Fiáth család. (Eörményesi).
Régi magyar nemes család. Már a XVI század közepén Krassó megyében a szörényi bánságban vagyonosb birtokosok sorában találjuk őseit. Ismert törzse Örményesi Mihály a család ősi birtokáról Örményesről irta nevét, mig fiai már 1480-ban a Fiáth nevet vevék föl.
Nevezett Mihálynak egyik fia László (Lado) 1467-ben mothnoki Zayk Lászlóval, és ennek testvéreivel István szörényi bánnal és Sandrinnal az orodi káptalan előtt magszakadás esetében kölcsönös örökösödési szerződésre léptek. Ez oklevél szerint László birta a karánsebesi kerületben Örményes, Gyurov, Zadva, Mastakon, Zekas helységet, Zlatina fele részét minden tartozékaikkal *.
Zayk Lászlónak és testvéreinek birtokaik pedig az oklevélben igy emlittetnek: Mothnok, Malomfalu, Osestija, Zederjes, Magura, Radulencz, Csernotha, Almássa. – Lásd az oklevelet Kaprinay Mss. A. tom. 50. pag. 91.
1468-ban Örményesi László és testvére Lajos, továbbá Macskási Jakab I. Mátyás királytól uj adomány-czimmel kapják a karánsebesi kerületben fekvő Goliecz, Badurencz, Miraya, Petropnicza, Bokosthicza, Valisvara és Csernecz helységeket, melyeket már elődeik régtől fogva békésen birtak, és azokba az orodi káptalan által be is iktattattak *.
Lásd Kaprinay Mss. A. tom. 50 pag. 92. lap. Az adomány-levél 1468. Tamás vértanu napján kelt. Az iktatási parancs ugyanakkor. Az orodi káptalan által a beiktatás – mint a Relatoria mondja – 1469-ben feria 5-a proxima post festum Conversionis B. Pauli Apostoli hajtatott végre.
1480-ban örményesi Fiáth László és testvére Lajos, továbbá Macskási János nagybátyjok királyi adományt nyertek Mátyás királytól néhai Macskási Imre magvaszakadtán a szörényi kerületben fekvő felső, alsó és középső Bolvasnicza, Huszarszki, Csarski, Zepmezeje, és Kriva, és a karánsebesi kerületben fekvő Jaz, Mezfalu, Cherenyes és Keregh helységekre *.
Lásd Kaprinay Mss. A. tom. 50. pag. 92. lap, és gr. Teleky Hunyadiak kora XII. 130. l. – Az adománylevél kelt 1480. die Dominica proxima ante festum Nat. B. M. V. ex castris ad Vadum Dravi prope oppidum Perlak. – Az iktató parancs ugyanott az orodi káptalanhoz, mely Relatoria-ja szerint azt 1481. feria 5. prox. post festum apparitionis B. Michaelis teljesité a beiktatást.
1489-ben örményesi Fiáth László és Lajos testvérek Mátyás királytól ismét uj adomány-levelet nyertek (a Karan) sebesi megyében * fekvő, és már őseik által is birt Beken, Polyana és Polyanicza helységre *; melyekbe az orodi káptalan által be is iktattattak.
Az oklevélben „in Comitatu de Sebes.“
Lásd Kaprinay Mss. A. tom. 50. pag. 92. Az adomány-levél kelt 1489. Barnabás Apostol ünnepén Budán, valamint az iktató parancs is. A beiktatás 1489-ben a tizezer v. és vértanú napján ment véghez. – Lásd Teleky Hunyadiak kora XII. 451. l.
1500-ban ismét örményesi Fiáth László és Lajos II. Ulászló királytól királyi adományban nyerik a Mihaldi kerületben fekvő, és Parethai Kukanicz Miklós és Mihály birtokában volt, de ezek által vallások változtatása miatt elvesztett a mihaldi kerületben fekvő Alsó- és Felső-Paretha és Simon-uth nevü pusztákbeli minden részjószágaikat, és azokba az orodi káptalan által be is iktattattak.
1501-ben szintén fölebb emlitett Fiáth László és Lajos testvérek Gerlisthei Jakab és bellai Bellaj Barnabás Szörény megyei Bánok előtt abban egyeztek meg, hogy mivel nevezett Lajos bizonyos Kain Péter nemes embernek meggyilkolása miatt a király kegyelméből kiesett, és Szörény vármegyében, a nagy-mihaldi és karánsebesi kerületben fekvő jószágait, (ugymint: Bukin, Polyana, Polyanicza, Petrosnicza, Valsora, Golacz, Zlatina, Zaraspatak, Zekas, Valemare, Nyres, Felső- és Alsó-Zadova, Felső- és Alsó-Jarmenes (=Örmenyes), Gyuro, Felső és Alsó-Fenes, Gino, Kriva, Felső- és Alsó-Bolvasnicza, Huszarczki, Felső-Poretha, Alsó-Poretha és Simon-út helységek fele részét) saját élete és feje megvédelmezése miatt részint a megölt Kain Péter rokonaira, részint a királynál kegyelem-eszközlés végett közbenjáróira tett költségek fejében idegen kezekbe juttatni kénytelenittetett, azokat testvére László saját erejéből szerzé vissza, ámbár jogosan magának tarthatá, mégis testvére iránti szeretetből abban egyeztek meg, hogy ezen fele részben Lászlónak fia János, és leányai Kata, Erzse és Anna, és ezeknek mindkét ágon álló utódai abban egyenlően birják és osztozzanak *. – Ez egyességre II. Ulászló király 1501-ben B. sz. Mária menybe-menetele utáni szombaton kelt adomány-levelében királyi megegyezését adván, azokba az orodi káptalan által nevezett László gyermekeit be is iktattatá.
Kaprinay Mss. A. tom. 50. pag. 109. kelt az oklevél Orsován feria quinta proxima post festum Heliae Prophetae Anno 1501.
1548-ban Fiáth Katalin Lászlónak leánya azért perelt ifjabb nővére Anna Bakoczy Ferenczné ellen, mivel ez a neki csupán törvényes használatul átengedett birtok-okmányokat visszaadni vonakodott, a minthogy ezeknek visszaadásában Suraklini Petrovics Péter temesi főispán, és Magyarország alsó részeinek főkapitánya által az alperesnő el is marasztatott *.
Kaprinay Mss. A. tom. 50. pag. 108. kelt In Arce Themesiensi feria quinta proxima post Dominicam Reminiscere Anno 1548. Lecía collata et extradata per me Balthasarem Cherőffy (tán Gyerőffy) secretarium Domini Comitis. – Ezen s a fölebbi levelet 1587-ben Cantate vasárnap utáni kedden Gyulafejérvárott átiratá Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem.
1576-ban Fiáth Lajos neje Kollovai Gámán Anna Szörény vármegyében a karánsebesi kerületben fekvő Koliova, Obresia, Varcziorva, Rauma, Glomboka és Mál, – továbbá Hunyad megyei Benczenes helységbeli atyai örökségképen reá jutott birtokrészekre Báthori Kristóf erdélyi fejedelemtől adománylevelet szerezvén, miután ennek a Gámán családbeliek névszerint Gámán Miklós ellentmondott, 1589-ben a gyulafejérvári káptalan előtt nevezett Fiáth Lajos, emlitett nejének és tőle származott Borbála, Gábor, Zsigmond és János gyermekeinek nevében Gámán Miklóssal kiegyezett, és ezen egyesség folytán Benczenes helységbeli rész is Fiáth Lajos és utódainál maradt *.
Báthori Kristóf adomány-levele kelt 8-die Octobris 1576. in Oppido Gyalu. – A fejérvári káptalané 1588. feria 5-ta ante festum BB. Petri et Pauli AA. L. Kaprinay Mss. A. tom. 50. pag. 116–118.
1611-ben Fiáth Zsigmond és Miklós Szörény megye alispánjai, Kornis János fejedelmi pohárnok és udvarnokkal egyetemben Bethlen Gábor fejedelemtől Szörény vármegyének Halmosdi kerületében fekvő egész Ruszka és Prigor helységet, és Tengova helységnek felét nyerték adományban *.
Kaprinay Mss. A. tom. 50. pag. 119. – Kelt az adomány-levél in Civitate Cibiniensi die 10. M. April. 1611.
1613-ban örményesi Fiáth Zsigmond Szörény vármegyéből a karánsebesi kerületből saját és testvére Miklós ugy János unokatestvére (frater patruelis) nevében a Kolos-monostori Convent előtt óvást tesz azon megyében fekvő egész Alsó- és Felső-Bukiny, Poyan, Polyanicza, Velisora, Golecz, Zlatina, Zarazpatak, Zekas, Valemare, Nyres, Felső- és Alsó-Eörményes, Felső- és Alsó-Gyuro, Glino és Kriva helységek elidegenitése vagy eladományozása ellen is *.
Kaprinay Mss. A. tom. 50. pag. 120. – Datum feria 2-da proxima post Festum B. Viti Martiris Anno D. 1613.
1633-ban Fiáth Zsigmond karánsebesi harminczadost, Fiáth Miklóst és Jánost, továbbá Kricsovay Jánost, Szörény megyei minden javaikra nézve előbbi kiváltságaikban, mely szerint minden adózás, dézma- és kilenczed-fizetéstől menttek és szabadak voltak birtokaik, I. Rákóczy György ujolag megerősiti *.
Kaprinay Mss. A. tom. 50. pag. 122. Datum in Civitate nostra Alba Julia die decima prima M. May Anno D. 1633.
1639-ben karánsebesi Fiáth Zsigmondnak a gyulafejérvári káptalan előtt karánsebesi Groza Ferencz Szörény megyében fekvő Szakul, Morencz, Belyen, Mothnoki, Ohaba, Chernota és Almassa helységbeli részét örökre beirja (inscribálja) *.
Kaprinay Mss. A. tom. 50. pag. 123. Datum Feria tertia prox. post festum B. Aegidii Abbatis Anno D. 1639.
1654-ben néhai Fiáth Zsigmondnak fiai Gábor, Lajos és Boldizsár Floka László karánsebesi al-bán, s több Szörény megyei hivatalnok előtt néhai Thivadar Gergely utódaival az atyjaik által folytatott pereknek letétele mellett egyességre léptek, mely szerint a peres Prebuli jószágban (mely – ugymond – Pogonicz vidéken van) egyformán osztozzanak *.
Kaprinay Mss. A. tom. 50. pag 126–130. Datum in Karansebes Anno 1654. die 12. Novembris.
Mindezen eddig előadott birtokviszonyokat tárgyazó okleveleket örményesi Fiáth János mint Győr vármegye alispánja 1698-ban az Úr menybemenetele ünnepén a győri káptalan által hitelesen átiratá *.
Kaprinay Mss. A. tom. 50. pag. 91–130. lapon.
A család nemzékrende Örményesi Mihály törzstől kezdve igy sarjadzik le:
Miháy de Eörményes.; I. László 1469–1480. 1500.; I. Lajos 1469–1500.; I. Ferencz; I. János (Rakowiczai Magdolna); Erzse; Kata; Anna (Bakoczy Ferencz); II. János 1568. (Kun Ilona); Katalin (Gerlisthei György); I. Jakab; I. Miklós; II. Lajos (Gaman Anna) 1588.; II. László; II. Ferencz; Margit; Anna; I. Gábor; I. Zsigmond Szörény v. alisp. 1611–1633.; II. Miklós alisp. 1611.; I. Boldizsár; Bora; Tóbiás; Erzse; Gábor 1642.; III. Lajo; II. Boldizsár 1642. (Fodor Bora); Ferencz; III. János (Fodor Anna); Isák; II. Jakab; IV. János (Fördős Kata)
IV. János helyt. tanács. † 1727. (Fördős Kata); Ferencz (Farkas Erzse); Zsigmond (Anaztáz) benczés szerzetes.; Bora (Tallián Ádám); Zsófia (Daróczy Fer.); Ádám (Niczky Krisztina); Éva (Márffy György); Bora (Petes János); Anna †; János (nőtlen) †; Kata †; Teréz apácza.; Lázár (Dancs Teréz); Angela †; József cs. kir. kam. 1858. auszt. báró. (b. Lusenszky Francziska); Kata †; János (Salamon Erzse); György cs. kir. kam. és kapit.; Péter ker. táblai ülnök. (Szeth Róza); Mária (gr. Gorsey őrnagy); Imre; István; Pál; Julia (gr. Hugonnay); Mária; János cs. kir. hadnagy.; Károly cs. kir. Cadet.; stb.; János; Alojzia (b. Baillon őrnagy); Ferencz cs. k. kam. (Kapy Ágn.); Lajos cs. k. kam. őrnagy.; Erzse (Barczay özvegy); Mária hajad.; Bora (gr. Batthyán Guido)
I. Zsigmondnak hat fia által a család elterjedvén, II. Boldizsárnak fia János Győr vármegyébe költözött, s a maig virágzó Fejér, Veszprém stb. megyében birtokos családnak alapitója lőn. Először Győr város jegyzője, azután a győri várbeli gyalogság fővajdája, utóbb – mint emlitők 1698-ban – Győr vármegye alispánja (1688-ban Komárom megyének is alispánjául választatott) *, majd az erdélyi királyi kanczellárián titkár és referend. tanácsos, utóbb m. helytartósági tanácsos. Meghalt 1727-ben Pozsonyban *. Özvegye Fördős Katalin, kitől következő gyermekei maradtak: 1) Ferencz Győr és Fejér megye táblabirája, kinek leányai Bora Petes Jánosné, Éva Márffy Györgyné. 2) Borbála Tallián Ádám Vas megyei alispán és tanácsos neje. 3) Zsigmond-Athanasius pannonhalmi sz. Benedeki-rendi szerzetes. 4) Zsófia Daróczy Ferencz Tolna vármegyei alispán neje. 5) Ádám, kinek Lázár fiátóli egyik unokája József cs. kir. kam. utódaival együtt 1858-ban az ausztriai birodalmi bárók sorába emeltetett *. Fiai közül Ferencz 1844-ben Fejér megye alispánja, kétszer orsz.-gyülési követe, később m. k. helytartósági tanácsos, cs. k. kamarás. Lakik Akán.
Fényes E. Komárom várm. 66.
Lásd a fölötte 1727-ki január 19-én mondott „Pályafutásnak tárja“ stb. czimü kinyomt. halotti beszédet.
Pesti Napló 1858. május 19. kelt 95. szám.
Péter királyi ügyigazgató, 1833-ban a kőszeghi táblánál ülnök lőn.
A család czimere: a paizs kék mezejében egy magyar vitéz kivont karddal, melylyel egy előtte álló medvének fejét vette. A paizs tetején két kiterjesztett szárny között egy magyar vitéz nyulik ki, jobbjában kivont kardja hegyén a paizsbeli medve fejét tartva. A paizst foszladék veszi körül. A czimert a metszvény mutatja. A bárói czimert hét-gombos korona disziti.
