Rudnyánszky család. (Dezseri báró és nemes.)

Teljes szövegű keresés

Rudnyánszky család. (Dezseri báró és nemes.)
Nyitra vármegyei eredetű, ős régi magyar család, mely az 1348. évi hiteles osztály levél* bizonyitása mellett a száznyolcz magyar nemeztségek egyikéből a Divéki nemből (de genere Divék) a Bossányi, Ujfalussy, Rudnay stb. családágakkal (Lásd Bossányi cs.) együtt egy közös törzsből származik. A Divéki nemzetség már a XIII. században több családágakra volt oszolva; és így a közös gyökbőli szétszármazás részletes kimutatása okmányok hiányában homályban marad. Az azonban az okmányok összevetéséből bizonyos, hogy a Divéki nemnek egyik fő családága – mint azt későbbi okmányok nevezik, és egyik ivadék ág máig fentartá, – Zomorfalvi Jókúthi-nak neveztetett; ezen Zomorfalvi Jókúthi ágból eredtek pedig a Rudnyánszkyak. A Zomorfalvi Jókúthi-ak első tudható őse Neztheus (Neytus, Neste, Nemusteus) volt, kinek fiai Lőrincz (egy helyen Leustasius), János, Zomor, és Mokon valának.
Fejér G. Codex diplom. tomo IX. vol. I. pag. 615.
Neztheusnak nevezett első három fia, s a negyedik Mokon helyett, ki korán elhalt, annak fia László 1348-ban Sz.-Márton hitvalló octavaja előtti szombaton a nyitrai káptalan előtt, valamint Ellesnek fia Miklós és testvére II-Elléus (Illés?) továbbá Joukának fiai Lőrincz és Bálint, János fia Miklós, Csorba nevezetű Tamásnak fiai Egyed és Péter, s végre Tereszthen testvérének Tamásnak fiai Miklós, István és Lőrincz mindnyájan a Divék nemből való nemesek* kik között a Rudnay, Bossányi stb. család őseit, valamint a zomorfalvi Jókúthiakét is felismerjük, a divék-ujfalusi és hozzá tartozó jószágokban megosztoztak, mely osztály levélből kitetszik, hogy Neztheus megnevezett fiai Bossányban a Nyitra folyó mindkét partjától a Bebre patakig való részt, úgy a Divéken fekvő Jókútot birták; mely Joukuth utóbb bizonyosan Neztheusnak Zomor nevű fiától kapta a Zomorfalva nevezetet, és adta a Neztheus ágazatának a Jokuthi de Zomorfalva vezeték- és előnevet.
Az oklevél szerint „hi universi nobiles de genere Dyvék.”
Neztheus nemzedékének kimutatására szolgálnak a következő okleveles kivonatok.*
A családi levéltárból T. Rudnyánszky Péter ur által közölve.
1359-ben Ponelekai Ábrahám fiai György és Tamás megnyugtatják Nemuzteus fiát Jánost, és Jókúthi* Mokon fiát Lászlót arról, hogy Nemuzteus fiának Zomornak felesége Margit menyasszonyi hozománya fejében teljesen kielégittetett.
Tehát már az 1348. évi osztály után 11 év mulva 1359-ben Nezstheus egy fia Mokon Jókúthynak neveztetett.
1361-ben Nestének, (ki az oklevélben Neste de Bossán neveztetik) fia János, Mokonnak fia László Bossán, Jókúth, és Kelecsény iránt a turóczi káptalan előtt léptek osztályos egyezségre.
Nevezett László, Mokonnak fia, egy 1369. évi nyugtató levélben is Jókúthy-nak neveztetik. Lászlónak fia votl Detrik, ezt bizonyitja Garai Miklós nádornak egy 1411-ben kelt bizonyságlevele, azon erőszakoskodás és hatalmaskodásról, melyet velchichi Budának fia György és Libmehai Buzucha Jókúthon, nevezett Detrik birtokán elkövettek.*
Testimonium Nicolai de Gara Regni Hung. palatini super violentiis per Georgium filium Buda de Velchech, ac Buzucha de Libmeha in possessione Jókúth bono utpote Detrici filii Ladislai de Jókúth patratis.
Jókúthi Detriknek ki volt légyen fia ? arra eddig okleveles bizonyságot fel nem hozhatni, de ha tekintetbe vesszük, hogy Detrik után az oklevelekben korra nézve Detriknek fiáúl mondható férfiú a Jókúthi családból más elé nem fordúl, mint Jókúthi György, kinek 1449-ben már fiai emlitetnek; – nagy valószinüséggel hihetni, hogy e György Detriknek vagy fia vagy testvére volt. E Györgytől pedig leszármazását izről izre oklevelesen kimutathatja a Rudnyánszky család.
Györgyről s utódairól a következő okmányok szólanak:
1429-ben Chermeni Tamásnak fia Ollé, és Jókúthy György egymásközt compromissumra léptek, hogy a mi köztök a sz. kereszt felmagasztalása ünnepén egyességbe ment, azokat nagyobb hatalmaskodás terhe alatt megtartani kötelesek; és Jókúthy György az okleveleket is átadni tartozik.
1449-ben Kuthko asszony néhai kelecsényi Penicz Péter özvegye, és néhai sulovi Maczky Domokos leánya nyugtatványt ad arról, hogy őt Jókúthy Györgynek fiai Miklós és György (jobban Gergely) jegyajándok és hozomány fejében Kelecsényi Péter javaiból kielégiték.
1464-ben Jókúthy Miklós és Therestyenfalvi János tanuvallatást tétetnek Kis-Bossányban, Lovniczán és Kis-Kelecsén nyitrai megyei helységekben Ujfalusi Gáspár és Boldizsár által elfoglalt részbirtokaik iránt.*
Szentbenedeki Convent fasc. 19. nro. 11.
1470-ben egy nádori parancs kelt a vasvári préposthoz intézve arról, hogy Besznák Miklósnak, Rudnay Jánosnak Jókúthi Györgynek fiai Miklós és Gergely ellen, úgy némely birtokrészek, valamint irományok iránt a szentszék előtt inditott pere a királyi táblához átküldessék. Ugyan ez időtájban nevezett Jókúthi Miklós és Gergely a zobori convent által vallatást eszközöltetnek Besznák Miklós ellen, ki a nevezetteknek Jókúthon egy alattvalójokat megverte.
Ez időszakban egy nevezetes körülmény fordúlt elő a család történetében, mennyiben az később (nevezetesen a múlt században) a család nemzékrendének kimutatását zavarral fenyegette. Tudniillik Jókúthy Györgynek annyiszor említett fia Jókúthi Miklós megházasodván, feleségűl vette a szintén Divéki nemből eredt, de a Rudnay családot alapító ujfalusi Jóka Jánosnak özvegyét, dezséri Dvoncz Dienesnek leányát Margitot, mely házasság által a két férjtől Jóka Jánostól és Jókúthi Miklóstól nemzett utódok oly vér és osztály összeköttetésbe keveredtek, főleg miután Jóka János utódai a Rudnay, Jókúthy utódai pedig a Rudnyánszky családot képezvén, mégis huzamos időn át az egy helységről vett, de két különböző néven felváltva, keverve neveztettek; mint erről a Rudnay családnál már szóltunk, s itt alább még szólni fogunk.
Jókúthy Miklósnak nejéről dezséri Dvoncz Margitról, s fiairól következő okmányos kivonatok nyujtanak hiteles adatokat.
1474-ben Jánosnak (de Visnezonio) fia Simon egy részről, és néhai dezseri Dvoncz Dénesnek leánya Margit más részről a Trencsin megyei dezseri birtok iránt egymás ellen folytatott pert a turóczi konvent előtt a következő egyezség által szünteték meg, hogy Simon Dezser helységnek hasonfele részét átengedte Dvoncz Margitnak és fiainak Albertnak, Péternek, Mihálynak, Istvánnak és Jánosnak; melyre nézve csak azt kell megjegyeznünk, hogy ez utóbbi fiú János, Dvoncz Margitnak első férjétől Jóka Jánostól nemzetett legyen.
I. Miklós nemcsak Jókúthról, de Kelecsenről is neveztetett, mutatja 1375. évi oklevél, a midőn fiai nevében is Kis-Próna és Neporácz helységekre nézve Bori Imre s ennek testvéreivel egyezségre lép, melyben „Nicolaus de Jókúth alias de Kelecsen” neveztetik.
Nevezetes okmány a családra nézve az is, mely szerint 1501-ben dezseri Dvoncz Margit, előbb Ujfalusi (de Nova villa) Jóka Jánosnak, akkor pedig már Jókúthi Miklósnak özvegye megismeri, hogy jegyajándok és nászhozomány czíme alatt 100 ftban ujfalusi Jóka Jánosnak fiától Jánostól Ujfaluban hét jobbágytelket kapott legyen, s hogy ezen telkeket nem jószántából, hanem kényszeritve vallotta be legyen fiainak Péternek s Mihálynak, és ennélfogva ezen bevallását visszahúzta vala.
Mielőtt a család származtatásában tovább haladnánk, I. Györgynek másik fiáról Györgyről (vagy más adat szerint Gergelyről), megjegyezzük, hogy ez valószinüleg kihalt, mert róla csak egy okleveles adatot ismerünk, mely szerint 1584-ben Jókúthi Gergely és neje Anna tanuvallatást* tétetett Divékujfalusi Pál és István ellen Jókúthon curiájának megrohanása s egyéb hatalmaskodások miatt.
Szentbenedeki Convent fasc. 55. nro. 23.
I. Miklósnak Dvoncz Margittól született fiai, mint feljebb elésoroltattak, voltak: Albert, Péter, I. Mihály és István. Az első s utolsó – úgy látszik – 1474. után nem sokára elhaltak, legalább rólok több adatunk nincs. Péter még az 1501. évi okmányban emlitetik. Családterjesztőül maradt I. Mihály.
I. Mihály vezeték-nevén eleintén Jókúthi, kiről a följebb említett adatokon kivűl tudjuk, hogy 1496-ban a Turcsányi és Rudnai nemesek közti ügyben egyik választott biró volt.* I. Mihály kétszer nősült, első neje szintén dezseri Dvoncz családból Dvoncz Gálnak leánya Dvoncz Rozália* volt; ettől születtek fiai Bereczk (Briccius) Zachariás, és I. Simon; ezeken kivűl volt négy leánya, mint a táblán láthatók. Második neje Borbála volt, 1513-ban már özvegy, mind ezt oklevelek bizonyitják, nevezetesen:
Fejér Cod. dipl. tomo IX. vol. 1. pag. 135. hol Michael de Yokuth néven fordúl elő. Meg kell jegyeznem, hogy Fejér Codexében a nyitrai káptalan ez oklevele az 1343. évi oklevelek közt van közölve, fölül a kivonat is ez évet mutatja, de a datum 1496. év; tehát Fejér tévedése után e munka V. köt. 349. lapján a Jókúthy családnál és in hibásan irtam Fejér után az 1343. évet.
Dvoncz Gálnak másik leánya Margit Raksai vagy Raksányi Jakab neje, Raksai Ádám anyja volt.
1513-ban Bereczk (Briccius litteratus de Zomorjókúth) Zachariás és Simon testvérével és Borbála Jókúthy máskép Dezséri (I.) Mihálynak özvegye, nevezetteknek mostoha anyjok Nyitra megyei Kelecsen helységnek felét az ott lévő majorsággal Zomorjókúthi Osváldnak 18 fton elzálogitják.*
Szentbenedeki Convent fasc. 12. nro. 13.
1520-ban Rudnyánszky (I.) Mihálynak özvegye Borbála Nyitra megyei Kelecseny helységben félcuriáját 25 ftban Túróczy Miklósnak elzálogitja.*
Ez időben 1549-ben oklevélben eléfordulnak: Zomorfalvi Jókúthy Mihály, dezseri Rudnyánszky János, és Zomorfalvi Dorgon Mihály, kikből az elsőt és utolsót táblázatunkra helyezni bővebb adatok nélkül nem lehet, a középső – János – Zachariás fia volt, mint látni fogjuk.
Ugyan csak 1520-ban nemes Zachariás, néhai dezseri Rudnyánszky Mihálynak fia Nyitra megyei Jókúth helységben egy fél jobbágytelkét 4 ftban Drskovetz Jánosnak és Istvánnak a turóczi convent előtt bevallja.
Az eddig eléadott oklevelek kivonataiból kitűnik, hogy I. Mihály, még életében 1496-ban de Jókúth neveztetett, azonban halála után az 1513. évi okmányban, (hol egyik fia Bereczk de Zomorjókúth-nak íratik) ő „Michael de Jokuth aliter de Dezser”-nek neveztetett, mig az 1520. évi egyik okmányban egyszerűen Rudnyánszky, a másikban pedig mint Zachariásnak atyja már „dezseri Rudnyánszky” néven fordúl elé, melyből nem csak a személy azonság, de az is kitűnik, hogy a Rudnyánszky család név I. Mihálynak fiainál különösen Zachariásnál, kitől az ágazat tovább foly, kezdet használatba vétetni.
Benedek, ki 1513-ban „Litteratus de Zomorjókúth” iratik, János királytól Kis-Bossány pusztára adományt nyervén, abban „dezseri Rudnyay”-nak neveztetik társával Gáspárral együtt.
1544-ben Ádám, Raksai Jakabnak nemes Margittól, dezseri Dvoncz Gál leányától származott utóda Trencsin megyei Dezser helységben fekvő birtokrészét nemes Jánosnak és néhai Zachariás fiának, ki Rozáliának Dvoncz Gál leányának fia volt, és Dorottyának néhai Bereczk leányának, ki szintén Dvoncz Rozáliának fia volt, száz tiszta arany forintért eladja; mely okmány tanusítja, hogy Dvoncz Gálnak leánya Rozália volt I. Mihálynak első neje, Bereczknek és Zachariásnak édes anyjok, és tanusítja, hogy Bereczk leánya Dorottya volt.*
Az oklevél az 1770. évi táblai perben Nr. 102. és C. alatt közölve.
Bereczk leánya volt Dorottya, a kit nagy bátyja Zachariás vett nőül, ettől született fia János, a ki Jókúthy (1549-ben,) dezseri Rudnyánszky s majd dezseri Rudnay néven is előfordúl az oklevelekben. Dorottya megözvegyűlvén, másodszor férjhez ment Beniczky Tamáshoz, a kitől Beniczky János és Miklós származtak.
1558-ban már Zachariás fiának Jánosnak is fia György említetik és pedig Rudnyánszky néven azon perben, mely Dezser felett közte és drskóczi Laszkár Mihály, mint a táblázatról láthatni: leány ági rokon között folyt, és Trencsin megye által döntetett el. Tizennégy év mulva Jánosnak másik fiát Pétert is megemlitve találjuk, t. i. 1572-ben Besznák Miklós leányági rokon Besznák János, Gáspár és György neveikben Beniczky Tamás fiát Jánost, és dezseri Rudnyánszky Györgyöt és Pétert Kelecsén helységnek örök eladásától eltiltják.*
Nyitrai káptalan 1572–73. évi protocol. Ez időtájban a szentbenedeki convent egy, 1567. évi oklevelében előfordúl Rudnyánszky Jakab s neje Tajnay Kata, kiket táblázatunkra illeszteni nem lehet. Sz.-benedeki convent Prot. E. pagina 71.
A következő évekbeli okmányok – mint látni fogjuk – a Rudnay s Rudnyánszky nevet felváltva mutatják fel, noha a személyek ugyanazonsága a viszonyok és egyéb minden körülmények öszvetéséből kétségtelenűl kiviláglik.
1573-ban Báthori Miklós országbiró osztató parancsa kelt besznákfalvi Besznák János és Györgynek néhai Rudnay Dorottyának néhai dezseri Rudnay Mihály* leánya fiainak mint fölpereseknek részökre dezseri Rudnay György és Péter, néhai Jánosnak, ki Zachariás, ki hajdani Rudnay Mihálynak fia volt, fiai, és Beniczky János, Dorottyának és Bereczk fiának, ki Rudnay Mihálynak fia volt, fiai mint alperesek ellen Nyitra megyéhez intézve, melyben az eddig osztatlan állapotban volt nyitramegyei Zomorfalva máskép Jókúth és Kelecsény helységbeli birtokokból fölpereseknek járó osztályrész kiadatni rendeltetett, a mint is ezen osztályrész kiadása megtörtént. És mégis ugyan ezen
Ki, a följebbiekből láttuk, hogy Rudnyánszky vagy Jókúthi I. Mihály volt.
1573-ban dezseri Rudnyánszky György és Péter (itt tehát már nem Rudnay!) nem különben Beniczky János és Miklós Nyitra megyei egész Kelecsény helységet, mely őket örökségi joggal illette, 300 frtért nagybossányi Bossányi Kristófnak örökösen bevallották.*
Nyitrai káptalan protoc. 1572–73. fol. 116.
1576-ban Nyitra megyének Besznák János és György ügyében Rudnay György és Péter és Beniczky János ellenében a nevezett Rudnay György és Péter részére visszahajtó levele kelt. Ugyan ezen évben Beniczky János alperes részére kerestető parancs Nyitra megyéhez, hogy az ellene Besznák János és György által néhai Rudnay (!) Mihálynak zomorfalvi máskép jókúthi és kelecsényi birtokrészei iránt támasztott per Nyitra megye által pecsét alatt hitelesen kiadassék.
1576-ban dezseri Rudnyánszky György, nemes Zsófia asszonynak Csalticzky Mátyás leányának és Rudnyánszky Péter nejének nevében nemes Csalticzky Miklóst Trencsin megyei Csalticz helységbeli résznek elzálogitásától eltiltja.*
Nyitrai káptalan prot. 1576–77. fol. 65.
1577-ben Nemes Csalticzky Krisztinának, Trencsin megyei Csalticz helységbeli részéről a nyitrai káptalan előtt 1548-ban Csalticzky Péter és Mátyás részére tett bevallását Csalticzky Zsófia Rudnay (!) Péter neje a nevezett káptalantól hitelesen maga részére kiadatja.* Ezen nevezett Péternek fia volt Ferencz, ki nagybátyjával együtt Zomorfalva máskép Jókúth egy negyedrészét Ujfalussy Andrásnak elidegenité, mi ellen 1610-ben III. János és testvérei tiltakoztak. Nevezett I. Ferenczben II. Péter fiában ezen ág megszakad, tőle (tán leány-ágon) a Chlivényi család származik.
Tehát ime! egymásutáni két évben egyik oklevél ugyan azon Pétert egyszer Rudnyánszkynak, egyszer Rudnaynak írja.
I. Jánosnak többször nevezett két fia II. György és II. Péter 1580-ban a Trencsin megyei dezseri és prileszi és Nyitra megyei zomorfalvi öszves javakban megosztoztak.* Emlitést érdemel még azon 1591. évi oklevél, melyből kitűnik, hogy Beniczky János magnélkül halván el, dezseri curiáját és zomorfalvi egy telkét Rudnyánszky II. György és II. Péter mint legközelebbi vérségek követelték, mig ellenben a leányági Besznák, Laszkár, Mokon családbeliek mint a magszakadóval egy gyökből eredők léptek fel, ezen okmány úgy a férfi ági leágazást Mihályig, mint a leányágit ugyan csak Mihályig izenként bizonyitja.
Trencsin megye levéltárában van az okmány.
II. Péter ágának Ferenczben megszakadását emlitettük.
Szóljunk testvéréről II. Györgyről, Trencsin majd Nyitra vármegye szolgabirájáról, ki még 1609-ben élt, 1615-ben már csak özvegye említetik. Ennek első neje nevét, kitől fia volt II. János megnevezni nem tudjuk, másodszor nőül vette dezseri Potvor Rafaelnak* leányát Sárát, ettől lettek gyermekei Gáspár, II. Mihály, I. András, Borbála, Zsófia és Magdolna. Ezek közűl
A Dezsery Potvor családról oklevelek mutatják, hogy dezseri Potvor Bereczknek fia Potvor Ambrus, ennek Ráfael, ennek gyermekei Sára Rudnyánszky Györgyné és Potvor Ferencz.
II. János 1600-ban ellent mond azon eladásnak, mely szerint atyja II. György és nagybátyja Ferencz Zomorfalva máskép Jókúth egy negyed részét elidegeniték. Nejétől Kolecsányi Magdolnától két fia II. ifj. András és III. ifj. György. Amannak Egry Borbálától V. János és IV. György 1664-ben éltek, s gyermekeikben* valószinűleg kihaltak. Ennek pedig, azaz III. Györgynek leánya Borbála Nozdroviczky Pál neje volt.
V. Jánosnak lehetett neje Nozdroviczky Anna, kitől Prileszen 1671-ben született leánya Zsuzsanna a dubniczi egyház anyakönyve szerint. IV. Györgynek lehetett neje Prileszky Anna, kitől Prileszen született 1675-ben Rudnyánszky Kata, 1677-ben Rudnyánszky Miklós a dubniczi egyház matricája szerint.
Gáspár nejétől Lahuta Katalintól nemzé fiát III. Jánost, 1656–1663-ban élőt, kinél ágazata megszakad.
II. Mihálynak gyermekeiről mit sem tudunk.
I. András a családnak máig terjesztője lett. 1632-ben dezsericzi többi birtokos társaival Nyitra megyei Dezser helységre II. Ferdinand királytól uj adományt nyert,* a beiktatást a nyitrai káptalan 1633-ban teljesité.* És ezen adomány óta a Rudnyánszky név teljesen megállandósult, úgy hogy az többé Rudnay névvel alig cseréltetett fel. Trencsin vármegyének előbb (1650-ben) aljegyzője, utóbb szolgabirája volt. Meghalt András 1672. év előtt, mert ezen évben már fiai I. Imre, III. Mihály, I. Ádám és IV. János atyjok temetése végett Dezseren egy rétet adtak zálogba. Ezek közűl I. Imrének leánya a táblán látható. I. Ádám és III. János gyermektelenűl álltak. III. Mihály 1696. táján idősb fiát I.Sándort dezseri jószágában hagyván, másik két fiával I. Zsigmonddal és II. Miklóssal Trencsin megyéből Nyitra megyébe Czabaj nevű helységbe hitvese Szörényi Judit részjószágába költözött át, és 1700-ban a Nyitra megyei nemesek sorába iktattatván, azon megyében szolgabirói hívatalt viselt. Nevezett három fia közűl II. Miklósnak ága hamar kihalt, tudniillik Miklósnak fia volt I. József, ki Hancsok Saroltától két leányt nemzett: Zsuzsannát Rudnyánszky Jánosnét, és Johannát baromlaki Akács Mihálynét, kikben ága kihalt. Azonban III. Mihálynak másik két fia I. Sándor és I. Zsigmond máig virágzó két ágnak lettek alapitójai, s azért rólok külön szólandunk.
Produkálta ez adománylevelet Nyitra megye előtt az 1755. évi nemesi vizsgálatkor Rudnyánszky Farkas.
Nyitrai káptalan prot. 63. pag. 247.
 

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages