Buday család. (Bátori, báró).
Buday család. (Bátori, báró).
Buday Ignácz – mint iratik – a pesti Budayak régi nemes családából származott*. 1782-ben a Cartorinszky lovas ezredben kezdte katonai pályáját, innen főhadnagyi ranggal átment az akkor Wurmser, később Coburg magyar lovas ezredhez. Vitézségét rettenthetlen bátorsága által az 1788. és 1789-ki török háborúban kezdé kimutatni, s főleg 1788-diki october 3-kán Német-Boksánnál a temesi bánságban tünteté ki bátorságát.
Tudományos Gyüjtemény 1835-ki VI. köt. 90.
A török háború bevégzése után a francziák elleni hadban 1790-től kezdve ismét szerepelt. Főleg pedig 1792-ben Trier vidékén már mint kapitány, 1793-ban Mainz ostromakor Bretzenheimnál, 1794-ben Sz.-Huber és Neu-Chateau vidékén, junius 26-kán Charle-roisnál, julius 27-kén Lüttichnél mind meg annyi hősies tetteket vitt véghez Buday. 1796-ban elhagyva Belgiumot, Olaszországba tétetett, és érdemei jutalmául Mária Terézia jeles vitézi rendének keresztjével tiszteltetett meg. 1798-ban pedig báróságra emeltetett*, és bátori előnevet nyert.
Collectanea Herald. pag. 137.
1799-ben Mantua bezáratása után gróf Klenau tábornok Buday kapitányt egy zászlóalj gyalog, és hat szakasz (Zug) huszárral Ostigliánál a Po vizén az ellenség ellen küldé. A francziák Ferrarat igyekeztek az ostrom alól fölszabaditani, Buday azt több izben meggátolta. Modenából az őrsereget kiverte, Lugo várát meglepte; Imolát, Faenzát, Forlit, Cesenat, Cerviat, Riminit, Pesarot és Senigagliat elfoglalta; sz. Leo várát megadásra kényszeritette. Vezénylete alatt álló 800 török és orosz sereggel julius 28-kán elfoglalta Fano-t, miután előtte való napon egy ellenséges csapatot, mely Mondolfoból a fanoi őrség segélyére sietett, egyedül escadron-jával megtámadott és levágott. Öt hónapig vezényelt igy túl a Po vizén a császári nagy tábortól elszakadva Buday, egyedül magára, kis-számu seregére és a jó szerencsére hagyatva. És ez idő alatt 2174 foglyot, 58 álgyut és 16 mozsár-álgyut nyert. 1800-ban a hadi pályától visszavonulva, mint őrnagy nyugalomba lépett, és nagyrészt ben Sopronban, vagy annak vidékén élt*.
Hadi tettei részletesebb leirása az 1835-ki Tudom. Gyüjtem. VI. köt. 90–96. lapjain olvasható; azonban volt e neje s gyermekei, ott nem emlittetik.
Ugy látszik fia azon bátori báró Buday Gábor, ki 1846-ban a császári tengerészeti gyalog zászlóaljnál kapitány.
Czimere: kék mezőben meztelen vad ember, fején és ágyékain zöld koszorúval, jobbjában kétlevelü kitépett vékony élőfácskát tartva. A paizs fölött három koronás sisak van, ezek közül a jobboldalin két kék zászló, a középsőn a paizsbeli meztelen férfiu áll, a baloldaliból fehér mén emelkedik ki. Foszladék mindenfelé ezüst-kék. A paizst telamonok gyanánt két vas pánczélos vörös strucz-tollas vitéz tartja*
Adami Scuta Gentil I.
