Erdődy család. (Monyoró-kereki, gróf).
„Erdélyben – mint Jászay irja * – egy „Erdőd“ nevet viselő nem, vagy had, vagy nemzetség, már az Árpád házbeli királyok idejében virágzott; 1316-ban Bolinán, Küküllő vármegyében, Miklós mester kecskési várnagy, az Erdőd fia, élt; s hetven évvel később, 1389-ben ezen „Erdőd nembeli“ Miklóst, fia Tamás, a „Bakócz“-nak nevezett mester, és ettől származott unokái: Péter és Bálint válták fel, kikkel Pál, a János fia egy időbeli volt *.
Jászay P. A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után. 415. 416.
„Magister Thomas… filius magistri Nicolai de genere Erdőd.“ – Eredetije a gróf Erdődy család levéltárában.
Száz év mulva erdődi Bakócz Tamást a történeteinkből jól ismert bibornok-érseket látjuk, miként ő állását használva, nemességét, melyből nemzetsége kiesett volt, – előbbeni czimerével együtt maga és testvérei s unoka-öcscsei részére, Mátyás király által 1489-ki vizkereszt ünnepén megerősitette *. Testvéreiül a czimeres nemesi levélben Miklós és Bálint, unoka-öcscseiül pedig Péter és Pál az emlitett Miklósnak, meg Tobiás és János néhai Jánosnak fiai számláltatnak, mindnyájan „Erdődi Bakócz“ elő-, s illetőleg vezetéknevezettel jelelve; – kikben – ugymond nevezettel iró – a régi Erdőd nemzetség ősi neveire nem ismernünk nem lehet. A czimer: egy vért félkerékből növő szarvassal; – mely bár ősinek mondatik, a tan szabályai szerint a romjaiból emelkedő nemzetséget tünteti előnkbe.
Eredetije a gr. Erdődy család levéltárában.
Mint szerzé Tamás bibornok 1493-ban Varasd megyében Monoszlót (Mons Claudius), 1496-ban Vas vármegyében Monyorókereket s sok egyéb várat s urodalmat, olvashatjuk a Bakócz család ismertetésében e munka I. köt. 100–104. lapjain; valamint ott elmondtuk azt is, miszerint hitbizományi intézkedése szerint Vas vármegyében Monyorókerék, Körmend és Vöröstorony (most Vörösvár); Veszprémben Somlyó; Kőrösben Monoszló, Szarvaskő és Diánvára; végre Varasdban Császár nevü várakat tartozékaival együtt Miklós testvére fiának Péternek hagyta. E Péter lőn az Erdődy család törzse.
A többi testvérekről és származékaikról az illető helyen már szólottunk; itt csupán a Pétertől eredt Erdődy család lesz tárgyalandó.
Az Erdődy család következőleg * sarjadzott le:
Wagner Mss. tom. LXX. – Geneal. autent. Mss. tom. II. Lehoczky Stemmat. tom. II. p. 117–122. stb.
N.; Bakocz Tamás bibornok-érsek † 1521.; Miklós; I. Bálint stb.; János; Ferencz budai prépost, győri püspök.; I. Péter 1526. Vas várm. főisp. (1. L. Bánffy Sára. 2. Puckhaim Bora.); Pál †; II. Bálint; Simon zágrábi püspök † 1543.; Klára (Pálffy Pálné); II. Péter horvátországi bán 1547. megh. 1566. (1. Tahy Margit. 2. Alapy Borbála); I. Tamás szül. 1558. † 1624. horvátorsz. bán s tárnok. (Ungnád Mária); Anna (1. Dersfy István. 2. Illyésházy Istv.); III. Péter (Stubenberg Zsuzsa); IV. Péter; Tamás (nőtlen); Miklós †; Farkas (Turóczy Bora); Bora (Rátkay); Mária (Keglevich István); Simon; Zsigmond; Farkas elesik.; György (Keglevich Erzse); Kata; Miklós horvátorsz. bán 1681. (1. Draskovich Julia. 2. Gallenberg Isabella.; Péter; Ferencz (Vogerisberg Krisztina); Krisztina (Rátkay Zsigm.); Miklós; Bora (gr. Auersperg); Tamás; Zsigmond bán † 1639.; István; Anna (Thurzó Kristóf); I. Kristóf (Thurzó Bora); Erzse (Moscon József); Julianna (eltemetve Jajczán); Zsuzsa; Tamás
*) Simonnak testvérei még: Bálint és Ferencz.
I. Kristóf (Thurzó Bora); I. György tárnokmester 1662. (Battyhány Erzse); Imre tárnokmester 1681. (Forgách Éva); Erzse (Keglevich Györgyné); I. Gábor 1647. (1. Pálffy Mária. 2. Amade Judit); I. Sándor 1715. kamara-elnök. (gr. Csáky Krisztina); Ádám (Rákóczy Erzse); Margit (1. Draskovich Pál. 2. Kéry János); II. Sándor kamarai elnök. (Trautmansdorf Janka Beatrix); Julianna † 1696. (gr. Esterházy Antal); Erzse; I. László (gr. Illyésházy Anna Mária); Lajos cs. kir. kapit. † 1725. (gr. Stubenberg Krisztina); Károly; István; Erzse (Nempsy); József †; Leopold; Lajos; V. Miklós (Batthány Teréz); Sándor (b. Schilson); János táborn. (Széchényi Anna); Károly; Mária (Esterházy Dániel); Franciska (1. Szapáry. 2. Barkóczy Imre); Zsigm., Lajos al-kanczel. (Nádasdy N.); Antal tábornok (Esterházy N.); Mária (Lippay János); Borbála (Czobor Ádám); Sándor; II. Kristóf 1681. † 1704. korona-őr, kincstárnok. (Pálffy Zsuzsa); György szül. 1647. † 1714. országbiró. (1. Rákóczy Erzse. 2. Jakusich Teréz) †; László-Ádám nyitrai püspök, kanczellár 1707–1720.; Gábor szül. 1684. † 1744. egri püsp.; György-Leopold orsz.-biró 1748. † 1758. (Esterházy Teréz); József † 1723. ifjan. (gr. Berényi Teréz); Imre katona. Szávai parancsn.; Kata (1. Drakosvich Péter. 2. Marsini); Teréz (Zichy Imre); Jozefa és N. (Erdődy Antal); József †; Antal tábornok, főisp. 1769. (Erdődy Jozefa) †; Nep. János val. b. t. tan. főkomornok-mest. 1760–1789. (gr. Pálffy N.); Kristóf; Dániel; Mária-Jozefa; József fő-asztalnok 1810.; Antal (gr. Herberstein N.)
Igy sarjadzott le a család a mult század végeig, az egyszer elért magas állást mind végig megtartva.
A törzs Miklós testvérének I. Bálintnak fiai István és Farkas, kik Hontban Csábrág várát, és Barsban Bényt kapták nagybátyjoktól, kihaltak, és pedig István fiában Istvánban (Lásd Bakócz család). Farkas pedig magtalanul mult ki. Csábrág várat még éltökben – mint Szapolyay hivei – hűtlenségén veszték el; azt I. Ferdinand király Désházy Istvánnak adományozta 1529-ben.
I. Péter (I. Miklósnak fia) miután a bibornok nagybátya hitbizományi végrendelete által Varasd, Vas és Veszprém megyékben szép birtokok ura lőn, elhagyva nemsokára a Bakócz nevet, a tekintélyesebb, jobb hangzatu „monyorókeréki Erdődy“ nevet vevé föl, latinul Petrus Erdewdj de Eberaw irta magát. Polgári pályáján is magas hivatalokra tett szert; Vas megye főispánja, főkamarás és főlovászmester volt I. Ferdinand korában, kinek – miután 1526-ban a mohácsi vészből megszabadult – hive volt. Ennek közbenjárásával ohajtott első neje Bánffy Sára halála után már mint özvegy házasságra lépni Dersffy Miklósnak árvájával Dersffy Katával I. Ferdinand király hitvese Anna komornájával, azonban később szándokát megváltoztatván, egy német nőt Puchaim Borbálát vette nőül; és ezután nemsokára a „vitézlő“ nemesek sorából a „nagyságos“ zászlósok sorába emeltetett *. Halála előtt 1543-ban Olaszországba költözött, hol egy darabig csendes elvonultságban élt, és ugyanott halt meg. Testvére
Jászay P. Magyar nemzet napjai a mohácsi vész után. 421. l.
Simon 1519-ben zágrábi püspök lőn Bakócz János helyébe. A mohácsi vészből megszabadulván, Szapolyay János erélyes hive volt, s jutalmául Tót-, Horvát- és Dalmátország bánjává lőn. Később Ferdinand részére tért, 1537-ben már ő bizaték meg Kacz János tábornok seregének Eszéknél élelmezésére. Meghalt 1543-ban.
II. Péter (I. Péternek fia) Horvátország bánja, és Zala vármegye főispánja volt I. Ferdinand és Miksa királyok alatt. 1547-ben a Smalkaldi hadra járt, itt szerzett érdemeiért Ferdinand Prágában arany-sarkantyús vitézzé (Eques auratus) tette. Elfoglalván a törökök többi közt Monoszlót is, e kár megboszulására 1553-ban Frangepán Györgygyel a törökök ellen a Száván átmenvén, azokat megverték. 1565-ben Mustafa basán Obreskonál vett győzelmet *. Meghalt 1566-ban *. Neje kettő volt: 1. Tahy Margit, és 2. nagy-kemléki Alapy Borbála; kiktől I. Tamás, III. Péter, Anna előbb Illyésházy Istvánné, utóbb Dersffy Istvánné, Margit kevendi Székely Jakabné, Ilona, János és György fiai maradtak. E két utóbbi 1568-ban még életben volt. Fiai közül I. Tamás és III. Péter alapita család-ágazatot; azonban az utóbbi ágazata negyed izen már kihalt, ennélfogva előbb ez ágazaton, s azután I. Tamás ivadékán – mely maig él, – tekintünk végig.
Pethő Gergely Krónikája 114. 117. 120. l.
Istvánffy Historia 1685-ki kiad. 322.
III. Péter részt vett 1596-ban Petrinia várának a török ostromtóli felszabaditása érdekében a sziszeki ütközetben *. Meghalt 1613-ki febr. 27-én *. Nejétől Stubenberg Zsuzsannától IV. Péter, II. Tamás nőtlen, Miklós, Farkas, Bálint, Ferencz, Borbála Rattkayné, Mária Keglevich Istvánné, és Simon születtek. Ezek közül
Pethő Gergely Krónikája 143.
Pethő Gergely Krónikája 180. L. Rattkay Mem. Reg. et Ban. 141. 142.
Tamás nőtlenül halt meg 1639-ben. Hasonlóan Péter, Miklós és Bálint magtalanul multak ki.
Ferencz Gyáki szent-györgyi apát volt 1627-ben *.
„Plausus Ill. et Exc. Joannis Antonii Principis Crumlovii et Eggenberg etc. Graecii 1627. dum in alma Universitate Graecensi e Phil. assertiones propugnaret“ czimü röpnyomtatványban, hol testvére Simon is emlittetik.
Simon is 1627-ben élt. Egy fiában Zsigmondban ága megszakadt.
Farkas Thuróczy Borbálával négy gyermeket nemzett; ugymint ismét
a) Farkast, ki a törökök elleni ütközetben esett el.
b) Katalint.
c) Györgyöt, ki Keglevich Erzsével nemzé Pétert, Ferenczet, Vogerisberg Krisztina férjét, és Krisztinát Rátkay Zsigmondnőt.
d) Miklóst, ki 1681-ben horvátországi bánná neveztetik *. Meghalt 1693-ban. Ennek első neje Draskovich Julia, második Gallenberg Isabella, ki utóbb Batthyány István neje lőn. Gyermekei: Miklós, Borbála Auerspergné, és Tamás ezen ágazatot sirba vivék.
1681-ki 62. és 1687-ki 22. törv. cz.
Következik a másik vonal, mely I. Tamástól jő le, és maig is két fő-ágon virágzik.
I. Tamás (II. Péternek fia) született 1558-ban. Már 1584-ben Horvát-, Tót- és Dalmátország bánja volt. Bánságának mindjárt első évében a Krainból visszahuzó törökökön győzelmet aratott, zsákmányaikat s foglyaikat elvette. 1585-ben Kostanicz várát támadta meg, és felgyujtá. 1586-ban Ali basa nyolcz ezernyi seregét nyolcz száz emberével elszéleszté, és Ezem bég vezéröket tulajdon kezével lováról lelökte. 1587-ben Kopana várát foglalta el a basa családjával, és 15 ezer fogolylyal együtt. 1593-ban Eggenberg és Auersperg seregeivel egyesülvén, a boszniai basát Sziszek alól elüzte, mely ütközetben 12 ezer török s maga a basa is halva maradt. 1595-ben Zrinyi Györgygyel együtt Petrinia várát megvette és lerontotta *. Ennyi érdemeiért Rudolf király 1607-ben Varasd vármegyei örökös főispánnak nevezte ki, mely czim az egész családra a legujabb időkig általszállt. Többször nádorságra jelöltetvén ki, 1596-ban a bánságról lemondott; de miután 1611-ben a nádori hivataltól ismét – mint irják – vallási türelmetlensége miatt elesett, báni hivatalába visszatért, melyből főtárnokmesterré neveztetett ki. Ő szerzé vissza pörrel Monyorókeréket a Zrinyiektől 1613-ban. Leányainak pedig az anyai részt az országgyülés által köteleztetett kiadni *. Meghalt 1624-ki január 17-én, kora 67-dik évében. Eltemettetett a zágrábi egyházban julius 29-én *. Nejétől Ungnad Máriától következő gyermekei születtek:
Istvánffy Historia R. H. 1685-ki kiadás 389. – Pethő Gergely Krónikája 127. 128. 129. 131. 132. 136. 139. 143. 180. Schwandtner Script. II. p. 756.
1622-ki 69. törv. cz.
Pethő Gergely Krónikája 202. lapján az 1624-dik évről ezt irja róla: „ A jó régi fő úr, Erdődi Thamás meghala Krupina várában 17. napján Januáriusnak idejének 67. esztendőjében, örökké való boldog emlékezetet hagyván maga után. Kit a fia Erdődi Sigmond nagy pompával és drága szép készülettel, fejedelem módjára eltemetteté a Zábrágyi nagy templomban 29. napján Juliusnak. E felette igen jeles, jámbor, istenfélő, szent életü, igazság szerető, emberbecsüllő, mindenféle jóságokkal teljes, minden lelki és világi dolgokban dicséretes és állhatatos vitéz ur vala, kiért az egész országban senki nem találtaték, a ki siralmasan nem ohajtaná az örökké való dicséretre és emlékezetre méltó urat. Ennek az ő dicséretes élete, és jó magaviselése, sok uraknak lehet tüköre és példája.“ – Lehoczky Stemm. I. pag. 119. Ferdinand hozzá irt levelét is közli.
1) Zsigmond, ki 1625-ben Zrinyi váránál egy török csapattal megütközvén, megveretett. Alóla is lova leszuratván, egy közlegény paripáján menekülhete meg *. 1630-ban szintén horvátországi bán volt *. A zágrábi egyháznak – hová atyját temetteté – egy drága szőnyeget ajándékozott, és abban a fő oltárt hét ezer tallérért épitteté. A szerzeteseknek – főleg a Ferenczeseknek – nagy pártfogójok volt. Meghalt 1639-ben. Fia Tamás valószinüleg még előbb sírba szállt, és igy magvaszakadt.
Pethő Gergely Krónikája 203.
1630-ki végzemény záradéka.
2) István.
3) János papi pályára lépvén, 1622–1624-ig egri püspök volt. 1613-ban az Ingolstadi Akademia rectora volt, mint azt a nevenapjára nyomatott latin versek tanusitják *.
Érdekesnek tartom e versezet czimlapja tartalmát ide iktatni: „Catena Jovis aurea, sive Vinculum Geniale, quo admodum Illustrem Comitem, Magnificum Rectorem, ac Dnum Dnum Joannem Erdeodum ab Eberav etc. Illustrissimi Domini, D. Thomae Erdeödi de Eberau, Comitatuum Montis Cleudij, et Varasdiensis perpetui Comitis, Liberi Baronis in Jastraberg, Selin, Kaiserberg, Samobor, Vitenz, Somolian, etc. Domini in Merna, Metlika, etc. Regnorum Croatiae, Dalmatiae, Sclavoniae Proregis, Sacrae Caesarae Regiaeq. Hungariae Majestatis Consiliarii filium VIII. Cal. Jul. Natali suo, Collegium D. Ignatii Mart. sibi devincire conabatur Ingolstadii Anno Christiano M. DC. XIII. Ex Typographeo Andreae Angermarii.“ – Belől: „Ad Illustr. D. D. Joannem Erdeodum, ab Eberau, Comitatuum Montis Claudii et Varasdiensis perpetuum Comitem etc. Academiae Ingolstadianae Rectorem magnificum.“
4) Anna Thurzó Györgyné.
5) Erzsébet Muscon Józsefné.
6) Julianna hajadon.
7) Zsuzsánna †.
8) I. Kristóf 1606-ban Rudolf király egyik biztosa Bocskaihoz. 1608-ban jelen volt Prága alatt Mátyás főherczeggel. 1618-ban Nagyszombat mellett egy hegyre a Ferenczes szerzetnek zárdát, és sz. Katalin tiszteletére egyházat épittetett *. Meghalt 1620-ban. Nejétől Thurzó Borbálától következő gyermekei születtek: I. György, I. Gábor, kinek ivadéka két maig élő ágazatra szállt; – Imre, és Erzse Keglevich Györgyné.
Kazy Hist. R. H. tom. I. p. 143.
Imre, kinek jobbágyai mint lázadók az 1655-ben az országgyülés rendelete szerint a királyi sereggel voltak lecsendesitendők *; 1681–1687-ben főtárnok-mester volt. Jelen volt 1678-ban a Hocher elnöklete alatt tartott pozsonyi gyülésen. Nejétől Forgách Évától született fia Ádám, ki azonban magnélkül halt el.
1655-ki 76. törv. cz.
