Blagay család. (Ursini, gróf).
Blagay család. (Ursini, gróf).
Eredetét a római Ursini családhoz viszi fel. Ursini Miklós*, római senator 1150-ben elhagyva Rómát, a görczi őrgróf Herman rokonához jő, és annak leányát veszi el. E házasságból származott gróf Ursini István, ki III. Béla magyar királynak segélyére volt Michovai Albert szomszédjának ragadozó beütései ellen, miért is tőle a Wodichai grófságot kapta, az okmányt Imre király adta ki atyja III. Béla meghagyásából (de commissione), ez adományt fiai István és Baboneg részére 1218-ban II. András m. király is megerősítette*. Ez idő óta a család a magyar korona alatt virágzott. – Wodichai gróf Ursini Babo vagy Babonek 1249-ben épité Blagay várát, honnan azután a család nevét vette. 1512-ben e várat a török elfoglalá, és isméti betörései alkalmával a család egyéb birtokait is elfoglalván. A birtokaitól kifosztott család kénytelenült 1545-ben Krajnában vonulni, hol azóta is virágzik. – Daczára tehát annak, hogy nálunk a XIII. században a családi grófi rang nem létezett, ez egyike volna azoknak, mely honunkban már az időben az idegen nemességi fokozat grófi disznevével élt volna*.
Nicolottus Ursinus Vitelli frater, filius Napoleonis, filii Joannis, filii Ursi, filii Guidonis Ursini. – L. Rittershus Spicilegium. Parte II.
Fejér Cod. Diplom. tom. III. vol. I. 244. – Az oklevélben Baboneg et Stephanus Comites de Wodicha, filii condam Comitis Stephani de Goricha neveztetnek. Quos – folytatja az oklevél – veriloqua et praeconii fama, ut veritatis experientia, de originali domo et stirpe generosa Ursinorum, Romanae Urbis Senatorum, propagatos testatur. Ez oklevél mondja azt is, hogy I. István András királlyal a szent földön is járt.
Az idézett oklevél (Fejér Cod. Dipl. III. l. 245) ide vonatkozó szavai ezek: „facimus atque creamus (t. i. Babonegot és Istvánt) fecimusque et creavimus tituli veri, illibati et eximii Comites liberos.“
A családfa igy jő le:
Miklós Ursini 1150.; Ursini István Wodichat kapja. † 1212. (Goricziai gróf Herman leánya); Baboneg 1218.; II. István 1212.; Babo; Radoslav; Duymus; Miklós 1347-ben Lajos királlyal Apuliában jár. (Ratetichi Moyna); Antal; I. Gergely. 1463.; Ferencz. 1463.; III. István.; II. Gergely; IV. István megh. 1547. (Zluny Dora); Ferencz Krajnába költöz. atyjával együtt. 1547. (Lamberg Magd.); Margit (Hederváry Lőr. nádorné. 1433.); V. István eles. 1598.; István †; György (Auersperg Felicitas); János; Kata. (B. Windischgrätz Imre); Eberhard megh. 1680. (Paradeiser Mária); Ferencz Ádám.; Ferencz Ádám (Auersperg Sibilla Const.); Weickhard Lipót. (Cobenzl Margit); Zsigmond Antal.; Gáspár. Ferencz Antal.
A családfán heted izen álló Antalnak fia Gergely testvérének Ferencznek terhét is magára vállalván, Felső-Lestencz helységbeli tizenkilencz jobbágytelek haszonvételét Goricziai Frank özvegyének Erzsébetnek élte hosszára adományozza, vagy ha ezekben maradni nem akar, helyette hetven arany fizetésére kötelezi magát a zágrábi káptalan előtt 1440-ben tett bevallása szerint, mivel nevezett özvegy a férje által végrendeletileg neki hagyott Zágráb vármegyei Dobruthyn helységet minden tartozékaival örökösen bevallá. Ama zágrábi káptalani bevallást Mátyás király Gergely részére Belgrádban 1463. sept. 8-án megerősité*.
Teleky Hunyadiak kora. XI. 76.
Blágay György (kit a családfán nem látunk, ha csak nem egy II. Gergellyel, az István fiával) 1525-ben jeles részt vett a jajczai diadalban*.
Pethő G. krónika 99. l.
Blagay V. István 1598-ban a törökkel Karlovicznál történt csatában részt vett, de elfogatván, a török fejét vette*.
Pethő G. krónika 145. lap.
Emlitém, a család ez időben már elhagyá hazánkat, Krajnába vonulván. Ott Blagay Eberhard 1650-ben tartományi kormányzó volt. 1667-ben mondott le*.
Valvasor: Die Ehren des Herzogthums Crain. Laybach 1689. 76–84. l.
Szükség még megjegyeznem, hogy e családfán hiányzanak az utolsó izek, miket adatok hiányában oda nem kapcsolhattam.
Nem állnak a nemzékrenden: azon Blagay János sem, kinek özvegyét Frangepán Dorottyát, Frangepán Iván nővérét Vingárti Geréb Mátyás idézteti 1486-ban*. Blágay Mihály, István testvére, ki Dokmanics Frankóval fenforgó perük iránt szerződik 1487-ben*.
Teleky id. munka. XII. 313.
Teleky id. munka. XII. 353. l.
A családfa végizein állók egyikének fia lehetett Ursini gróf Blagay József Ferencz György, született 1759-ki april 29-kén. Meghalt 1831. sept. 25. Három neje volt. A harmadik gróf Auersperg Richardnak erdődi gróf Pálffy Antoniától született leánya Vilhelmina. E Józseftól a mai nemzedék kimutatása ez*:
Goth. Geneal. Taschenbuch der gräfl. Häuser. 1857. 91.
József Ferencz szül. 1759. † 1831. (1. gr. Auersperg Mária. 2. b. Schluga Karolina. 3. gr. Auersperg Antonia).; Richard cs. k. kam. szül. 1786. aug. 17. (B. Billichgrätz Antonia).; Ignácz kamar. szül. 1794. (B. Lazarini-Zobelsperg Mária).; Ferencz József cs. k. kam. szül. 1797. (Gr. Gaschin Luiza).; Hiacintha szül. 1825.; Lajos főhadn. szül. 1830. (B. Lazarini Matild); Mathild szül. 1833. (B. Lauer Hugo)
E nemzékrenden álló Ferencz cs. kir. kamarás, udv. tanácsos, Tyrolban a bánya és sóaknai felügy. főnöke. – Mint látjuk, az egész család nős, de ugy látszik a legutóbbi izen álló Lajostól várhatni csak a családnév fentartását.
Czimere a családnak négyfelé osztott paizs. Az első vörös mezőben fekete medve áll, befelé fordulva, két első lábaival buzogányt markolva meg. A második és harmadik osztályban jobbról balra rézsut ezüst-vörössel hatszor fölváltva vonalzott szalag nyulik át. A felső ezüst szögletben vörös rózsa van (Az ősi czimer). A negyedik ezüst mezőben koronás kétfarku arany oroszlán áll, első jobb lábával kivont pallost villogtatva; a balban egy vörös ezüst kockás zászlót lobogtatva. A paizs tetején két koronás sisak áll. A jobboldaliból a paizsbeli medve, a baloldaliból a paizsbeli oroszlán emelkedik fel*.
Valvasor id. m. 72. 76. – Siebmachernél is Gr. Wappenbuch.
