Gorove család. (Gattájai).

Teljes szövegű keresés

Gorove család. (Gattájai).
A Gorove család régiebb története azon török és perzsa üldözések korában szakad meg, midőn keletről több keresztény nép kiszorittatva, kénytelenült menhelyet nyugoton keresztény testvérei közt keresni. Igy települt meg a Gorove család is a XVII. század végén Erdélyben.
A XVIII. század elején Gorove András, és később ennek fia I. László Békes megyében nagyobb gazdaságot vezetnek. I. László s ennek fia Kristóf Mária Terézia királynétól 1760-ban czimeres nemes levelet nyertek, és 1763-ban nemességük Békes vármegyében is kihirdettetett *.
Békes várm. jegyzőkönyve 1763-ról.
Czimerök – mint itt a metszvény mutatja – a vért kék udvarában két keresztbe helyezett, hegyeikkel lefelé nyuló nyil, s körülöttök négyfelől négy csillag ragyog. A vért fölötti koronán férfi-kar könyököl, két nyilat tartva. A vértet telamonok gyanánt két hím-oroszlán tartja.
A családfa következő:
Gorove András; I. László Szamos-Ujvárott tanácsos. 1760. ns.; Kristóf szül. 1752. † 1801. 1790. követ. (Beodrai Karácsonyi Veronika); II. László szül. 1780. † 1839. Gattája szerzője, tudós iró. (Rácz Mária-Magdolna); Lajos szül. 1784. † 1840.; Károly szül. 1785.; Mária; Anna (Noszlopy Antal); István szül. 1819.; Konstanczia
I. László Erdélyben Belső-Szolnok vármegyében Szamos-Ujvárott viselt hivatalokat, tanácsnok és népszószólló volt. Fia
Kristóf született 1752-ben. Iskoláit a kolosvári Lyceumban végzé, utóbb Szamos-Ujvár tanácsosa, majd főbirája volt. Az 1790-ki erdélyi nevezetes országgyülésen mint követet találjuk, később ugyanez év vége felé a Heves megei Banderium között mint őrvitézt (al-hadnagyot) *, midőn Bécsből visszahozatván Budára a szent korona, annak őrzésére minden megye felváltva küldé fiait. A Hora világban első volt, ki a felkelő oláhok ellen fegyvert fogva, a Belső-Szolnok megyei nemesek egy nevezetes részét mint kapitányuk vezénylé. Végre az erdélyi bánya-városokban nyert kiküldetést mint királyi biztos, és e kiküldetésnek számos munkái között megbetegedvén, 1801-ben meghalt. Gazdaságot folytatott Heves Külső-Szolnok vármegyében Tisza-Varsányon, mely azután székhelye lőn a Gorove családnak. Nejétől beodrai Karácsonyi Veronikától gyermekei: II. László, Lajos, Károly és Mária.
L. Hazánk Pest 1858. 461. lap.
Lajos született 1784-ben. A franczia háború alatti felkelő nemesi seregben főhadnagy, több megye táblabirája; meghalt 1840-ben.
Károly szül. 1785-ben, több megyei táblabiró, Heves megyénél viselt hivatalokat.
II. László a legöregebb testvér 1780-ban született Szamos-Ujvárt. Jó nevelésben részesülvén, és iskoláit Kolosvárt és Pesten végezvén, már gyermekkorában kitünő hajlamot tanusitott a tudományok és magyar nyelv és irodalom iránt. Szülői halála után teljes-korúvá nyilatkoztatván, gazdálkodásra adta magát, s e téren egyike vala legszorgalmasb, legkitünőbb gazdáinknak. 1810-ben Magyarországra költözött lakni, és az apáról megrongált állapotban reá szállott vagyont nemcsak rövid időn helyre állitotta, de e tekintetben a Gorove család őt ismeri és tiszteli mint uj alapitót. Gattája helységet Temesvár megyében 1823-ban nyerte királyi adománylevél mellett. Mint iró az irodalom terén akkor fáradozott, midőn annak még kevés müvelői voltak. 1803-ban 23 éves korában irta a „Jegyesek Carthagóban“ czimü vitézi történetet, mely Pesten 1807-ben adatott ki. Előbb jelent meg tőle „Jeczid és Haba“ (1806.) s az „Érdemes kalmár“ 1807-ben czimü eredeti szindarabok, melyek közül az utóbbi a kolosvári szinpadon tetszéssel s ismételve adatott. Ezután mint legszorgalmasb dolgozó-társat találjuk őt a „Tudományos Gyüjteményben“ leginkább történeti czikkekkel, milyenek: „Szolnok vára viszontagságai“, „A német vitézi rend“, „Eger városa történetei“, „Aba Sámuel temetőhelye Hevesben“, „A bánsági bolgárok“ stb. (1816–1837-ki foly.) Irói érdemeiért 1835-ben a magyar Akademia levelező tagjául választatott. E társaságnak 1840-ben testvéreivel együtt ezer forintot adományozott *. Irodalmi munkássága mellett a közpályán is munkálkodott, s mint táblabiró Heves és Békés megye gyüléseiben és törvényszékein gyakran részt vett; hivatalt azonban soha el nem fogadott. Meghalt 1839-ki mart. 11-én * Pesten. Nejétől Rácz Mária-Magdolnától két leányán kivül fia
1840-ki 42. törv. cz.
Lásd életét Vállas Nemzeti Encyclopaedia I. k. 643. lap; és Ujabbkori Ismeretek tára IV. 11. lap.
István született 1819-ben Pesten, hol iskoláit az egyetemben végzé. Már fiatal korában hazafias és irodalmi czélokra egyesületet alkotott, és az e társaság által kiadott zsenge mutatványokban csinos müvei által hatással volt pályatársaira. Később Temes vármegyébe Gattájai birtokára vonulván, azon megyében az ellenzék egyik vezére s legkitünőbb szónoka volt. 1842–43. utazott nyugoti Europa müveltebb országaiban, és ennek eredménye „Nyugot“ czimü két kötetes útleirása. (Pest, 1844.). Temes megyében az 184 3/4-ki országgyülésre követ-jelöltül lépett fel, de a conservativ párt győzelme miatt sükeretlenül. 1847-ben a védegylet elnökévé választatott. Irt egy politikai müvet „Nemzetiség“ czim alatt is, valamint több hirlapi czikket. Irodalmi müveiért 1843-ban a magyar Akademia levelező tagjául választatott. 1848-ban Temes megye képviselője a pesti nemzetgyülésen *. A forradalomban részt vevén, 1849-ben kimenekült, mig később felsőbb engedély folytán hazájába visszatért.
Lásd életrajzát az Ujabbkori Ismeretek tára IV. 13. lapján, hol azonban róla több hibás adat áll.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages