Gombos család. (Gombosfalvi báró és nemes).
Gombos család. (Gombosfalvi báró és nemes).
Sáros vármegye egyik legrégibb családa. Eredetét a Dobai, Uz stb. családdal együtt Tekule nemből vette. Mint iratik, nevét törzs-elődjének fején nőlt szemölcstől vette. 1392-ben Gombos Miklós Zsigmond király mellett hadakozott Dobor vára alatt *.
Lehoczky Stemmatogr. II. 156.
Gombos Imre 1708-ban Putnok és Ónod várában kapitány, tábornok, és végre báró lőn 1708-ban *.
Lehoczky Stemmatogr. tom. I. 168.
A nemesi ágból Gombos Imre szül. S.-Ládon (Borsod várm.) 1791-ben. 1810-ben Pesten jog-tudor, 1812-ben Borsod vármegyében tiszteletbeli aljegyző, 1816-ban a m. kir. udvari kamaránál fogalmazó, 1817-ben ugyanott titkár, 1826-ban m. kir. udvari kamarai tanácsos, 1830-ban a pesti törvény-kar tagja, 1835-ben cs. kir. kamarás, 1837-ben udvari tanácsos és a m. kir. udvari kanczelláriánál referendarius, ezután Heves vármegye administratora, mely hivatalától 1839. végén lemondott. 1835-ben m. akad. tiszt. taggá választatott. Meghalt 1840-ki január 12-én.
Gombos Bertalan 1844-ben királyi ügy-igazgatósági ügyész.
Gombos Kálmán 1838-ban Sáros vármegye alszolgabirája.
A család czimere: a vért kék mezejében zöld téren fekvő sárga bugyogós, vörös zekés fej nélküli török, vérző nyakkal; fölötte fehér lovon zöld nyereg-takarón vörös öltözetü sárga csizmás, kalpagos, magyar huszár vágtat, jobbjában kivont kardot tartva. A vért fölötti sisak koronáján egyfejü fekete sas kiterjesztett szárnyakkal áll, nyakán nyillal átlőve. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös *.
Adami Scuta gentil. tom. III.
Talán e családhoz számitandó még azon Gombos András is, ki az erdélyi fejedelemséget kereső Homonnai Györgynek egyik csapatvezére volt, és a török ellen nyert csatáiról hirt szerzett *.
Kemény János Önéletirása. Kiadta Szalay L. 33. 34.
