Brankovich család.
Brankovich család.
E családot Brankovics György Ráczország despotája tevé ismertté történeteinkben, főleg Hunyadi János korában. Nevezték Györgyöt Vuknak is, Zsigmond királyhozi hűsége jeleül 1422-ben Belgrádot adá át, és ezért feles adománynyal jutalmaztatott. Kapta Szolnokot, Világosvárt, Szalánkemént, Tokajt, Munkácsot, Regéczet, Szathmárt, Böszörményt, Debreczent, Túrt, Tisza-Varsányt és egyebet. Ő épité Szendrő várát, Amurat Szultán engedélyéből, mert huga a nagy úr neje volt. Később 1439-ben a török elfoglalja Szendrőt, és György legidősb fiának szemeit is kiszuratja. György Magyarországba menekült, Albert király ótalma alá, és itt lakott egy ideig birtokán. 1443-ban a török elleni magyar hadjáratban Hunyadyt kiséré, és a győzelem után ennek átirja Világos várát, maga pedig tartományát Szendrő várával együtt a töröktől visszakapta. A következő 1444-ben ugy viselé magát színes barátságával, hogy egyik előmozditója lőn a várnai csapásnak. Ekkor Hunyadyt is elfogá, s csak fia László kezesül hagyása mellett bocsátá szabadon. Hanem 1449-ben Hunyadi földulá tartományát, és igy adá ki fiát Lászlót is. Azután ismét barátul mutatá magát a Hunyadi házhoz, sőt unokáját Cillei Ulrik leányát is eljegyzé Mátyásnak, mert Hunyadi ismét fölszabaditá őt a török ostroma alól. Azonban ezután is tettleg a Hunyadiak ellen volt. Szilágyiakat elfogatá, Mihály elillant, László ott veszett. Hunyadi János halála után vejével Cilleivel agyarkodott a Hunyadi ház ellen; és Cillei neki irá: hogy (H. László és Mátyás fejére czélozva) két lapdát küldend. Halála előtt Ráczországot a pápának véghagyományozá, de ez kiismervén ehez Magyarország jogait, arról lemondott.
E György által látjuk, hogy a Brankovics család már a XV. században szerepelt hazánk történeteiben; utóbb egy másik György I. Leopold alatt 1683-ban szabad báróságra, 1688-ban* pedig grófságra emeltetett.
Horányi Nova Mem. 772. l. irja igy, és utána Lehoczky Stemm. I. 168. lapon ezt magyarországi báró és grófi rangul értve. De Horányi id. m. 769. lapon a) jegyzetben a magyar udv. kanczellária által 1692-ben kidottnak is emlit egy diplomát.
Czimere a családnak négy részre osztott paizs, és közepén az ugynevezett sziv-vért. Az első vörös udvarban arany egyfejü sas, és azon öt kereszt. A második ezüst udvarban bivaly-szarvak közt koronás vörös oroszlán. A harmadik udvarban ugyanaz. A neyedik vörös udvarban nagy fehér kereszt, és ágai közt négy fehér B. betű egymásnak visszasan (háttal) forditva. A grófi koronával födött közép-vért kék mezejének alján hármas zöld halom látszik, a paizs felső részének közepéből pedig A. betü alakban fehér gerenda nyulik a paizs mindkét oldalához, és azon három kis vörös kereszt áll. A paizs tetején herczegi korona, és azon három koronás sisak áll, ezek középsőjén a paizsbeli arany sas, a jobboldalin koronás ezüst oroszlán, a baloldalin pedig kék bivaly-szarv között koronás vörös oroszlán áll. Az egész czimert herczegi kék palást aranynyal szegélyezve veszi körül, alul családi jelszavul „Amicus Amico“ olvasható*.
Adami Scuta Gentil. I.
A családfa* a legrégibb időktől igy jő le:
Wagner Mss. Tom. LXX.
István; Lyubimir; Uros; Dessa; Miroszlav.; Kressimir.; Nemanias.; N. 1130 II. Béla kir. neje.; Tihomil.; Simon István (1. Jelicza Strascimir Koszt. növére. 2. Eudoxia Elek császár leánya). 1357. Vuksan v. Vulk, máskép Branck.; I. Lázár; 1437. Vuk(ovitz) István.; 1448. I. György (Vuk) Ráczország despotája. (Ilona); Despina. (Bajazethné); Vencian v. István.; Rask v. Szabbas szerb érsek.; István; 1495. Farkas (Lup.) deszpot.; II. György; I. János; Brankovich II. János szül. 1489. (Blagay Klára); II. Lázár 1457.; Mária (II. Murat szultán); Pál, szül. 1525.; Antal, sz. 1561.; Augustin, sz. 1597. (Margnauchich Mária); Jelicza, szül. 1535.; Jakab, szül. 1538. (Jugovich Mária); III. János.; Márk.; Katalin.; Pál, sz. 1640. (Prozori Bajnajovich Johanna).; Antal, sz. 1643.; Jakab. 1649.
Nem áll a nemzékrenden a családnak még egy nevezetes tagja György, (Jánosnak fia) valószinüleg III. Jánostól eredve. Ez Belgrádban született 1640-ben. I. Apafi Mihály – mint iratik – 1671-ben a török portához követeül használta. Utóbb I. Leopold vevé igénybe ügyességét, és mint fölebb emlitém, báró és grófságra emelte. Azonban végre Csehországban elzáratá, és ott halt meg 1705-ben*. Testvére Szabbás szerb érsek volt.
Horányi Nova Memoria 768–776. közli életét, mint olyanét, ki letartóztatásakor egy történeti könyvet (krónikát) irt össze.
