Ruttkay család. (A. és F. ruttkai és nedeczei)

Teljes szövegű keresés

Ruttkay család. (A. és F. ruttkai és nedeczei)
Turócz vármegyének egyik legrégibb tősgyökeres nemes családa. Az előttem fekvő hitelesített okmányok tanusága szerint, melyeknek kivonatai a Bebek Imreféle turóczi lajstromban is olvashatók,* kitűnik az, hogy a család gyök-eldődei (ezek egyike tán Devok) Turócz megyei Alsó és Felső-Rutka helységre még IV. Béla királytól (uralk. 1235–1270) királyi adományt vittek. Ezen adomány nyerőknek egyenes utódai voltak a többi közt Stark Pál és Miklós és ezek vérségei, kik IV. László király korában éltek. Azonban későbben bizonyos Mikónak fia Péter ispán (comes) nevezett Stark Pált és Miklóst és ezek rokonait hatalmaskodással elfogatta és elzáratta, vagyonaiktól megfosztván addig ki sem bocsátotta, míg IV. Béla király adományos kiváltság levelét neki át nem adták. Ezen hatalmaskodás ellen Stark Pál és Miklós 1285-ben IV. László királyhoz folyamodtak, ki is az esztergami káptalanhoz uj beiktató parancsot intézett, az ezen káptalan által véghez vitt iktatás folytán napfényre jött, hogy nevezett Péter ispán Starkot és rokonságát V. István király halála utáni zavarok alkalmával kétszer megrontá, és őket bezáratva javaiktól és IV. Béla király adománylevelétől megfosztá; ennélfogva IV. László király parancsánál fogva nevezett Ruttk földjének bírtokában Stark Pál, és Miklós és általok rokonaik Detsk, Bagamel, Hanna, Jacob, Ivan, Mikó, Chama, Malicha, Vitsk, Beőcznevetlen, Liptó és Divitsk* visszaiktattattak; erről az esztergami káptalan IV. László királynak iktató parancsát is átirva, 1287-ban sz. Jakab ünnepe utáni octáván levelét kiadta.
Engel Monumenta Ungarica pag. 64. 65.
A turóczi regestrumban „Engelnél id. helyen e nevek igy állanak, Stark Pál és Miklós, Ruthk (= Detsk) Bogomel, Hana, Jaco, Iwan, Miko, Malicha, Wichk, Benjch, Nemechlen, Liptow et Dwink.”
1340-ben sz. Lukács evang. ünnepén Károly király Ruthk földnek visszaadásáról ismét oklevelet adott ki Loránd, Otto és János és ezeknek rokonai számára.*
Turóczi regestrum Engelnél pag. 64.
Az épen most említett Lórándnak fia Tamás (alsó ruttkai vonalbeli) által húsz év múlva, 1360-ban egy nevezetes per indíttatott Bebek István országbiró előtt, mely szerint nevezett Tamás eléadta, hogy ő még néhai Széchi Miklós országbiró idejében bizonyos birtok részét, mely az alsó és felső rutkai nemeseké között fekszik, megnyervén, azt mind a mellett egészen vissza nem kaphatta, miért is perét a következő alperesek, ugymint Feyesnek nevezett Tamásnak fiai Miklós, György, Gergely és László, Jánosnak fia Miklós, Istvánnak fia János, Jakabnak fia Jetor, mindnyájan felső Ruttkai-ak, nem különben Miklósnak fiai, Benedek, István és Márk hasonlóan alsó Rutkaiak ellen Turócz vármegye előtt meginditotta, kivánván, hogy alperesek a Széchy Miklós országbiró 1357. évi itéletlevelét a turóczi konvent visszautasitási levelével együtt jogának kitünése miatt mutassák fel; mely megtörténvén, kitünt, hogy Tamásnak atyja Loránd telkét Alsó-Rutkán Miklósnak fiától Mártontól Prothika unokájától* vissza kapta, miután noha Máténak fiai Márk és György és Miklósnak fiai Benedek és György alsó-rutkai nemesek tagadták Lorándnak Alsó-Rutkán birtokközösséget, de azt az országbiró előtt Turócz vármegye táblabirói megismerték, miért is a tagadók birságra itéltettek; és ugyan ekkor kellett volna a Rutk föld megosztásának is történnie, mi azonban az akkori hideg miatt nem történhetett; minél fogva Tamás a Széchy Miklós országbiró levele elémutatását, és az osztály sikeresítését követelte; erre az alperesek IV. László királynak 1285. évi uj beiktató parancsát az esztergami káptalannak 1287. évi átiratában mutatták elő, melynek foglalatát már a följebbiektől ismerjük. IV. László királynak följebb eléadott okmányát az országbirói itélőszék megvizsgálván, kötelessége szerint háromszor utasitá a feleket, hogy ama nyilt levélben megnevezett tizenöt személy közűl nagy- és illetőleg ős atyjaikat, mint magokat nemzedékekre oszlottaknak mondák, nevezzék meg; mire Miklós Jánosnak fia, és Gergely Tamásnak fia saját és a többi felső-rutkai nemesek nevében, nevezett Pált nagyatyjoknak állitották; a többi tizennégy nemeseket pedig alsó-rutkai nemesek nagyatyjaiúl állították, és pedig noha A. Rutka F. Rutkától különböző volna, még is Loránd fia Tamásnak, Máté fiainak Miklósnak és Márknak nagyatyjaiúl erősítettek, nevezett Tamás Lorándnak Fia s említett Malicha, Witsk, Beücz Nevetlen, Litó és Dynk nemeseket maga elődeinek és nagyatyjainak nyilatkoztatta; följebb jelölt Benedek Miklósnak fia pedig maga és Istvánnak, ugy Máté fiának Máténak személyében nevezett Stark-ot, Miklóst, Dicsk-et, Bagamel-t, Hannát, Jakabot, Ivánt, Mikót és Chamát nagy atyjaiknak ismerték, mivel azonban Széchi Miklós néhai országbiró és Turócz megyei főispán a Turócz megyei emlitett gyűlésen itéletlevele folytán Alsó-Rutka helységet Lorándnak fia Tamás és megnevezett alsó-rutkai nemesek között királyi embere és a turóczi konvent küldötte által két egyenlő részre osztatni rendelé, és ez osztály akkor csak a havas időnek zordonsága miatt maradt el, és ugyan akkor Jánosnak fia Miklós és Tamásnak fia Gergely saját s az alsó-rutkai többi nemesek neveikben nagy atyjokúl Pál-t, és a többi tizennégy embert nyilatkoztaták, mindazáltal néki (tudniillik Bebek István országbirónak) biztos tudomása arról nem lévén, hogy vajjon azon nemesek nemzedékei hajdan két vagy több vonalra elosztozkodtak-e? s e nemesekből ki, s mennyi részt birjanak jogosan a nevezett helységekben? és így közöttük igazságot tenni sem lehetne; ugyan azért a nyitrai káptalant kereste meg, hogy a törvényes szokás szerint eljárva, Alsó-Rutka helységbe kimenvén, ott a szomszédok és határosok kihallgatása mellett azon részt, melyet Lorándnak fia Tamás, magának és nagyatyjáénak bizonyít, igaz határai szerint megjárva, örökös tulajdonúl igtatás képen átadja, a többi kérdésekre nézve is pedig a kiszabott időre tanuvallatást tétessen. Eljövén a határidő, t. i. szent Mihály oktávája, Tamás Lorándnak fia személyesen egy részéről, úgy Jánosnak fia Miklós, és Istvánnak fia János személyesen a felső-rutkai nemesek részéről, valamint Benedek Miklósnak fia személyesen maga és az alsó-rutkai nemesek részéről a szükséges ügyvédi levelekkel más részről (Bebek István) országbirói itélőszéke előtt megjelenvén, elémutatták a nyitrai káptalan két oklevelét, egyiket a néhai Malicha birtokrészének igtatásáról, másikat az érintett tanuvallatásról, ezek szerint, és pedig az előbbi okmány szerint Lorándnak fia Tamás Alsó-Rutka helységben a Malicha féle birtokrészbe, mely nagyatyjáé volt, és mely a helység egy harmadrészét tette, beigtattatott; a második okmány szerint pedig a helyszinén tett nyomozásokból kiderült: hogy a felső és alsó rutkai nemesek, mint az okmányban egyenként megneveztettek, két nemzetségi vonalra oszolva, nagy atyjoktól megosztva legyenek, és hogy a felső-rutkai-ak azon birtokot nagyatyjokról rájok háromolva békességesen birták vala, a másik helységet pedig t. i. Alsó-Rutkát az ott lakó nemesek öröklés utján, kivévén Lorándnak fiát Tamást, szintén békességben birták vala; az említett nemzedékek nagyatyjai pedig ezek voltak, úgymint a felső-rutkai nemesek nagy atyja Pál, az alsó-rutkai nemesek nagy atyja pedig Detsk vala, mivel azonban Alsó-Rutka helységben Lorándnak fia Tamás nagy atyja Malicha (az oklevél egy helye szerint Mátyás) birtokrészét kimutatta volna, abba a többiek beleegyezésével ellenmondás nélkül beiktattatott, mely ekként végzett nyomozások szerint (Bebek István) országbirói széke is Alsó-Rutka egy részét 1360-ban Wissegrádon kelt levelében Lóránd fiának Tamásnak oda itélte, és ezen itéletlevél Fejesnek nevezett Tamás fiának, János fiának Miklósnak, István fiának Jánosnak, Jakab fiának Jetornak mindnyájának mint felső-rutkai-aknak, nemkülönben Miklós fiának Benedeknek és Istvánnak, és Márknak (ki Mátyásnak fia volt) mint alsó-rutkai nemeseknek is kiadatott.
„A Martino filio Nicolai filii Prothika.”
Ezen okleveles adatokból szerintem következő nemzedéki rend tünik ki:
Pál de Felső-Rutka.; Tamás dictus Fejes; János; István; Jakab; Miklós 1360.; János 1360.; Jector 1360.; Miklós. 1360.; György 1360.; Gergely. 1360.; László. 1360.
Az alsó-rutkai vonalról pedig ez:
Detsk de A.Rutka.; Miklós; Mátyás; Benedek 1360.; István 1360.; Márk 1360.
Ugyan e vonalhoz tartozóknak tűnnek ki, de más nagyatyával (avus) ezek:
Prothika; Miklós; Márton 1360.
És
Malicha; Loránd; Tamás 1360.
Azonban a család egyik tagja által a század elején a Rutkai birtok leháromlásáról készitett kimutatás mellett a család leágazását, mely talán traditio útján a leszármazásra nézve világosabb eligazodást igényelt, következőleg találom a XV. század közepeig terjesztve:
Devk vagy Devok de villa Rutka 1287.; Miklós Stark dictus etiam Devk de Rutk 1287.; Tamás*; Pál Stark de Rutk 1287.; János 1360.; István* 1360.; Miklós de Rutk dictus Zenke ettől Miklen név eredt; János de Rutka Zenke dictus 1363.; Mátyás Miklen de Vrutk 1466. 76.; Zsigmond Miklen de Vrutk 1460. 76.; Ilona (Lamos Mátyás); Ezektől a Miklián család; Ettől Lamos György által Lamos család.; György de Rutk dictus Fejes 1397.; Ladislaus dictus Davko.; Gergely 1397.; Mihály de Rutka 1397. (neje N. Dora, ki utóbb Drakovics Mátyásné.); Gergely 1397. Hlavaty (Fejes); Mátyás de Rutk máskép Dauko és Daukovics 1397. 1469.; Ágnes (Andycz Jánosné); Lőrincz Drakovics utóbb Cseh.; Kata.; Zsófia.; Ágnes.; Klára 1466. (Kolaro Mátyás deák (litter.); Ágnes 1466. (Nedeczky Balás.); Ettől a Cseh család.; Matussovicz ág.; a Nedeczei ág.; Bertalan vagy Bartos máskép Heringács és Davkovics.; László máskép Davko 1466. 1476.; Ezektől a Davko ág ered.
Utóbbi kézzel ennek atyjául van írva Loránd, pedig az előbbiek szerint ennek atyja Malicha, fia pedig más Tamás volt továbbá testvéreül van irva Tamásnak az ismeretes Benedek és István, Benedeknek fiáúl téve János.
Ezeknek testveréűl irta egy utóbbi kéz még Jakabot, a Jetor atyját a minthogy úgy is van.
E családfa némely részben megegyez az oklevelekből kivont nemzékrendi kimutatásainkkal, minél fogva valószinűségét kétségbe nem hozhatjuk; annál inkább kár, hogy ezt folytatólag a mai napig nem birjuk, annál is inkább, mivel a család egyik tagja által nyert családfát alaposnak nem tarthatni, egy részről azért, mert már elején az eddig közlöttekkel ellenkezik, másrészről pedig azért, mivel Fejesnek nevezett Tamás-nak fiaitól László, György, Gyergely, Micktől kezdve, kik a Bebekféle turóczi regestrum szerint kétségtelenül 1360–1391-ben éltek, a mai korig, tehát négy és fél századra húsz nemzedéket mutat, a mi magában hihetlennek látszik.
Ezen a történelmi birálat kivánta nyilatkozat mellett lehetséges tehát ezen családfát itt közlenünk, megjegyezve még is, hogy annak a két legutóbbi században élt nemzedékeinek helyes összeszerkesztése ellen annál kevésbé szólhat az előbbi föltevés, mivel erre közelségüknél fogva biztosb adatokat nyerhetett a családfa össze állitója. Ezen kérdéses családfa következő:
I. tábla. Devok v. Detk.; Pál.; Miklós.; Miklós; Mátyás.; Benedek; István; Márk.; György; Tamás 1330. körül dictus Fejes.; Jakab Jetor.*; Folyt II. táblán.; János; István; Miklós; János; Mátyás Zsigmond a Miklián ág törzsei.; Ilona (Lamos Mátyás.)
Jetor itt ugy van értve, hogy Jakabnak mellékneve, szerintem külön személy, Jakabnak fia volt.
II. tábla. Tamás dictus Fejes 1340. körül.; I. László 1360. 1391.; György 1360. 1390.; Gergely 1360.; Mikch 1360. 1391. (neje N. Dorottya utóbb Drakovich Mátyásné.); Folyt. IV. táblán.; Folyt. VI. táblán.; Mátyás †; Márton.; Drakovics Lőrincz utódai Cseh néven.; II. László.; Mátyás †; János.; Mihály.; Folyt. III. táblán.; Miklós †; László; Miklós.; György; Pál †; Dávid.; Dávid.; Illés. †; Pál.; Gáspár; Miklós; Ádám.; János; György †; Miklós; György; Antal; János; Imre; György †; István †; Dániel; János †; Sándor; Pál; Imre; Pál; János †; Pál; Sándor; János; Pál. †; János; István; József; Gábor; Pál; Mátyás; Sámuel; Pál; János †; János; Pál
III. tábla. II. László, ki a II. táblán.; Márton †; Mihály †; Miklós; László; Pál; Mihály; Folyt. köv. ábrán.; András; István; György; Imre †; János; János Erdélyben.; György; János Nyiregyházán.; János Nyiregyházán.; Ádám; János; János
László, ki a III. táblán.; László; Miklós †; György; János †; Miklós; Dániel; Mátyás; László.; Imre; József; János; Pál. †; Sándor; Ádám; János Keresztúrban.; Sándor; István †; János; Sámuel; Pál; Ádám; István; Simon; Ferencz; Sámuel.
IV. tábla. György, ki a II. táblán. 1360. 1390.; Miklós.; Miklós †; Mátyás †; Zsigmond; Imre †; György; György †; Miklós; Zsigmond †; György; Mátyás; Miklós; Pál; András †; Márton; Mátyás †; Miklós; Márton †; János.; Dávid; György †; Mátyás; János; György; Folyt. V. táblán.; Mihály †; András †; György; János; István; Dániel †; János; Mátyás; Sándor; János; Sándor; Sámuel.; János Rátóton.; Sándor †; Mátyás; Simon; András; Anna; Károly.; Gábor; Anna; Lenka.
V. tábla. Dávid, ki a IV. táblán.; János 1616.; Ferencz; Pál 1634.; Ferencz; János †; György; Gábor 1700 körül; Zsigmond; Anna; János †; Ádám †; Ferencz; Ádám; György; Dániel; Zsigmond; János; Mihály Törtelen; György Irsán.; Dániel; Péter; Anna; Károly; Dénes; Dionisia; Ferencz; Zsigmond; János; József; Gábor; Lajos; Gábor; Imre; Péter 1750. †; János; Pál; Theofil.; Imre †; Ferencz †; Mihály †; József; Sándor; János; Gábor 1825. ügyvéd Pesten.; Teréz Uj-Szönyben; Kálmán; János; Zsuzsi; Anna; Ede 1862 Pesten.; Gyula; Vilmos; Mathild; Etelka; Gyula 1862.; Dávid; János †; Mátyás †; György †; Miklós; Imre.; Miklós; András †; Mátyás; György †; Sámuel; Mátyás; János; János; Mátyás; József; Sámuel; Mihály †; János; János.; János; György; János; János; Mihály; György; János; Jakab
VI. tábla. Gergely, ki a II. táblán. 1360. 1391.; Ágnes (Andycz Jánosné.); Klára (Kolarói Mátyásné); Márta örökségét a rutkai egyháznak hagyta.; Ágnes (Nedeczky Balásné); a Matussovicz vonal.; Ráfael a nedeczei ág őse.; Mihály; Mihály; István; Imre; István turóczi követ. 1765.; István Turócz v. főszbiró; Lőrincz †; Károly lak. Kostyán Turóczi alispán 1841. ker. táb. ülnök.; Pál tbiró †; Zsigmond tbiró; Boldizsár turóczi főszbiró 1841.; Menyhért 1811. turóczi levéltárnok.; Johanna.; Luiza; Antonia; Rudolf (Rezső); Mina (Konrád Mihály.); István F. Rutkán.; Sándor Nyitrában.; Konstantia; Emma.; Béla; Aladár; Barna; Ilona; Gizella.; Gusztáv turóczi főügyész 1880.; Márton turóczi aljegyző 1849. Komáromban bir. (Mokosy Amália.); Mária (Beniczky Albert); Karolina (Beniczky Márton.); Emma.
Mielőtt a család történetére vonatkozó töredékes adataink közlését folytatnók, meg kell jegyeznünk, hogy az 1391. évi birtokjogi vizsgálatkor Bebek Imre országbiró széke előtt azon okleveleket, melyek bő kivonata följebb közölve van, a Ruttkay nemzetség részéről László, György és Michk dicti Fees (Fejes) de Rutk produkálták.*
Engel Monumenta Ungrica 64 lap, hol a 65. lapon a 18. sorban sajtó hibából van az 1287. oklevél 1387. évről jegyezve.
Fejes Tamásnak négy fia közűl Gergelynek, ki 1391-ben a produkálok közt elé nem fordúl, csak leánya Ágnes marad, ki Andycz Jánoshoz ment férjhez, ezen Andycz Jánosnak Ruttkai Ágnestól ismét két leánya maradt: Klára Kolaro Máténé, vagy Mátyásné és Ágnes Nedeczky Balásné, kik nagyatyjok Ruttkay Hlavaty*
Itt a Fejes név már tót nyelven Hlavatynak iratik.
(= Fejes) Gergely után javaikban 1466-ban fiusítattak; mely egyezségbe 1467-ben csak a Dauko és Miklján család folyt be.
1470-ben Klára és Ágnes Andycz János leányai, és Felső Rutkai Hlavaty Gergely unokái részekre Turócz megyei Felső Rutkán fék kuriájoknak erőszakos elfoglalása iránt Mátyás és Zsigmond Miklinecznek fiai, Bertalan és László Daukonnak fiai és alsó Rutkay Horchlad Tamás ellen tanuvallatás tétetett.*
Szentbenedeki Convent fasc. 19. nr. 14.
Ebből látjuk már, hogy az imént emlitett Gergelynek ága fiusitás utján a nedeczei Ruttkay ágat, (mely egy részben a VI. táblán látható) képezi. Andycz Jánosnak Ágnes leánya által, ki Nedeczky Baláshoz ment férjhez, terjesztve, mig Klára (Andycz Jánosnak másik leánya) Kolarói Mátyásné a Matussovics ágnak adott lételt.
A családnak egy másik nevezetes vonala a Miklian vagy Miklen, Miklan és „Miklyanovics” vonal, mely a I. tábla szerint Stark Pálnak unokájától* Miklóstól ered, s innen vette a tótos Miklian nevezetet. Ezen Miklián vonal családfánkon nincs maig lehozva, a mi ily terjedelmes nemzetségnél, ha a családfa nemzedékről nemzedékre figyelemben nem tartatik, utóbb lehetlenné válik. Lehoczky szerint a Ruttkayak ezen Miklian vagy Mikle ágából János 1372-ben turóczi ispán, blatniczai várnagy és alnádor volt volna.*
Az I. táblán Miklós Stark Pál kis unokája, Jakab unokája, de a 828. lapon álló családfa szerint csak unokája.
Lehoczky Stemmat. I. 347.
Fejes Tamásnak László és György nevü fiaitól (II. III. IV. és V. táblán) a Ruttkay nemzetség ugynevezett Davkó nevezetü ága származik, ezen Dauko név a család egyik tagjának nyomozása s véleménye szerint, (mint ezt más felső megyei családoknáli hasonló esetek is igazolni látszanak) a nemzetségi törzs ős nevétől Devoktól vehette származását, nevezett Devok nagyon valószinüleg Dávid, kicsinyítve azon vidék nyelve szerint Davidko lehetett, melyből idővel röviditéssel a Devko név eredett, a mi ismét az egész ágazatra Dauko és Daukovics alakban ráragadt; és használatukat a vonalak megkülönböztetése szempontjától a czélszerüség is javaslotta.
Az igy négy ágra oszlott Ruttkay család még 1609-ben május 8-án II. Mátyás királytól kapott czimerére megerősitést, mely szerint a család czímere – mint följebb a metszvény is ábrázolja – négy felé osztott paizs, az 1. és 4-dik kék udvarban zöld téren hátulsó lábain ágaskodó leopárd* látható; a 2. és 3-ik vörös udvarban hátulsó lábán álló egyszarvú (unicornis) ágaskodik. A paizs fölötti sisak koronáján szétterjesztett szárnyakkal természetes szinü sas áll, csőrében olajfaágat tartva. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék.
Itt hibás pecsét metszet után a rajz leopárd helyett griffet mutat, a mint a nemzetség egyik báróságra emelt ágának czimerében is griffek vannak; de a királyi oklevél szerint leopardnak kell lenni az ősi nemesi czimerben.
1659. august. 28-án a Felső és Alsó Rutkán lakozó Ruttkay család Miklen és Dauko ágazata a nemzetségi okmányokat, nevezetesen a Bebek István országbiró által 1360-ban kiadott s több más oklevelet magában foglaló itéletlevelet I. Leopold király által hitelesen átiratva s megerősitetve maga részére kiadatta.
Hogy a följebb előterjesztett családfa, melyen a személynevek mellett az évszámok hiánya is felötlő, nem teljes és tökéletlen szerkezetü legyen, kitűnik onnan is, hogy a Ruttkay nemzetség több egyes ismeretes jelesebb tagjának a családfán létét, vagy helyét kimutatni nem lehet. Ilyenek:
Ruttkay György, ki 1541. és 1547-ben Árva vármegye alispánja volt.*
Szontagh Dán. köz. szerint.
Ruttkay János Nógrádmegyének első jegyzője 1600-ban, a midőn öcscse Ruttkay András másod jegyzővé választatott.*
Protoc. C. Neograd. Ann. 1600. pag. 62. 77. stb.
1605-ben Ruttkay János Turóczvármegye alispánja volt.* 1608-ban ugyan az, és Árvamegye jegyzője.*
Lehoczky Stemmat. I. 214.
Szontagh Dániel közlése.
1623-ban az előbbi, vagy más Ruttkay János Turócz vármegye jegyzője.*
Hrabecii Oratio funebris super Petro de Réwa.
1659-ben az előbbi, vagy más Ruttkay János a magy. kir. udv. kanczelláriánál titoknok.*
Eredeti okmányokon aláirva.
Felső-rutkai és roznáczi Ruttkay István 1683-ban Trencsin vármegye alispánja, 1696-ban már a pozsonyi kamaránál tanácsos.* 1708-ban fiával Józseffel együtt báróságra emeltetett.* Neje Bársony Ilona volt. De ez ág – ugy látszik – Józzefnek leányában Terézben, ki Révay Jánoshoz ment férjhez, kihalt, minthogy birtokainak a beczkói uradalomban örökösei a Révai, azután Csáky, most Reviczky, Bobok stb. leány utódok lettek.
Bel M. Notitia nova Hung. I. 460.
Adami mss. 4 rét lat. a muzeumban 182. szám alatt. Lásd Lehoczky Stemmat. pag. I. 170. És Collect herald. pag. 115.
Ruttkay György 1700-ban Turócz vármegye alispánja volt.* Tán ez azon György, kinek leánya Zsófia Apponyi Ádámné volt.
Lehoczky Stemmat. II. 215.
1750. táján Ruttkay Gáspárné Plathy Ilona volt.
A Ruttkayak Dauko nevü vonalából, a Ferjencsik ágból, mely az V. táblán Dávidnak Ferencz fiától származik, eredt Gábor, e század első felében Pesten ügyvéd, ki Turócz vármegyétől 1822-ben kivett nemesi bizonyitványát Nógrád megyében 1825-ben kihirdetteté, fiai, kik közül Ede pesti lakos, a táblán láthatók.
A nedeczei ágból, mely részben a VI. táblán látható, István a mult században 1765-ben Turócz vármegye követe volt. Ennek egyik fia Lőrincz, Turócz megyei volt fő sz. biró és országgyülési követ magtalanul mult ki, másik fia István ugyan azon megyében főszolgabiró volt. Ennek három leánya s következő öt fia maradt:
1. Károly 1841-ben Turócz vármegye alispánja és három országgyülésen követe volt, majd a nagyszombati kerületi tábla ülnöke lett, királyi udvarnok és jelenleg a turóczi ágost. evang. esperesség főfelügyelője. Három leánya és két fia van; ugymint Gusztáv előbb Turócz megyei főbiró, utóbb 1860-ban főügyész és Márton 1848-ban Turócz megyében aljegyző, jelenleg Komárom megyében birtokos.
2. Pál, Turócz megyei táblabiró volt, fiu maradék nélkül kihalt.
3. Zsigmond szintén táblabiró volt, fia Rudolf.
4. Boldizsár 1841-ben Turócz megyének főszolgabirája volt. Ennek egyik fia István lak. Felső Rutkán, gyermekei a táblán láthatók, másik fia Sándor lakik Nyitramegyében.
5. Menyhért 1841-ben Turócz megyei aljegyző és levéltárnok volt, meghalt mag nélkül.
Ugyanezen vonalból ered a nedeczei Ruttkay-ak azon ága is, mely Nógrád megyében Szalma Tercsen, Gedén, Pest megyében Abonyban, Tápio-Szelén birtokos, és Rózsahegyen is lakozik.
Ezen ágnak a mult században élt egyik eldőde Dániel, született Turócz megyében Rutkán 1740. mart. 8-án, leköltözött Pest megyében Tápio-Szelére 0, hol 1820. sept. 6-án meghalt. Nejével Kalmár Zsuzsannával következő családfát alkotta:
Dániel sz. 1740. † 1820. (Kalmár Zsuzsanna.); Mária sz. 1772. † 1847. Szalay György; György szül. 1774.; János sz. 1778.; László T. Várkonyban; Mihály T. Szelén †; Ferencz † 1836.; József sz. 1783. jan. 1.; Péter honvéd †; András; Károly; Ludovika.; Róza.; Francziska.; Teréz (Rákóczy János); Sándor T. Szelén (Beretvás N.); Polexina (Ruttkay Miklós); Josefa (Jeney Imre); József Abonyban 1862.; Mihály Abonyban 1862.; Miklós T. Szelén 1862. (Ruttkay Polexin); Karolina (Forster Vilmos pesti keresk.); Lajos; Gábor; Béla; Ferencz.; József.; Zoltán.; Kálmán.; Miklós; Aladár.
Dánielnek fiai közül György e század elején Nógrád megyében aljegyző, tán testvére László az, ki ugyanazt 1818–1822-ben levéltárnok. Ennek leányai Fekete Lászlóné és Amália Plachy Tamásné.
A Ruttkayak Turócz megyei ágához sorolandók még:
I.) János, Turócz megyének volt főszolgabirája. Ennek fia Boldizsár 1848 előtt Turócz vármegyének volt főszolgabirája; ennek fiai a) Móricz birtokos, lakik Alsó-Rutkán, b) Márton, és c) Imre cs. k. hadnagy.
II.) Dávid, h. ügyvéd, lak. A. Ruttkán.
III.) Ifjabb Károly ugyan ott, Turócz megyei szolgabiró 1860-ban.
IV.) István, Zólyom megyei főjegyző 1848 előtt, majd alispán, és országgyülési képviselő 1861-ben.
V.) Lajos, Nógrád megyében volt tiszti ügyész, fiai Lajos cs. kir. főhadnagy és György.
Ruttkay András 1829. máj. 15-én Nógrád megyétől kapott nemesi bizonyitványt, mely mellett 1837-ben Trencsén vármegye nemessége sorába iratott.
Árva megyében a család egyik tagja 1804-ben alsó kubini ev. lelkész, másik Árva megye mérnöke volt, Sándor ugyan azon megyében Jeszenován jelenleg oskola tanitó.
A bárói ága czimere – mint följebb érintve volt, – különbözik a nemesi czimertől, az előadás teljessége végett közöljük a bárói czimernek leirását is. Ez négy felé osztott paizs, de közepén egy kisebb vérttel, melynek fekete udvarában ezüst horgony áll. A négy osztály közül az 1. és 4-ik kék udvarban hátulsó lábán arany grif ágaskodik, befelé fordulva; a 2. és 3-ik kék udvar közepén vízirányban, a vörös szelemen vonúl végig, melynek közepén ezüst kerék látható, a vörös szelemen alatt fehér gerle-galamb olajfa galyat tart. A paizst bárói korona fedi, a fölött ismét két koronás sisak áll, a jobb oldalon koronás egy fejű fekete sas áll kiterjesztett szárnyakkal; a baloldaliból koronás, s kettős farkú oroszlán emelkedik ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
A mi már magát a család ősi fészkét, az Alsó- és Felső-ruttkai birtokot illeti, ebben a XIV. század óta a Ruttkay családon kivül, más tőle eredő családok is rézsesültek, névszerint a Cseh, Szuhács, Korda, Szekerka és Lamos családbeliek, minél fogva történeti szempontból nem leszen érdektelen ezeknek ama jószágra és onnan igényelt előneveikre nézve a család egyik tagjának okadatos nyomozásait megemliteni.
A „Cseh” család igy eredt. Ruttkai Mihálynak a Tamás fiának magva szakadván, özvegye Dorottya másodszor férjhez ment Drakovics Mátyáshoz, ezen utóbbi házasságból születtek: Lőrincz, Katalin, Zsófia és Ágnes, kiknek jegyajándok s nász hozomány fejében, a mi az özvegy Dorottyát illeté, Felső Vrutekon három jobbágy telket (Kiszelóvszky, Bartolonovszky és Baricz) az oldalas atyafiak, ugymint Miklósnak fia Mátyás, Dauko Lászlónak fia Zsigmond, és Dauko Mátyásnak fiai László és Bartos, és Horehlad Tamás ideiglenesen 1476-ban, kihalás esetére az örökséget feltartva, átirták. Idő jártával 1534-ben nevezett Lőrincznek fia Mihály, már Cseh nevezetű, (mely nevét hihetőleg onnan kapta, mert nagy atyja morvaországi jövevény volt,) egész kuriáját nővéri unokájának Nagyfalvi Pálnak, ki Cseh Borbála nővérétől született, bezálogitotta. Utóbb Lőrincznek magva szakadván, Felső-Vrutkán az egész Cseh-féle birtokrészt 1575-ben Zathureczky János Miksa királytól adományba felkérte,* és magát abba beiktattatta; de az iktatásnak ellene mondtak: Nagyfalvi Pálnak fia Menyhért, ugy fia Dániel és testvére Máté, mint néhai Cseh Borbálának utódai, kik bizonyosan Zathureczky Jánossal azon birtokrészre nézve egyezségre léptek, miután utódaik, a mostani Cseh család most is a nevezett birtokban ül.
Nyitrai káptalan ann. 1570–1580. nro 252.
A „Szuhács” család szintén birtokos Alsó Rutkán. Eredetéről a maga helyén leszen szó.
A Korda családból Alsó-Rutkán birtokot kapott Korda István 1503-ban, ki bizonyos Horchlaky Jánosnak kettős házassága (bigamia) miatt hűtlenségi bélyegén nyerte.
A Szekerka nevü család szintén Alsó Rutka helység régiebb birtokosa közé tartozik. – Lásd Szekerka család.
A Lamos család A.-Rutkán hasonlóan birtokos; e birtokhoz következőleg jutott. Lamos György Ruttkay Miklen nővérének Ilonának fia volt, és e jogon nevezett helységben leány negyed fejében kapott részt, melyben azon kori szokás szerint 1466-ban magát beiktatta. Turócz vármegye jegyzőkönyve szerint 1577-ben Miklen Mihály és István azért tiltakoztak, hogy Lamos János A. Rutkán levő quartalistájok az ország és megye szükségeire adózni vonakodott, és hogy további vonakodás esetére ezen quartalistájoktól örökségüket visszaveszik. 1670. 1671-ben a Lamos család mint A. Rutkai quartalisták a közszükségekre adóztak. 1694-ben Lamos Györgynek leánya Kata, Záhon Györgynek hitvese, az alsó-rutkai Lamosféle quartalitiumból Lamos Sámueltól osztályt követelt; és az osztály törvényesen is megitéltetett, melyből a Lamosféle birtok leány negyedes volta is kitünt.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages