volna a leányoknak hagyományozva. Zsigmondnak nejétől Zoltán Annától egy fia maradt: VI. Zsigmond, és négy leánya: Anna Kölcsei Sándorné, – Éva Zoltán Ferenczné, – Borbála Ujhelyi Ferenczné, – és Mária Szécsényi Péterné. Nem viselt semmi hívatalt.
Fia VI. Zsigmond, úgy látszik leánytestvéreivel nem akképen egyezett ki, hogy abban már akkor élő fia III. Ádám nevében Szirmai Anna az édes anya megnyughatott volna: a honnan ez ellene mond minden káros meg rövidítésnek, a mi innen fiát érhetné, 1675-ben. – Zsigmond 1690. már meghalt. Említett feleségétől, nevezett fián kivül még négy leánynak volt apja: Erzsébetnek, ki első férjének Szamosközi Máténak halála után, 1663. Borodi Istvánnak lett feleségévé; – Juliának, ki szintén kétszer ment férjhez: Szegedi Jánoshoz és 1714. Gyulai Jánoshoz; – Annának, kit egy Szirmai vett el; Klárának, ki 1714. mint Váradi Ferencz neje említtetik.
III. Ádám élete a Rákóczi Ferencz korába esik, kinek zászlóját mindvégig állhatatosan követte, 1703. októberben már fejedelmi lovászmester, mint ilyen van jelen a szatmári táborban, és Somosfalvi Kodra Farkas ott fogadja fiának, minden javait ezer forintig inscribálván neki. Rákóczi 1704-ben Kálnási Jánossal együtt őt küldte Lengyelországba a belzi palatinusnéhoz, hogy onnan az adott 25,703 frtot hozza el, s az erről tett számadás után 1709-ben nyeri meg a nyugtatványt. Több rendbeli hű szolgálatiért 1706-ban Czikó nevű falút nyeri Rákóczitól, az előtt is apósának Gyulafi Györgynek birtokát, de a mely már némi részből idegen kezekre szállott volt. Ekkor már főlovászmesteri rangja van. Hosszúra terjedt élete 1740–44 között szakadt meg. Felesége Gyulafi Mária volt, Gyulafi Györgynek Kende Évától született leánya, ki még 1734. elhalt mellőle. Kilencz gyermeke volt összesen: Éva Zoltán Istvánné; – Klára Lónyai Zisgmondné, – Teréz Darvai Sámuelné, IV. Ádám. – Ezeken kivül gyermek korban elhaltak: IX. Zsigmond, I. Sámuel, I. Farkas, Anna és Mária.
IV. Ádám, korában legnagyobb notabilitása Máramaros megyének. A Mária Terézia korának több felé túlhajtásai irányában a mely felszóllamlásokat, olykor renitentiát tett és tanusított Máramaros megye, mindazoknak lelke Ádám volt szóval, tettel és írásban. Különösen emlékezetessé tette magát, mint a máramarosi ref. egyházmegye főgondnoka a szigeti és huszti templomok megtartása ügyében, melyeket az akkori kamarai administrátor minden módon megkísértett a kath. részre elfoglalni. Gondnoka volt a szigeti ref. főtanodának. Legtöbb bajt és keserűséget okozott neki a vegyes házasság, melyet igen kedves feleségével Pogány Erzsébettel, IV. Menyhárt és b. Perényi Krisztina leányával élt. A követels a klérus résziről, hogy adott revarsalisa értelmében minden gyermekét róm. kath. vallásban nevelje, igen nagy aggodalommal töltötte el a hite és egyháza mellett buzgó férfiat, s ez aggodalom valódi keserűséggé változott, midőn legfelsőbb helyről parancs is eszközöltetett ki ellene ad implementum contractus matrimonii, s e felett egy szerzetes rendeltetett házához nemcsak tanitónak, de egyuttal a ki felvigyázzon, ne hogy gyermekeit a maga vallására seducalja. Minden sanyargatásnak az lett eredménye, hogy nem csak gyermekei maradtak protestánsoknak, de még felesége is az ő vallására tért át; mi által a nyugalom a család körében helyre állt. 1753. nádori adománynyal nyeri maga és X. Pogány István részire Karácsonfalvát, s abban 1754. ellenmondás mellett beiktattatik. 1773. királyi tanácsosi czímet s rangot nyert. 1782. még életben van. Özvegye 1788. halt meg. – Tiz gyermeke született, kik közül három kisded korban halt meg. Az életben maradottak közül Máriát Bay György (kitől Bay György a septemvir született), Juliát († 1809.) X. Pogány István vette feleségül. A családot alkotó fiúk így következnek. I. Lajos, II. Farkas, V. Ádám, V. Gáspár, X. Péter.
I. Lajos, a legidősb fiú, 1761. kezdte polgári pályáját, midőn az akkori főispán b. Barkóczi Imre Máramaros megye táblabirájává kinevezte. Ettől fogva mindig a közügyek körül forogván, fokozatosan 1782. Andrási István főispán és királyi biztos által tartott tisztujitás alkalmával a főjegyzői hívatalra lett elválasztva. Megtörténvén az országnak a józsefi rendszer szerint tiz kerületre felosztása, mivel a Révai Simon utódjául Máramarosba küldött Rósenfeld András egészen ismeretlen volt e megyei téren: mellé Pogány Lajos adatott első alispánul, ki ugyanekkor udvari tanácsossá is kineveztetett. Innen Bereg megye kormányára léptettetett elő, mint főispányi helytartó s mint ilyen volt jelen az 1791/2-diki országgyülésen. 1790. részt vett mint tag, a publico-politicumok felett tanácskozó küldöttségben. A helv. hitvallásúak budai zsinatán jelen volt, s ő vitte egyik jegyzői tollat. Meghalt Bécsben, mint referendárius 1793. Felesége Szegedi Klára volt, Szegedi Ferencznek Csomaközi Krisztinától származott leánya, kitől, mint a táblázat mutatja, nyolcz gyermeket nemzett, de kik közül csupán négy ért ember kort: II. Lajos, Zsuzsánna Patai Pál hitvese, III. Pál és II. Miklós. A fiúk mag nélkül haltak ki. Csupán Lajosnak (ki 1810. megyei főjegyző volt, 1825. alispán, kir. kamarás, mérnökkari kapitány) maradt Szaplonczai Jozéfától egy fia. IV. Lajos (sz. 1814.), ki 1854-ben gyilkos kéz által nőtlenül halván meg, benne az I. Lajos ága elenyészett. Mind I. mind II. Lajos főgondnokai voltak a szigeti reformatus tanodának is; 1819. ez, 1778-ban amaz.
II. Farkas 1764. lépett fel a megyei pályára, táblabiróvá ekkor eskettetvén fel. – 1782. mint főpénztárnok hivataloskodik. Midőn 1790. a józsefi rendszer megszünte az alkotmányosan választott tisztviselőknek adott helyt: őt tisztelé meg a megye az első alispánsággal, mely állást a 1794-ki tisztújitáskor is megtartott. Királyi tanácsos volt. Meghalt 1799. Emlékezetére Simonchicz Incze piarista egy szép epigrammot írt, mely Lehóczkinál is olvasható (p. 308). Feleségétől Komáromi Erzsébettől († 1801. Urmezőn) kilencz gyermeke volt, kik közül II. Gábor, Eszter, II. Sámuel kiskorukban haltak el. A felnőttekből
Annát Darvai Imre vette feleségül 1804. Lakott Töviseden; meghalt Berenden (1838).
Klára elébb Raksányi Sámuelné volt, azután (1810.) Fogarasi Józsefné.
VI. László az 1812-ki megyei tisztújításkor főszolgabiróvá választatott. Feleségül vette 1804. Rácz Krisztinát, Rácz Miklósnak Szunyogh Sárától született leányát; de 1814-ben már maradék nélkül elhalt, Urmezőn.
IV. József megyeileg viselt több hívatalai után nevezetesen Bereg megye főjegyzőjéből 1833-ban a tiszántúli kerületi tábla ülnöke lett, s azt viselte egész 1850-ig. Felesége b. Perényi Borbála volt. A kath. vallásra tért át. Meghalt Bucsúban Beregmegyében, 1853-ban maradék nélkül.
V. Menyhárt kiköltözött a megyéből Szatmárba. Kétszer házasodott. Első neje Darvai Terézia volt, de attól elvált. Másodszor (1814.) Horvát Erzsébetet vette el. Az elsőtől Czeczilia leánya kiskorban halt el. A másodiktól is úgy haltak el Karolina, Heléna és Jozéfa. Az emberkort értek közűl VII. Menyhárt katonaságot viselt, s meghalt nőtlenül 24. évű korában. Apollónia él, Óváriban birtokos Illyés Sándor felesége. – Menyhárt élt Óváriban, meghalt Berenden 1839. 51 éves korában.
XI. Péternek feleségétől Gyulai leánytól egy fia maradt: Albert, ki 1841. főszolgabiróságot viselt. Feleségétől Lipcsei Veronikától egy leánya született: Piroska kiköltözött s Hevesmegyében lakik. Péternek rajtakivül két leánya él: Emilia Hagara Lászlóné, és Karolina elébb Fazekas N.-né, most Farkas Lajos hitvese.
Ekképen a Farkas családja is elenyészett.
V. Ádám 1746. született, 1764. neveztetett ki megyei táblabirónak. Ügyvéd lett, még pedig a maga korának a leghíresebbjei közül, úgy hogy munkásságát vetélkedve keresték a legfőbb családok. Legtöbb érdeme van a család újabb fiai közt abban, hogy sok lappangó javakat, melyek az idő folyama alatt elidegenitve, hallgatásba merültek, visszaszerezte családjának, részint az Eszterháziaktól, részint a Gyulafiaktól. Lakását a Gyulafi jogon visszaszerzett Gömörmegyei Kelemér falúban vette s ott is halt el 1814-ben mint Gömör megye volt szolgabirája. Feleségétől Szalai Klárától egy leánya Eleonóra, és egy fia Fridrik született; amaz mint gyermek, ez mint jó reményű ifjú, miután S.-patakon a jogtan folyamot bevégezte, halt el nem sokára atyja után, – s bevégezte az atyja vonalát.
V. Gáspár 1777-ben már házas. 1778. esküszik fel táblabirónak. 1782. főszolgabiró; ugyanaz 1790. A szigeti főiskola gondnoka 1799. ugyanaz a máramarosi ref. egyházmegyének. Meghalt Urmezőn 1823. mint 80 éves agg férfiu. Kétszer nősült. Elébb Pogány Florentinával, IV. László és Bay Julia leányával, kitől VI. Menyhárt és XV. György fiai nem értek nagy kort, ellenben leányai közül Terézia Jablonczai Petes Lajosné lett H. Szoboszlón, Jozéfát pedig Somossi Ferencz vetti el Balkányban (ettől született Somosi Ignácz szabolcsi alispán). E neje 1811. elhalván, 1820. Kis Máriát vette feleségül, kitől Johanna leánya lett Bajó János ügyvéd neje Szalontán, és Verónika, Ujhelyi Ambrusnak most is élő özvegye. (Kis Mária másodszor is férjhez ment) Dobsa Menyhárthoz. Ezen vonal is elhalt.
X. Péter, legifjabb fia Ádámank, először a katonai pályára lépett. Onnan mint huszárhadnagy haza térvén, először megyei jegyző, 1794. és 1799. főszolgabiróságra választatott. Meghalt 1800. a legjobb idejében. Nője Szücs Krisztina volt Baracskáról. Tőle két fia maradt: II. Károly és III. Gábor, ki gyermek korában elhalt. Károly 1833. gróf Vay Ábrahám főispánsága alatt főszolgabirósággal kezdte megyei pályáját. 1836. másod alispánná lett, s ezt az 1841-ki tisztválasztáson is megtartotta. – 1845. Szentpály László administrátorsága alatt első alispánná lett s az is maradt mindaddig, mig az 1848-ki forradalom bevégeztével a megyei hatóság fel nem oszlattatott. Meghalt 1857. – Feleségétől Vasadi Helénától, Vasadi György ugocsai alispán leányától († 1859), következő gyermekei születtek:
III. Károly, meghalt 1827-ben.
Borbála, Kölcsei Gusztáv neje.
Antónia, Móricz Károly neje.
Mária, elhalt kiskorában.
Zsófia, Ujhelyi Bálintné.
Ödön, nőtlen, megyei t. jegyző.
IV. Sándor, joghallgató Pesten.
Mária, elhalt 1854-ben.
Ez ágazat lakhelye Úrmező.
A család leszármazási táblázata következő:
I. tábla.
Herczegh nobilis de Enyereh; I. Imre 1279. 1324.; I. Tamás 1324. 1328.; I. Lőrincz; I. Pál. 1410. †; I. Miklós 1324. 1328. †; I. András 1324.; I. István 1328. a Filemenek törzse.; Folyt. XI. táblán.; I. Péter 1328.; II. Imre 1328. †; II. István 1324. 1328. †; III. István dictus Pogány de Cseb 1379. 1400.; II. András 1400. †; I. Jakab 1379. †; II. Péter dictus Pogány de Cseb (neje: Katalin); IV. István 1406.; II. Jakab 1406; Sebestyén 1437. †; I. György 1427.; I. Dénes 1427. 64. 88.; III. Péter pozsonyi gróf 1501.; Kata (Nádasdi Gáspár); Margit (N. N.); III. Imre 1427. 1476. jus gladii 1458. (Ostfi Bora); II. Tamás 1427. 1488. (Dorottya); II. György 1475. † 1501. (Terjék Dora); I. Zsigmond † 1526. (Vardai Fruzsina); IV. Péter 1516. † 1538. (zerdahelyi Dersfi Erzsébet); I. János 1470 † 1511.; III. György 1511. 1518. †; Sára 1550. (Brodarich Mátyás); Kata † 1484. (Bocskai); I. Gáspár 1664. †; I. Boldizsár 1550. 1562. 79. (Nádasdi Darabos Margit); II. János 1562. 1596. (Véssei Sára); Folyt. II. táblán.; II. Menyhért 1562. marmarosi alispán (Kornis Anna) Folyt. IV. táblán.; Anna 1591. (1. Illyés Tamás 2. Eördögh Ferencz); Borbála 1563.; Katalin 1563. (1. Czeglédi Istv. 2. Pataky János 1599.); IV. Imre 1563.; V. István 1591. 1607; Katalin 1599 (Kozma Lőrincz); Fruzsina 1591. (Radai Péter); Erzsébet 1563. 1591. (Pálfi Zsigm.); II. Boldizsár; Magdolna 1604. (Szentgyörgyi Gergely); III. Zsigmond.; II. Gáspár.
II. tábla.
II. János, ki az I. táblán 1562. 1596. (Véssey Sára); III. János 1591.; VI. Péter †; Anna 1591. (Zichy György); I. Ferencz 1591. (Hosszutóthy Judit); Perpetua 1591. (Écsi Gáspár); Orsolya 1591. (Dankovics János); II. Zsigmond 1591. (Váli Orsolya); Bora 1591. †; Kata 1587.; V. György 1591. †; Judit 1591. †; I. Ádám 1610. (Pongrácz Judit); Éva 1610.; Erzse 1610. (Rajki Imre); Anna 1610. (Farkas János); Magda 1610.; VI. György 1632. 1644. (1. Daróczy Dorkó 2. Szigeti Erzse); VII. Péter 1632.; Kata (Simoni Imre); I. Mihály 1659.; Anna 1730. (Nedeczky György); Klára 1730. (Dávid László); Kata 1730. (Dávid Mihály); III. András 1714. 1730. †; II. Lőrincz 1730. †; I. László †; Anna †; VIII. György 1671.; II. Ferencz (Zorog Bora); I. József 1671.; II. Ádám †; V. Zsigmond; IV. János; VI. István.; Mária (Beleznay Farkas); V. János 1673.; VIII. Péter 1671.; János Torna megyében; Erzse 1726.; VIII. Zsigmond 1701. 1726.; III. Ferencz 1724.–26.; II. László 1724.–26.; Magda 1726.; József 1780. 1800. (Barna Julia); Mátyás 1782. 1810. (Magócsi Julia); Mária 1782. 1810. (Kocsó József); János 1759. Nógrádban. (1. Pálya Anna 2. Mészáros Eszter 3. Frideczky Bora 4. Recsko N.) Folyt. III. táblán.; Antal. †; Mária †; Adalbert pozsonyi prépost czimz. püspök † 1857.; Anna †; Julia †; Lajos 1793.; Teréz (Szmrekovszky Lajos); Károly (Pataky Klára); Ferdinand.; Károly.; László.; György diószegi plébános 1850.; Mária (Palásthyné); Jozefa (Ludvig János)
III. tábla.
János, ki a II. táblán. 1759. (1. Pálya Anna 2. Mészáros Eszter 3. Frideczky Bora 4. Recskó N.); 3-tól Miklós szül. 1794. (Sántha Janka); László (Beviczky Janka); Anna sz. 1842.; Béla sz. 1845.; Ferencz sz. 1846.; József sz. 1849.; Sarolta sz. 1851.; Géza sz. 1854.; János szül. 1819. lak. Tereskén (Rakovszky Valéria); Pál sz. 1821. Hontban (Mándy Renáta); Ignácz sz. 1825. lak. Szécsénykén. (Hoytsy Kata); Teréz † 1828. Mária sz. 1830. (Bölcsházy Ödön); Miklós sz. 1832. (Csurgovics Ágosta); Janka sz. 1836. (Schaller János); Anna H. szül. 1859.; Győző-Sánd. sz. 1862. †; Mária sz. 1852. †; Ferencz-Dezső sz. 1855.; Mária sz. 1858.; Vincentia 1846. †; Dezső 1849. †; Kornél sz. 1858. Virgil.; Mathild.; Béla sz. 1845.; Hermina 1848. †; Gabriella 1852.; Gyula 1854.; Kálmán 1855.; Teréz 1857.
IV. tábla
I. Menyhért, ki az I. táblán. 1562. márm. alispán (Kornis Anna); IV. György 1580. 1617. máramarosi alisp. (Figedi Bora); V. Péter 1580. 1629. máramarosi alisp. (1. Pattantyus Hedvig 2. szigeti Szabó Kata); VII. György 1603. 1643. márm. alispán. (Sztojka Agáta); Zsuzsánna 1603.; II. Menyhért 1639. 1660. márm. alisp. (1. Biki Zsófi 2. Szuhai Anna); Folyt VII. táblán.; IV. Zsigmond 1629. 1667. (Zoltán Anna); Folyt. VIII. tábl.; VII. István 1644. 88.; III. Boldizsár 1650–79. 1683. márm. alispán (Debreczeni Anna); Folyt. V. táblán.; V. Imre 1654. 88.; Folyt. VI. táblán.; IX. György 1677.; Zsuzsanna 1642. 1645. (1. Bilkei Bálint 2. Komlósi Benedek); Anna 1650. (vajáni Balogh Mihály); XII. György; VII. Imre; VII. János 1780.; VI. Imre 1732. 1750. Ung megyében (Varga N.); V. Ádám Heves megyében; VI. Ádám 1783.; XIII. István 1783. 1796. lak. Egerben; VIII. Imre 1748–1775. márm. főjegyző (Pogány Krisztina); Éva 1750.; VIII. János 1780. ugocsai alisp. kir. tanács. †; II. Dénes †; Benjamin † 1819.; Rákhel + 1834. T.-Keresztúr (Dobsa János); Ágnes (Báthonyi István); Lidia †; Julia †
V. tábla.
III. Boldizsár, ki a IV. táblán. 1650. 1683. márm. alispán (Debreczeni Anna); VIII. István 1684. † 1730. (1. Nagy Ilona. 2. gr. Teleki Anna); Éva 1684. (Lónyay Ferencz); IX. István †; III. László †; X. István † 1799. (1. Szerencsi Kriszt. 2. Diószeghi Mária 3. Pogány Julia); Klára † 1742.; III. József sz. 1751. † 1801. (Szobonya Szabina); Anna sz. 1752. † 1756; Eszter sz. 1754. (szatmári Király Miklós); XI. István sz. 1757. †; Klára sz. 1777.; II. Sándor sz. 1770. † 1771.; XII. István sz. 1767. † 1776.; II. Sámuel sz. 1776.; 2-tól Krisztina sz. 1778. (1. Bay Ádám 2. Boronkay Miklós)
VI. tábla.
V. Imre, ki a IV. táblán. 1654. 1688.; I. Gábor 1711. 1749. márm. alisp. (Bánffy Ágnes); IV. Boldizsár 1714–1749. (1. Nagy Kata. 2. Szabó Bora); Sára (Nagy Mihály); II. József 1769. †; 2-tól Bora 1773. 76. (Nagyiday László); V. Boldizsár 1773. 1828. ugocsai sz. biró lak. T.-Keresztúr (1. Dobsa Mária 2. Kölcsei Zsuzsa); 1-től Polixén sz. 1787. † 1790.; Klára †; III. Lajos sz. 1783. † 1802.; Erzse sz. 1793. † 1806.; Eszter sz. 1795. † 1816.; 2-tól XIV. István szül. 1801. (Galgóczy Erzse); XV. György sz. 1804. †; V. Ferencz sz. 1822. lak. Gúthon Bereg vm. (Berzsenyi Zsuzsi); IX. János.; Ida.; Lidia.; Zsófia.; Julia.; Zsuzsanna.; Eszter.
VII. tábla.
II. Menyhért, ki a IV. táblán. 1639. 1660. márm. alisp. (1. Biky Zsófia 2. Szuhai Anna); Hedvig 1656. 1675. (Jászai Miklós); III. Menyhért 1663. 1710. márm. alisp. (Sármasági Kata); Krisztina 1670. (Sarmasági Zsigmond); III. Gáspár 1663. 1670. márm. alispán (Rácz Bora); IX. Péter 1683. (Bilkei Éva); Zsófia 1683. (Kerekes Józs.); Mária †; Bora 1698. (Bilkei Miklós); XI. György 1703. 1740. (Csomaközi Zsófia); Klára 1718. (Korda Ferencz); Kata 1718. (b. Perényi Gábor); Krisztina 1698. 1709. (1. Fráter Istv. 2. Dolhai György 3. b. Perényi Imre); IV. Menyhért szül. 1675. † 1743. (b. Perényi Krisztina); IV. Gáspár † 1743.; Kata (1. Trencsényi Gábor 2. Budai Ferencz); Bora (1. Krucsai János 2. b. Horváth János); Erzse 1688. 1740. (Pogány Ádám); VI. János † 1748. (Darvai Ágnes); Krisztina (Bay László); I. Sándor †; XIII. György 1747. 1750. (Sztojka Krisztina); Klára †; Kata 1760. (Draskóczy István); XIV. György 1750. (Nagy Sára); Krisztina 1750. (Pogány Imre); IV. Ferencz beregi alispán (Budai Franciska); XV. István (Korda Erzse); XI. Péter †; Karolina † 1855. (Bónis Barnabás); Veron sz. 1787. (Csabay Antal); III. Sándor †; Florentina † 1811. (Pogány Gáspár); V. László †; I. Károly †; Antonia sz. 1784.; X. Zsigmond (Linkner Teréz); III. Farkas † 1805.; Apolló sz. 1789. (Horváthné); Bora (Szalgáryné); Polixén (Lászlófiné); Erzse (Ujhelyiné); Florentina (Nemes József); Teréz (Megyeri Péter); Klára †; Zsuzsi (Nemes Ferencz); Julia (Nagyiday Ferencz)
VIII. tábla.
IV. Zsigmond, ki a IV. táblán. 1629. 1667. (Zoltán Anna); VI. Zsigmond 1664. 1690. (Szirmay Anna); Anna 1664. (Kölcsei Sándor); Éva 1664. (Zoltán Ferencz); Bora 1664. 1694. (Ujhelyi Ferencz); Mária sz. 1664. 79. (Szécsényi Péter); Erzse 1663. (1. Szamosközi Máté. 2. Borodi István); Julia 1670. 1714. (1. Szegedy János. 2. Gyulay Ján.); III. Ádám 1670. 1705. (Gyulaffy Mária); Anna (Szirmay N.); Klára 1670. (Váradi Fer.); IX. Zsigmond †; Anna.; Éva 1742. (Zoltán István); I. Sámuel †; IV. Ádám kir. tanács. 1742. (Pogány Erzse); Klára 1742. (Lónyay Zsigm.); Teréz 1735. (Darvasi Sámuel); I. Ferencz †; Mária †; Polixén †; I. Lajos 1761. 91. referend. beregi admin. (Szegedi Klára); Folyt. IX. táblán.; II. Farkas 1763. kir. tan. alisp. (Komáromi Erzse); Folyt. X. táblán.; V. Ádám sz. 1746. † 1814. (Szalay Klára); V. Gáspár 1778. † 1823. (1. Pogány Florent. 2. Kis Mária); Ábel †; X. Péter 1779. † 1800. katona jegyző sz. biró (Szűcs Krisztina); Julia † 1809 (Pogány István); Mária (Bay György); Erzse †; VI. Menyhért sz. 1779. † Teréz sz. 1780. (jabl. Petes Lajos); Jozefa sz. 1782. (Solymosy Ferencz); XV. György †; Janka (Bájó János); Veronka sz. 1821. (Ujhelyi Ambrús); II. Károly sz. 1789. † 1857. márm. szbiró, alispán (Vasady Ilona); III. Gábor szül. 1791. †; III. Károly † 1827.; Bora sz. 1828. (Kölcsey Gáspár); Antonia sz. 1831. (Móricz Károly 1853.); Mária sz. 1832. † 1833.; Zsófia sz. 1834. (Ujhelyi Bálint); Ödön sz. 1840.; IV. Sándor sz. 1843.; Mária † 1854.
IX. tábla.
I. Lajos, ki a VIII. táblán. referend. (Szegedy Klára); II. Lajos † 1827. (Szaplonczai Jozefa); Teréz sz. 1777.; Krisztina sz. 1779. † 1780.; II. Pál † 1783.; Zsuzsi sz. 1783. (Patai Pál); III. Pál sz. 1786. †; II. Miklós sz. 1790.; Czeczilia sz. 1793. † 1796.; IV. Lajos szül. 1814. † 1854.
X. tábla.
II. Farkas, ki a VIII. táblán. 1763. kir. tan. alisp. (Komáromy Erzse); II. Sámuel †; VI. Sámuel † 1814. (Rácz Krisztina); Klára 1810. (1. Raksányi Sámuel. 2. Fogarasy József 1810.); XI. Péter (Gyulay J.); Anna sz. 1783. † 1838. (Darvai Imre 1804.); V. Menyhért sz. 1788. † 1839. (1. Darvai Teréz 2. Horváth Erzse 1814.); Eszter sz. 1792.; II. Gábor sz. 1790.; IV. József † 1753. (b. Perényi Bora); Albert (Lipcsei Verona); Piroska.; Emilia (Hagara László); Karolina (1. Fazekas N. 2. Farkas Lajos); Katalin †; Czeczilia sz. 1812. † 1813.; VII. Menyhért sz. 1816. † 1844.; Ilona †; Apollonia sz. 1818. (Illyés Sándor); Jozéfa † 1814.
Bár mily részletes legyen is azonban ez ágazati kimutatás: kétségkivül van, hogy némelyek fogtak belőle kimaradni, azon okon, mivel sűrű kihalása által a férfi örökösöknek az iratok jó része a leányágra mentek által, s nem folytak vissza a férfiágbeli conservátorokhoz, a mint erről többször találni is jegyzeteket a családi adatok közt. Ez okon azok nem voltak hozzá férhetők. Azon egyes személyek, kiknek így a táblázatokon helyet kimutatni nem lehetett, bár emlékezetök megvan, a már említetteken felül, még e következők:
1. László, kinek nője (1726.) Bethlen Éva, Pogány Gábornak bizonyos summa pénzt adott volt kölcsön,
2. Pál, kinek felesége Fráter Sára volt 1730–50 közt a Fráterek nemágazata szerint.
3. Ferencz, kinek felesége Márton Borbála két testvérével osztozik a mándi, fülesdi stb javakon, 1744-ben.
4. Krisztina Göde Györgynek 1600–1620 közt első felesége, s kinek leánya volt Göde Judit, Anárcsy Györgyné 1640-ben.
Vajjon az a Pogány Domokos de Kaszon, ki 1424. Tyukodba statuáltatik, s kinek leányait illetőleg Kovászó, Szernye, Ujfalú és Almás falukban leendő osztály iránt ad ki Zsigmond király egy parancsolatot, a „csebi” Pogány családhoz tartozott-e? legalább az eddigi egykoru adatok szerint nem állitható. Inkább a másikhoz, mely „de genere Hunt-Pázmán” ered, lesz tartozó. Ugyan így itélek az 1507. élt Pogány Bálintról és 1510. élt Pogány Miklósról is, mindkettő „de Sásvár” kik Tivadarfalván lakók. Veres Györgynek adnak el némi curiákat a hozzájok tartozó jobbágy telkekkel együtt Sásváron és Péterfalván, Ugocsa megyében.
Említve volt fentebb, hogy I. István a piliskei csatában elesett; említve, hogy ő tőle egy saját külön nevezettel biró oldal-ág szakadt ki az Enyerei I. Imre által alapított családból, mely, mikorra a Pogány név előállott, már Filemen néven nevezte magát. Most még ez van hátra, hogy előadassék.
Ugy kell lennie, hogy István halálakor kiskoru gyermek maradott utána, kit az özvegy anya alkalmasint saját örökségébe vitt magával, s az ott nőtt fel, alkalmasint nem oly körülmények közt, hogy többi atyjafiaira gondolhasson, vagy az apai örökségre visszaemlékezhessék. Istvánnak kis unokája György volt az, ki 1406-ban felindult a rokonság enyészni kezdő emlékeztetét föleleveníteni, s részt követelni egyuttal azon javakból, melyek szerzésében az ő őse is halált halt. Megidéztette azért III. Istvánt Cseb és Apsa iránt. A mindkétfél résziről kinevezett tanúk a vasvári káptalan emberével együtt megjelentek a helyszinén; s mivel István tagadta a közös származást: a káptalan embere az egybegyült tanúknak e kérdést tette fel: Vajon igaz-e hogy Filemen György Lőrincz fia, ez Péter fia, ez István fia, ez Imre fia, ez Herczeg fia? Vagy pedig Imre fia István minden maradék nélkül esett el a király mellett a csatában? – A megesketett tanúk mindnyájan Filemen György igaz leszármazása mellett állottak; minek folytán III. István sem perelt tovább, hanem kiadta nekiek ott mindjárt a megítélt részt. Az ekképen bebizonyitott eredettől kezdve a leszármazás így van az okmányok szerint, egész a kihalásig:
XI. tábla.
I. István (1328. elesett a piliskei csatában); Péter; Lőrincz (dictus Filemen); István (1400.); György ez perel, 1406.) (Filemen); János (1406.) (Filemen); László (1434. 1437.); Gergely (1437.); Antal (1406.); László 1406. † 1436. (özvegye él 1437.); Albert (1431. 1437.)
A családról semmi emlékezetes némi rokoni viszálkodásokon felől a Pogány ággal, feljegyezve nincs. Utolsó volt köztük 1480. Benedek, nem tudni melyiknek fia vagy unokája az itt végsőkül feljegyzettek közül. Javaikat, melyeket Tötös-Enyerén, Teremes-Enyerén s Apsatelken birtak, Péter, a később pozsonyi gróf nyerte adományban Mátyás királytól 1480-ban, ki ekképen a régi birtokokat ismét egyesítette a maga családjánál.
Czímere a családnak most is az, melyet I. Miklós Károly királytól nyert, de csak a leglényegesb részekben, mivel a későbbi kor némely toldásokat, részint kihagyásokat csakugyan tett rajta. Meglett pótolva egy koronával a czímermezejében; a három levelű lóher, mely felett áll a sólyom, s mely lomb a madárnak szárnyai alá hatol egészen, elmaradt, helyette egy kar tart lombos galyat, s azon áll a madár kiterjesztett szárnyakkal, csőrében semmit sem tartva. Vannak XVII. századi oklevelekben viasz nyomatu pecsétek: de mindnyájan annyira elmosódva, hogy alig lehet a diploma szavai nélkül tisztán felfogni azok tartalmát. S ez lehet oka, hogy, mivel a czímert adományozó okirat még akkor lappangott, a család akkori feje IV. Ádám ekképen rajzoltatá le s állapította meg a czímert, a mint az most használtatik, s a mint a rajz is mutatja.
