Gorove család. (Gattájai).

Teljes szövegű keresés

Gorove család. (Gattájai).
A Gorove család régiebb története azon török és perzsa üldözések korában szakad meg, midőn keletről több keresztény nép kiszorittatva, kénytelenült menhelyet nyugoton keresztény testvérei közt keresni. Igy települt meg a Gorove család is a XVII. század végén Erdélyben.
A XVIII. század elején Gorove András, és később ennek fia I. László Békes megyében nagyobb gazdaságot vezetnek. I. László s ennek fia Kristóf Mária Terézia királynétól 1760-ban czimeres nemes levelet nyertek, és 1763-ban nemességük Békes vármegyében is kihirdettetett *.
Békes várm. jegyzőkönyve 1763-ról.
Czimerök – mint itt a metszvény mutatja – a vért kék udvarában két keresztbe helyezett, hegyeikkel lefelé nyuló nyil, s körülöttök négyfelől négy csillag ragyog. A vért fölötti koronán férfi-kar könyököl, két nyilat tartva. A vértet telamonok gyanánt két hím-oroszlán tartja.
A családfa következő:
Gorove András; I. László Szamos-Ujvárott tanácsos. 1760. ns.; Kristóf szül. 1752. † 1801. 1790. követ. (Beodrai Karácsonyi Veronika); II. László szül. 1780. † 1839. Gattája szerzője, tudós iró. (Rácz Mária-Magdolna); Lajos szül. 1784. † 1840.; Károly szül. 1785.; Mária; Anna (Noszlopy Antal); István szül. 1819.; Konstanczia
I. László Erdélyben Belső-Szolnok vármegyében Szamos-Ujvárott viselt hivatalokat, tanácsnok és népszószólló volt. Fia
Kristóf született 1752-ben. Iskoláit a kolosvári Lyceumban végzé, utóbb Szamos-Ujvár tanácsosa, majd főbirája volt. Az 1790-ki erdélyi nevezetes országgyülésen mint követet találjuk, később ugyanez év vége felé a Heves megei Banderium között mint őrvitézt (al-hadnagyot) *, midőn Bécsből visszahozatván Budára a szent korona, annak őrzésére minden megye felváltva küldé fiait. A Hora világban első volt, ki a felkelő oláhok ellen fegyvert fogva, a Belső-Szolnok megyei nemesek egy nevezetes részét mint kapitányuk vezénylé. Végre az erdélyi bánya-városokban nyert kiküldetést mint királyi biztos, és e kiküldetésnek számos munkái között megbetegedvén, 1801-ben meghalt. Gazdaságot folytatott Heves Külső-Szolnok vármegyében Tisza-Varsányon, mely azután székhelye lőn a Gorove családnak. Nejétől beodrai Karácsonyi Veronikától gyermekei: II. László, Lajos, Károly és Mária.
L. Hazánk Pest 1858. 461. lap.
Lajos született 1784-ben. A franczia háború alatti felkelő nemesi seregben főhadnagy, több megye táblabirája; meghalt 1840-ben.
Károly szül. 1785-ben, több megyei táblabiró, Heves megyénél viselt hivatalokat.
II. László a legöregebb testvér 1780-ban született Szamos-Ujvárt. Jó nevelésben részesülvén, és iskoláit Kolosvárt és Pesten végezvén, már gyermekkorában kitünő hajlamot tanusitott a tudományok és magyar nyelv és irodalom iránt. Szülői halála után teljes-korúvá nyilatkoztatván, gazdálkodásra adta magát, s e téren egyike vala legszorgalmasb, legkitünőbb gazdáinknak. 1810-ben Magyarországra költözött lakni, és az apáról megrongált állapotban reá szállott vagyont nemcsak rövid időn helyre állitotta, de e tekintetben a Gorove család őt ismeri és tiszteli mint uj alapitót. Gattája helységet Temesvár megyében 1823-ban nyerte királyi adománylevél mellett. Mint iró az irodalom terén akkor fáradozott, midőn annak még kevés müvelői voltak. 1803-ban 23 éves korában irta a „Jegyesek Carthagóban“ czimü vitézi történetet, mely Pesten 1807-ben adatott ki. Előbb jelent meg tőle „Jeczid és Haba“ (1806.) s az „Érdemes kalmár“ 1807-ben czimü eredeti szindarabok, melyek közül az utóbbi a kolosvári szinpadon tetszéssel s ismételve adatott. Ezután mint legszorgalmasb dolgozó-társat találjuk őt a „Tudományos Gyüjteményben“ leginkább történeti czikkekkel, milyenek: „Szolnok vára viszontagságai“, „A német vitézi rend“, „Eger városa történetei“, „Aba Sámuel temetőhelye Hevesben“, „A bánsági bolgárok“ stb. (1816–1837-ki foly.) Irói érdemeiért 1835-ben a magyar Akademia levelező tagjául választatott. E társaságnak 1840-ben testvéreivel együtt ezer forintot adományozott *. Irodalmi munkássága mellett a közpályán is munkálkodott, s mint táblabiró Heves és Békés megye gyüléseiben és törvényszékein gyakran részt vett; hivatalt azonban soha el nem fogadott. Meghalt 1839-ki mart. 11-én * Pesten. Nejétől Rácz Mária-Magdolnától két leányán kivül fia
1840-ki 42. törv. cz.
Lásd életét Vállas Nemzeti Encyclopaedia I. k. 643. lap; és Ujabbkori Ismeretek tára IV. 11. lap.
István született 1819-ben Pesten, hol iskoláit az egyetemben végzé. Már fiatal korában hazafias és irodalmi czélokra egyesületet alkotott, és az e társaság által kiadott zsenge mutatványokban csinos müvei által hatással volt pályatársaira. Később Temes vármegyébe Gattájai birtokára vonulván, azon megyében az ellenzék egyik vezére s legkitünőbb szónoka volt. 1842–43. utazott nyugoti Europa müveltebb országaiban, és ennek eredménye „Nyugot“ czimü két kötetes útleirása. (Pest, 1844.). Temes megyében az 184 3/4-ki országgyülésre követ-jelöltül lépett fel, de a conservativ párt győzelme miatt sükeretlenül. 1847-ben a védegylet elnökévé választatott. Irt egy politikai müvet „Nemzetiség“ czim alatt is, valamint több hirlapi czikket. Irodalmi müveiért 1843-ban a magyar Akademia levelező tagjául választatott. 1848-ban Temes megye képviselője a pesti nemzetgyülésen *. A forradalomban részt vevén, 1849-ben kimenekült, mig később felsőbb engedély folytán hazájába visszatért.
Lásd életrajzát az Ujabbkori Ismeretek tára IV. 13. lapján, hol azonban róla több hibás adat áll.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages