Vas vármegyében a Pinkava patak mellett fekszik Alsó- és Felső-Eőr helység, mellynek lakosai már a XIII. században őrök (határőrök) voltak, és I. Károly király 1327-ki oklevelében őrnagyságnak neveztetnek. Az iker helység a németség közepén egy magyar szigetet képez, körül lévén véve német lakosu falvakkal, reform. hitvallásukra nézve is a vidéktől különböznek. E két helységre Rudolf király 1582-ki febr. 18-kán hatvannégy külön nevü nemes családnak ad adománylevelet, mellyek között a Bertha család is emlitetik. E családok nevei legtöbbnyire keresztnevekből állanak, mint Andorko (András), Bertók, Kázmér, Alberth, Kelemen, Adorján, Benkő, Orbán, Ádám, Finta, Bertha, Filep, Páll, Fábián, Gáll, Imre, Thisba, Gerőcz, Gángol, Simon, Miklós, Steft (István), Farkas, Pongrácz, Balás, Bartholomei, Folta.
A Bertha családnak Vas megyében maradt ágából Ignácz másod alispán volt, Antal pedig előbb aljegyző (1833-ban), utóbb (1839-ben) országgyülési követ volt.
E nemzékrend törzse Fülöp Vas vármegyében az 1733-ki nemesi vizsgálatkor produkált. Fia Mihály Felső-Eőrben birtokolt, mit ennek fia József zálogba adván, Komárom vármegyébe költözött, és e megyében született fia Sándor Ete helységben 1796-ban, a ki iskolái bevégeztével az ügyvédi vizsgálatot letévén, Pestre telepedett meg, és a magyar akademia ügyvéde, és lev. tagja lőn. Az 1825-ki országgyülésen jelen lévén, azt részletesen leirta; az 1830-ki országgyülésről pedig „országgyülési tárczát“ adott ki 1843-ban. Az 1832/6-ki országgyülésen a kerületi naplót szerkeszté sat. Vas vármegyétől nemességéről 1833-ki nov. 4-kén bizonyitványt vévén ki, azt 1834-ki márczius 22-kén Pest, 1835-ki aug. 26-kán pedig Nógrád vármegyében hirdetteté ki. Nehány év előtt elhalt nejétől Baloghy Máriától élő gyermekeit a nemzékrend mutatja.