Pulszky család. (Lubóczi és cselfalvi, báró és nemes.)
Sáros vármegyei birtokos nemes család.
Nemesi czímerök következő: a paizs három udvarra osztatik, a középső, mely gúla gyanánt a másik kettő között nyúlik fel, kék udvarban, hármas zöld halom fölött három piros szőlőfürtöt mutat; a két oldalas vörös udvarban koronás ezüst griffek ágaskodnak, első lábaikkal mintegy a közepső udvart tartva. A paizs fölötti sisak koronájából szintén aranykoronás ezüst grif emelkedik ki, első jobb lábával zöld leveles, piros szőlő fürtöt tartva, kétfelől két elefánt ormány emelkedik fel, a jobb oldali félig vörös, félig ezüst, a másik félig kék, félig arany. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.*
Burgstaller Collectio Insignium.
A nemesi ágból ismeretes Károly, kinek családja igy áll:
Károly (1. Kubinyi N. 2. Fejérváry Apollonia); 1-től László †; 2-tól Ferencz sz. 1814. követ stb. (Walther); Apollonia (Radvánszky Gusztáv)
Ferencz szül. Eperjesen 1814. sept. 17-én; Sáros vármegyének 1840-ben országgyülési követe, 1848. előtt megvette Nógrád megyében a gróf Forgách családtól a szécsényi uradalmat, kitűnő szónok és publicista, nem különben jeles iró (aestheticus és archaeolog.) a m. akad. és Kisfaludy társaság tagja. 1848-ban Nógrád megyei képviselő; külügy-miniszteri titkár, utóbb a magyar kormánynak londoni követe; mint ilyen a hazából menekülve külföldön él.
A másik nemesi ágból való Sámuel, ennek nejétől Spóner Zsuzsannától fia Imre, kinek Keczer Teréziától fia Gejza.
Ugyancsak a nemesi ágból volt Mihály, ki 1827. aug. 3-án tett végrendeletében, ha eltünt János nevű fia elő nem kerül, a Koller-Gründler féle 5 bánya részét sógora Benigni János ivadékának Szontagh Jánosnak, Györgynek és Lajosnak hagyományozta.
Pulszky Jakobina-Erzse a mult század végén Meczner György neje volt.
A Pulszky család e század elején birtokos Zemplin megyében is Zomborban.*
Szirmay C. Zemplin. not. top. 158.
Pulszky Sándor 1847-ben a cs. kir. 52. számú gyalog ezredben százados, 1849-ben a forradalmi hadseregnél ezredes.
A bárói ág alapitója cselfalvai Pulszky Dániel-Ferdinánd, cs. kir. őrnagy a táborkarnál, ki mint a M. Terézia rend lovagja, 1799-ben báróságot nyert,* és akkor czimere is megbővítetett, mely, négyfelé osztott paizs, egy közép kisebb vérttel, melynek kék udvarában hármas zöldhalom felett három aranyfürt szőlő függ; az 1. arany udvar közepén egy arany lábmérték látható, fölötte két, alatta egy arany csillag, a 2-ik kék udvarban balról jobbra rézsutosan vonuló folyam hullámzik és azon három dereglyén álló fahíd látszik, a 3-ik kék udvarban térdig kiemelkedő vaspánczélos, sisakos vitéz jobb kezében zöld koszorút, a balban koronát tartva; a 4-ik vörös udvarban zöld téren nádas közepette őz ugrik, szájában egy nádszálat tartva. A paizson bárói korona fölött három koronás sisak áll, a jobb oldalin ezüst félholdon kétfejű fekete sas kiterjesztett szárnyakkal áll, a középsőből arany grif nyúlik föl, szájában arany szőlőfürtöket tartva, kétfelől elefánt ormány között, melyekből a jobb oldali félig ezüst, félig vörös, a baloldali félig vörös, félig ezüst; végre a baloldali sisak koronájából természetes szinű oroszlán emelkedik ki, első lábait ragadozásra kinyújtva. Foszladék a középső sisak körűl aranykék, a jobb oldali körűl aranyvörös, a baloldali körül ezüstvörös. A paizsot a jobbról telamon gyanánt minerva őrzi jobb kezében dárdát, a balban aranyoroszlán fővel ellátott vértet tartva; balról vadember áll, ágyékát zöld koszorú fedi, hátáról vad bőr függ, vállán bot.*
Megerle, Öst. Adels lexikon 78.
Adami, Scuta gentil. tomo. IX.
