Szatmár vármegyei régi birtokos nemes család, eredetét Szatmár megyei Rápolt helységről veszi, melyet Rápolti nevezettel már a XV. században birtokolt, és melyet egy izben a Dománhidyak elfoglalván, 1430-ban Zsigmond király Rápolthi Andrásnak, László fiának vissza adott.
Ugy látszik a következett XVI. században nyerte a család a Nagy nevezetet, megtartva ősnevét predikatumúl. Legalább 1590-ben már rápolthi Nagy Mátyást találjuk, mint a ki Rápolt helységre királyi adományt vitt; és 1595-ben Szatmár vármegye szolgabirája, 1602–3-ban pedig alispánja volt.
Nem birván családfával, még a következő adatok ismeretesek előttem a rápolthi Nagyokról.
1671-ben Gábor Szatmár várm. szolgabiró volt.
1687-ben Pál Porcsalmán kir. adományt nyert.
Szatmár megyében még többen viseltek megyei hivatalt, ugymint: Pál 1687-ben szbiró, 1711-ben is sz.biró; – György 1706–1712-ben szolgabiró, János 1712-ben szbiró; Ferencz 1778-ban al-, 1784–90-, 96-ban főszolgabiró; György 1799-ben főjegyző; Zsigmond 1799-ben adórovó volt.
Sándor és György 1750-ben kir. és nádori adományt nyertek Domahidán, Ököritón, Porcsalmán, birtok-részekre is, és egész Eke-Tyukod helységre, valamint többel együtt a Sámelyi pusztára is.
A család e század elején birtokosul iratik Mánd, Homok, Mikola, Ököritó, Rápolth, Tyukod, Óvári helységben, s névszerint László birt Gyürén, Zsigmond Lázáriban és Paládon, Gábor P.-Daróczon, Mihály Fülpösön, Szegedy Mária Nagy Mihályné Csomaközön, Ferencznek özvegye Csengerben, és Császlón.
Bihar vármegyében N.-Várad mellett Fugyi-Vásárhelyen és Szakadáton birt Lajos, utódai Dezső, Etelka, Gabriella.
Talán e család elei közűl voltak: Gáspár is, ki 1530-ban Ecsed vára kapitánya volt. Egy másik Gáspár 1590-ben Zsarolyánban és a Sámelyi pusztán többekkel kir. adományt nyert.
Nagy István 1592-ben Borzován kapott részt királyi adományban.