Eötvös család. (Vásáros-Naményi, báró).
E néven történeteinkben kétségkivül legelső azon budai polgár Eötvös (Euthves) János, kit a német-ajku lakosok boszujokban 1437-ben a Dunába öltek *. Ez nevét aranymüves mesterségéről nyeré. Hogy azonban ezen János az itt tárgyalandó vásáros-naményi Eötvös családnak őse lett volna? valamint okadatolni nem tudnók, ugy állitani sem mernők.
Thuróczi Chronicon cap. 25.
A vásáros-naményi Eötvös családnak – mint előneve mutatja – hazája Bereg vármegye, honnan egy előre főleg Szathmár megyébe terjedt át. E két megyében viseltek hivatalt a család tagjai már a XVII. században.
Családi közlemény hiányában kénytelenek vagyunk röviden csupán a nyomott források és köztudomás szerinti adatokat felhasználni.
Vásáros-naményi Eötvös Miklós 1696-ban Szathmár megye szolgabirája, 1699-ben adó-rovója (Dicator) volt. A Rákóczy forradalom alatt ennek kerületi főbiztosa * (Districtualis Commissarius), 1710–1714-ben pedig Szathmár vármegye alispánságát viselte *.
Kaprinay Mss. A. tom. L. p. 251.
Szirmay Szathmár várm. I. 130. 133. 137.
Ennek egyik utóda Miklós Mária Terézia király-asszony korában mint a Szathmár megyei fölkelő nemesség vezére, majd mint cs. kir. tábornok szerzett érdemeket, és 1742-ben * ágazatának bárói rangot szerzett.
Lehoczky Stemmatogr. I.
Tőle a bárói ág következőleg származott le:
Miklós cs. kir. tábornok.; I. Ignácz báró szül. 1763. † 1838. főpohárnok. (b. Szepessy Mária); Gábor cs. kir. kam. s kincstári tan.; II. Ignácz báró főtárnok-mester. (b. Lilien Anna csillagker. és palota-hölgy † 1858. kora 72.); József szül. 1813. m. akad. elnök. (Rosty Ágnes); Dienes szül. 1817.; Julia (gr. Vieregg Károly); Ilona; Jolán; Loránt; Mária
I. Ignácz szül. 1763-ki jan. 6-án. A középtanodát Kis-Szebenben, a bölcsészeti tanfolyamot Váczon, a törvényt Kassán bevégezvén, 1783-ban nőül vevé b. Szepessy Máriát, és életének e legszebb korszakát Borsod megyében Sályi magányában tölté. 1786-ban II. József császár az általa szervezett uj rendszernél őt a Tiszán inneni kerületi táblához Eperjesre titoknokul s előadóul alkalmazta. E hivatalnak a császár kora halála után megszüntével ismét szerényen Sályi birtokába vonult, honnét csak az 1790., 1792. és 1796-ki országgyülések szóliták ki őt rövid időre. Nagybátyja báró Splényi Ferencz váczi püspök hagyatékának tárgyalásakor érintkezésbe jövén a kir. udvari kamarával, humanus de férfias föllépése annyira megkedvelteték őt, hogy 1797-ben minden folyamodás nélkül ugyanazon kir. udv. kamarához tiszteletbeli, majd rendszeres tanácsosnak neveztetett ki. Ezen minőségben annyira kitünteté erélyességét, hogy hivataloskodása első éveiben is több érdekes kiküldetésekkel megbizatnék, s a többi éveket is többnyire a kir. kincstár körén kivül biztosi minőségben töltené. Ő hajtotta végre többi közt az egri püspökség, s belőle kiszakasztott kassai és szathmári püspökségek és káptalanok közt az osztályt, és ez osztálynak első tervezője is ő volt. 1802-ben a felség felszólitására tervet dolgozott ki a koronai és kincstári jószágok jövedelmeinek emelésére, mely után belső titkos tanácsosi czimmel feldiszitve, a kincstári jószágok igazgatásával bizaték meg. 1806-ban a kir. udv. kamara elnöke lőn 1812-ig, midőn korona-őrré neveztetett, és e hivatalába dec. 12-én be is iktattatott. 1814-ben Gömör, 1816-ban pedig Hont vármegyei főispáni helyettessé, 1824-ben pedig Abauj vármegye valóságos főispánjává, és kir. főpohárnok-mesterré neveztetett ki. Közben az 1825., 1830. és 1832-ki országgyülések, s az ezeket követő bizottsági munkálatok foglalák el idejét. Mégis talált módot, hogy munkásságát a tudományos irodalom terén is hasznossá tegye. Kiadott munkái ezek: 1) „Extractus Synoptico-Encyclopaedicus Legum in Corpore Juris Hung. content. in suas materias divisus.“ Budae 1829. ivrét. – 2) „Index Synopticus Actorum Comit. ab Anno 179 0/1 usque 182 5/7.“ Budae. ivrét. – Hűségét és munkásságát a felség 1838-ban szent István-rendjének középkeresztével jutalmazta meg, mely kitüntetés után röviddel utóbb junius 12-én munkás és hasznos életét befejezé.
II. Ignácz atyjának nyomdokin járt a hivatalos pályán. 1823-ban már Sáros megye főispáni helyettesévé lőn, mely hivatalba febr. 3. iktattatott be, utóbb ugyanazon megye főispánja, cs. k. kamarás, m. kir. udv. alkanczellár, val. belső titkos tanácsos, és főtárnok-mester (1841.) Meghalt 1851. aug. 21. Özvegye báró Lilien Anna csillagkeresztes és palotahölgy meghalt 1858-ban, kora 72-ik évében. Gyermekei közül:
József szül. 1813-ki sept. 3-án Budán. Eleintén a hivatalos pályán állott, s 1837-ben az eperjesi ker. tábla ülnöke volt. Később azonban teljesen az irói térre lépett, melyről 1848-ban magyar közoktatási miniszterül választatván, errőli lemondása után ismét magányába vonult. Mint iró (A „Karthausi“ stb. szerzője) és publicista egyiránt a legkitünőbb helyet foglalja el *. 1855-dik óta a magyar Akademiának másod elnöke.
Lásd életét Ujabb ismeretek tár. III. 58. lap.
I. Ignácznak testvére volt báró Eötvös Gábor e század elején (1810-ben) cs. kir. kamarás, kincstári tanácsos, és a kassai kamara igazgatója.
A bárói ágazat czimere – mint fölebb látható – rendszerint négyfelé osztott paizs, az alsó két udvar közé azonban még gula alakban egy ötödik udvar nyúlik fel, melyben zöld mező közepén egy folyam hullámzik. Az első és negyedik udvar ezüst mezejében hátulsó két lábán fekete medve áll, első két lábában nyitott könyvet tartva. (A Splényi czimerből véve.) A második és harmadik udvar vörös mezejében hátsó két lábain arany oroszlán áll, első lábaival fehér liliomot tartva. A közép-paizs kék mezejében arany grif áll, kivont karddal. Az egész paizson a bárói korona, s azon három nyitott sisak, melyek közül a jobboldalinak koronájából ragadmány után nyúló grif nyúlik ki; a középső sisak koronájából két elefánt-orrmány között, – melyeknek jobboldalija félig fehér félig fekete, s belőle kék zászló lobog, a baloldali orrmány pedig félig vörös félig arany, s belőle fehér zászló leng, – pánczélos és sisakos vitéz emelkedik ki, kivont karddal. A harmadik (baloldali) sisak koronájából oroszlán emelkedik fel ragadozásra kinyujtott lábakkal. A jobboldali sisak foszladéka ezüst-fekete, a középsőé arany-kék, a baloldalié arany-kék. A paizst két oldalról telamonok gyanánt két egyszarvú tartja *.
Adami Scuta gentil. tom. II.
A nemesi ágazat nemzedéke legnagyobb részben Szathmárban megyei hivatalokat viselt; igy
Eötvös József 1718–1721-ben szolgabiró, 1732-ben másod, 1738–1746-ban első alispán volt *. 1770-ben a Tiszán túli ker. tábla ülnöke.
Szirmay Szathmár várm. I. 130.
Miklós 1754-ben szolgabiró *.
Szirmay Szathmár várm. I. 135.
Sándor 1760-ban Bereg megye alispánja.
László 1765-ben főszolgabiró, 1785-ben első alispán volt; utóbb királyi tanácsos. Első nejétől báró Toroczkay leánytól fia Sándor a nagybányai törvényszéknél ülnök volt. (1807-ben másod alispán). – Második nejétől tasnád-szántói Becski Klárától fia László.
Imre 1806-ban a Tiszántúli ker. tábla ülnöke. Neje Klobusiczky Czeczilia.
Eötvös Mihály 1848-ban szintén Szathmár vármegye alispánja.
A nemesi ősi czimer kék mezőben oroszlán, mely buzogányt tart.
