Bessenyey család. (Galanthai.)
Bessenyey család. (Galanthai.)
A galanthai Bessenyey családnak törzse Bessenyey András, ki 1425-ben kapta adományban Galanthát, és ezen kivül Temesközi Bálint és Jánossal Pozsony vármegyében Német-Födemes, Ujfalu, két Baka, Seprős, Makháza, Süly és Bodok helységeket, és Bars vármegyében Valkázt *. Ezen «»Andástól így jő le a család:
Geneal. authen. ms. nro. 207. tom. II.
András 1425.; Péter 1440. (sz. mártoni Kun Kata.); Kata (nebojszai Balogh Istvánné.); Erzse (Gányi Dávid Lászlóné.); Pál.; Imre (Bavagyoni Kata.); Margit (Kajasi Pecsényes Pálné.) 1510–1515.; István; Erzse (Balogh Bálintné.); Borbála (kajali Demjén Györgyné.); Kilian Bessenyey de Baka.; János.; László; Erzse.; György.; László (bári Ponya Kat.); Kata.; György; György (de Födimes). János. László. Ilona.; Ilona (kakasfalvi Kakas Andrásné.); Magdolna (Vizkóczy máskép alsó-barsai Csorba Andr.)
A törzsül álló Andrásnak három fia volt. Péter és Pál, kik galanthai előnévvel irattak első, vagy harmad izen kifogynak. A harmadik fiu Kilián bakai előnevet használt; míg öt unokája a nemzékrend utolsó izén álló György már Födimesi praedicatummal élt.
Lehoczky a törzs Andrásnak fiául teszi Lászlót is*, ki a fölebb említett jószágokat 1488-ban birta, és kinek arczképét szinte Wiedeman közli.
Stemm. II. 51.
De forrásunk szerint voltak még a galanthai Bessenyey családnak egyéb ágai is, ámbár a fölebbi nemzékrenddel összeköttetését nem ismerjük. Így egy másik ágat mutat a következő családfa:
István. 1478.; Péter; Tamás. Erzse (Baloghné). Anna (Arady Mihályné.). Kata (kajali Csömös Pálné.); György 1490–1510.; Péter (Hegyi Frusina.); Mátyás (Bucsányi Kata). Kata (Nagy Lázárné.)
Ez ág törzse István a kort tekintve, fia vagy unokája lehetett az előbbi nemzékrend élén álló Andrásnak. Ez ágazat is Mátyásnál megszakad.
Még egy harmadik és negyedik ágazat is van e családból, mellyeknek táblázata itt következik*:
Az idézett Geneal. auth. mss.
Tamás; Kata. (1. Kovács Ferencz. 2. Bakács János.); György.; Anna (Morocz Antalné) 1591.; Zsófia (Macsidy Pálné.)
A másik ágazat pedig imez:
Tamás (neje Frusina.); Potentiana (Fekete Mártonné.); Anna (Baranyay Bálint, kitől; Erzse (1. Ferenczfy András it. mest. 2. «»Potunyay Tamás.); György.; István.; Anna (nebojszai Bos (?) Benedek.); Kata.; Bora.
Mindezen családfák nagy részint év-szám nélküliek, de – mert pörökből valók, – hiteleseknek látszanak. Ezen kivül voltak még a Bessenyey családnak ágazatai, azt onnan sejthetjük, mert így találjuk Ilonát, ki Eszterházy Miklós nagyanyjául iratik. Más hiteles leszármaztatásnál találom Bessenyey István leányát Annát, mint Dalmady Istvánnét. – 1647-ben említetik István mint kir. asztalnok és kis-komáromi várkapitány*.
Lehoczky Stemm. II. 51.
E családhoz számítatik az iró Bessenyey György * is, ki 1740-ben született Berzelen Szatmár megyében, idővel magyar testőr lőn, majd Bécsben a császári könyvtár őre, és a magyar irodalomnak a mult század végén egyik első harczosa. Több munkát irt, és adott ki. Meghalt 1811-ben Berettyó-Kovácsiban Bihar vármegyében*. Testvérei voltak Mihály, Boldizsár és Juliánna.
Horányi nov. mem. 455. lapján. Ellenben Vay László Német hivség 607. lapon a bessenyei Bessenyey családból származott irja, mi valószinübb, mivel a galanthaiak Dunán tul és Pozsony vármegyében székeltek, amazok pedig Tiszán tul.
Lásd életrajzát Horányin kivül Magyar irók életrajz gyüjtem. 54. l.
A galanthai Bessenyey családtól több család származott le leány ágon, és birtokossá vált Galanthán, és ezek némellyike a galanthai előnevet is fölvevé: mint Eszterházy, Fekete, Balogh stb.
Czimere a családnak – mint metszvényünk is mutatja – nagyon egyez az Eszterházy családéval. A vért alján koronán áll a grif, első jobb lábán kardot villogtat, hasonló emelkedik ki a vért fölötti sisak koronájából*.
Trophaeum Estoras. czimeres tábláján.
Már a régibb időkben is találunk történeteinkben a Bessenyey nevezetre, és miután a vérségi kapcsolatot ezek közt ugy sem ismerjük, álljanak tudomásul azok is e helyen:
Bessenyey János veszprém megyei főispán volt 1382-ben, és hive özvegy Erzsébet királynénak, ki őt a dalmacziai zavarok lecsendesitésére küldte Zádorba.
Mihály Mátyás király korában 1459-ben alnádor volt.
István 1526-ban II. Lajos király apródja küldöttje volt Bács, Bodrog, és Valko vármegyéhez, a bácsi káptalanhoz és bosznyákországi püspökhez a banderiumok kiállitása végett*.
Engel: Monumenta 214.
