Gyulaffy család. (Ráthóti, gróf és nemes †).
Gyulaffy család. (Ráthóti, gróf és nemes †).
Régi magyar család, mely első virágzó korát a Dunántúl élte, hol Csobáncz várát birták. Idővel egy ág Erdélybe, másik Szathmár vármegyébe szakadt, mig a mult században fi-ágon elenyészett.
Ősi czimere: a vért alyjáról emelkedő tölgyfa, melyről zöld levelek és makkok csüngnek alá *. Később az erdélyi ágon a kanczellár Lászlónak atyja szintén László 1693-ban grófságot nyervén, czimerét is bővitteté, és igy a vért négy részre osztatott, az első és negyedik osztály kék mezejében fenálló helyzetben kettős farku oroszlán látszik, első jobb lábával kivont kardot tartva. A második és harmadik osztály ezüst mezejében az ősi czimer a tölgyfáról lecsüngő három makk szemlélhető. A közép-vért arany mezejében kétfejü fekete sas kiterjesztett szárnyakkal s lábakkal tünik fel.
Egy XVII. századbeli pecsét-nyomat szerint.
A család első ismert törzse Baldin Gyula 1274-ben élt. Azonban tagjai csak a XV. század végén és XVI. elején emelkedtek, midőn már a törzsnek egyik utóda
I. István 1507-ben a kir. tábla birája volt. Ősi birtokai két neje Rozgony Dora (1499.) és Fáncsy Kata (1528.) hozománya által is tetemesen szaporodott. Fiai közül
III. László 1549-ben Telekessy Imre vezérlete alatt száz lovas élén Fejérvárnál vesz győzelmet a törökön *. 1551-ben Nádasdy Tamás seregében mint hadnagy Lippa ostrománál harczol. 1562-ben Hegyesd vára ostrománál vív *. 1563-ban Miksa koronázásán arany-sarkantyús vitéz lőn. 1566-ban tihanyi kapitány volt, midőn saját költségén tartott kétszáz lovasával Győrnél ezer törökön vívott diadalt, sokat közülök levágva, s nagy részét elfogva. 1575-ben Békesi Gáspár ellen Báthori részén harczolt Erdélyben. Igy jőve Báthoriak kegyébe a család, Erdélyben Szilágy Cseh várát 63 faluval nyeré, és megveté Erdélyben családja gazdagságának alapját. 1599-ben Báthori Endre alatt Fejérvár parancsnoka volt.
Istvánffy 1685-ki kiad. 190.
Forgách Comment 25. 289. Wolph. Bethlen tom. II. 179.
A családfa az első ismert törzstől következőleg * terjedt le:
Wagner Mss. tom. LXX. p. 225. – Lehoczky Stemmat. 161. – Geneal. authen. tom. II. – Nagyon tévednek, kik azt hiszik, hogy I. Istvánnak egy leánya Anna, Esterházy Mártonné lett volna. Ezen adat egyedül a hiteltelen Troph. Estoras. állitmányán alapszik.
I. tábla.
Baldinus Gyula 1274.; Gyula-István; Gyula mester; Gyula-János; Gyula mester de Ráthot 1380.; Ratold 1420.; Zsigmond 1420.; I. László 1431.; I. István kir. táblai ülnök 1507. (1. Rozgony Dora 1499. 2. Fáncsy Kata 1528.); II. László 1466.; III. László tábornok 1549–1575. (Forgách Margit); Mihály eles. 1571. Sz.-György-várnál.; I. János 1528. (devecseri Csoron Dora) Folyt. II. táblán.; Sára (1. Horvatinovics Bertalan. 2. Ludpregi Turóczy Istv.); Potentiana 1528. (vásonkői Horváth Ferencz); IV. László † 1605. (Széchy Kata); Fruzsina (homonnai Drugeth Gábor); Zsigmond; Erzse; Sámuel kővári kapit. Doboka v. főisp. 1629–1630. (Bethlen Anna); Zsuzsa 1664. (1. Wesselényi Pál. 2. Liszti Ferencz); Bora (1. Kapy András. 2. Barcsay Zsigm.); Mária; Mária † 1659. nov. 19. (Tököly István)
*) Ezeknek testvérei még: Ferencz 1572. György 1520. Boldizsár 1539. Zsigmond 1528. Dora 1528.
II. tábla.
János ki az I. táblán. 1528. (devecseri Choron Dora); Kata (Horváth Ferencz); György 1574. (Tahy Anna); Mihály; N. 1589. (Pethő László); Eustach v. Lestár történet-iró 1574.; András 1574. Szathmárban.; Kristóf 1610. (Pogrányi Zsófia); Kata (Kigyósi Ferencz); Miklós 1628. szathmári alispán és szathmári vár al-kapitány. (1. Pethő Zsuzsa. 2. Bay Erzse); Kata (lukafalvi Zarka Pál 1649.); Mihály 1630.; Fruzsina (Csomaközy Zsigmond); VI. László 1649. (1. Mariássy Mária. 2. Illosvaj Anna); István; V. László 1668. (Balási Erzse); Jusztina (sz.-györgy-völgyi Bakács Sánd.); Zsófia; Judit (Czopaki István); György 1695. (Kende Éva); VII. László gróf 1693. † 1699. (Gyerőffy Bora); Zsófia (1. Bánffy György. 2. gr. Csáky Gábor); VIII. László erdélyi kanczellár. † 1754. (gr. Haller Éva); Borbára (Eszterházy Dániel); Krisztina (Begányi László); Samu †; György †; Mária (Pogány Ádám); IX. László; Mária (Rhédey Ferencz); Bora (Vay Ábrahám); Miklós †; Miklós az utolsó.
IV. László Bocskai korában mint főhadvezér és ügyes férfiu Erdély ügyeire nagy befolyást gyakorolt. Meghalt szerencsés hadjárata közepette Köpeczen 1605-ki julius 28-án *. Széchy Katalintól három leánya és egy fia maradt: Sámuel, ki kővári kapitány és Doboka vármegye főispánja volt 1629–1630-ban *; s kinek Bethlen Annától egyetlen leánya Mária kesmárki gr. Tököly Istvánnak neje 1659-ki nov. 19-én kora 22-ik évében halt meg *. Eltemettetett Késmárkon a vár templomában 1660-ki febr. 1-én.
Wolph. Bethlen tom. V. 12. 28. 30. stb. 327. tom. VI. 127–294.
Hodor Doboka várm. 92. 411.
Andreae Joannis „Acerbissimum Funus“ stb. és „Pia Suspiria“ czimü gyászversei és halotti beszéde. Nyom. Lőcsén.
III. Lászlónak testvére * Mihály, ki az 1569-ki országgyülésre mint a főbb nemesek egyike hivatott meg *, 1571-ben esett el Szent-Györgynél.
Testvérök volt Ferencz is, tán az, ki kazai Gyulaffy Ferencz néven 1505-ben Borsod vármegye követe vala. – Jászay: M. nemzet napjai. 158. lap.
Kovachich Scriptores minores II. p. 228.
I. János 1528-ban élt, birta Csobáncz várat, Rapoka, Gyula-Keszi, Lad, Tomaj helységet Zala megyében, Diós-Lápat Somogyban stb. Devecseri Csoron Dorottya nejétől számos gyermeke maradt, azonban ágat csak György és András alapitott.
Eustach, vagy magyarosan Lestár Erdélyben szerepelt, mint Báthori Zsigmond tanácsosa, és a török udvarhoz többször követ *. Eszes férfiu. Koráról Erdély történelméhez jegyzeteket hagyott maga után, miket Bethlen Farkas is felhasznált *. Testvére
Wolph. Bethlen Histor. tom. III. p. 166. 496. 549.
Horányi Memor. Hung. II. p. 63.
György 1574-ben él. Tahy Annától születik leánya Kata Kigyósi Ferenczné, fiai: Miklós és Kristóf.
Miklós Szathmár várának 1620-ban alkapitánya *, 1628–1632-ben pedig Szathmár vármegye alispánja volt *. Második nejének Bay Erzsének 1645-ben Zarka Péter kezességet ad *.
Nemzeti muzeumi kézirat fol. lat. 2340. sz. alatt 26. lap.
Szirmay Szathmár várm. I. 129. II. 229.
Nemzeti muzeumi kézirat 2340. sz. a.
Kristóf 1605-ben Sümeg alatt a Bocskaiak fogságába esett *, de később megszabadult. Nejétől nemeskürthi Pogrányi Zsófiától gyermekei közül V. László ismét Erdélybe szakadt, hol szent-demeteri Balási Ferencz örökösét Balási Erzsébetet * vevén nőül, a szent-demeteri kastélyt tartozékaival birtokúl nyerte. 1635-ben Erdélyben honfiusittatott *. Fia
Pethő Gergely Krónika 168. lap.
Mikola: Historia geneal. Transylv. p. 23. szerint. – Némely táblákon Balassa Erzsébetnek iratik, de hibásan, mert ez Erzsét a Balassák családfáján nem találni.
1635-ki febr. 20. kelt 31. törv. cz. Kővári szerint.
VII. László Maros-szék főtisztje volt, és Apaffy korában nagy szerepet vitt. 1686-ban a Deputatio egyik tanácsosa, később Tökölyi ellen a Heisler táborában tábornok, utóbb kormány-tanácsos * (1691.) Végre 1693-ban grófságot nyert *. Meghalt 1699-ben, és temetése Kolosvárott tartatott. Cserey igy ir róla: „menénk Kolosvárra gróf Gyulaffy László temetésére, ki csak igen hirtelen egeresi jószágában megholt vala; a mint akkor hirdették, a feleségének anyja Gyerőffy Györgyné étette volt meg. Ez a Gyulaffy László tanult udvari, katonaszerető ember volt, különben a mi reformata religiónknak nagy persecutora; ám az isten ifju korában el is törlé e világból“ *. Ennek Gyerőffy Borbálától fia
Cserey Mih. Hist. 157. 159. 167. 181. 197. 236.
Lehoczky Stemmat. I. 168.
Cserey Mih. Histor. 278. lap. – Ennek volt tán első neje maros-németi Gyulay Krisztina, mint azt Kővári (102. lap.) a Gyulay-ak családfáján közli.
VIII. László (szül. 1699.) előbb Udvarhelyszék főtisztje, később erdélyi udvari kanczellár volt. Meghalt Bécsben 1754-ki sept. 27-én, s benne az erdélyi ág kihalt. E László lakodalmát 1725-ki aug. 20-án tartá Szent-Demeteren, és született egy fia is szintén László, de kit csecsemő korában anyja vagy a néphagyomány szerint egy felbérlett dajka a sz.-demeteri kastély ablakából kiejtvén vagy ledobván *, általa a grófi ág tovább nem terjedhetett. VIII. László leánya Borbála Esterházy Dániel neje volt.
Hodor Doboka várm. 94.
Jánosnak, devecseri Csoron Dorottyától még egy fia András is terjeszte le ágazatot. Ezen András 1583-ban Szathmár vármegyében Géberjén és Nábrád helységben részbirtokot kapott királyi adományban *. Leánya Kata lukafalvi Zarka Pálnak neje volt. Fia
Szirmay Szathmár várm. II. 228. 231.
Mihály 1630-ban élt. Ennek gyermekei: Fruzsina Csomaközy Zsigmondné, és VI. László, kik 1647-ki jun. 25-én osztoztak meg Szathmár megyében Nábrádon *.
Regestrum Liter. familiae Gyulaffi a 2340. sz. a. (fol. lat.) muzeumi kéziratban. – Csomaközy Zsigmond az egyik osztozó fél, mint Gyulaffi Fruzsina nejétől nemzett Péter és Erzse gyermekeinek gyámja.
Most emlitett VI. László nejével Mariássy Máriával 1657-ben Komoróczy Györgytől és ennek hitvesétől Ukovityi Katától Csekében egy jobbágyot vesz zálogba *. 1664-ki julius 12-én Kassán kelt levélben szintén nejével együtt Borsod megyei Horváti-Bessenyő és Puszta-Kazinczi részbirtokát Gőcze Istvánnak zálogitja el *.
Regestrum Liter. familiae Gyulaffi a 2340. sz. a. (fol. lat.) muzeumi kéziratban.
Regestrum Liter. familiae Gyulaffi a 2340. sz. a. (fol. lat.) muzeumi kéziratban.
Az e táblán álló és már emlitett Kristóf 1640-ki sept. 6-án lépett egyességre Gyulaffy Katalin maradékaival Zarka Mihálylyal és Angyal Györgygyel, mely szerint ez utóbbiak minden követeléseiktől elállottak, melyeket Csobancz vára osztályakor Kristóf ellen inditottak, viszont Kristóf kötelezé magát hogy minden javait és birtokait, t. i Csobáncz vára, és egyéb Zala és Somogy megyei falu és pusztabeli birtokai halála után egy itélőmester közbejövetele mellett kétfelé osztassanak, és fele része VI. Lászlónak és ennek Katalin testvérei Zarka Pálné utódainak adassanak *. Ezek szerint már ekkor az erdélyi ágon kizárólag csak Kristóf és András ágazata birtokolta Csobánczot. VI. Lászlónak második neje Illosvay Anna volt. Fia egy maradt: György, kinek Kende Évától gyermekei: Krisztina Bégányi Lászlóné, Sámuel, György, Marialla Pogány Ádámné, IX. László, Mária Rhédey Ferenczné, Bora Vay Ábrahámné (1752.) és Miklós. Ezek közül IX. Lászlónak egyetlen fia volt Miklós, a Tisztántúl lakott, s családja fényes nevét sírba vitte.
Regestrum Liter. familiae Gyulaffi a 2340. sz. a. (fol. lat.) muzeumi kéziratban.
E családhoz tartoztak még, de biztos adatok nélkül a családfára el nem helyezhetők:
1564-ben Gyulaffy Zsófia Amade Péterné, utóbb Sághy István jegyese.
1590-ben Gyulaffy Zsófia Bársony Jánosné.
