Sopron megyei ősrégi kihalt család, melynek törzse I. Simon testvérével Bertrammal Aragoniából Imre király nejével Konstancziával szakadt hazánkba, miután Spanyolországban e nemzetség folytonos viszályban állott bizonyos Magno gróffal, a kit meg is öltek. Magyarországba jövén, itt a Dunántúl Nizsider táján telepedtek meg, mivel pedig spanyolországi nemzetségi főváruk Bojot nevet viselt, itt is első megszállásukat Bojotnak nevezték; czímerül is a még Spanyolországban a tunisi szultánon vett győzelem miatt nyert egyfejű sast viselték, és megtartották paizsukon, mely az előtt üres vörös tért mutatott. Utóbb Nagy-Mártonyi-aknak vagy Martinsdorfiaknak is neveztettek.
A bejött I. Simon 1223-ban II. András király által az ország egyéb nemeseivel hasonló rangot nyerve, a Sárviz mellett Ruhtukeur földet nyeré maradékról maradékra királyi adományban, és abban 1228-ban is megerősítetett.
1284-ben IV. László király a följebbi kir. adományt Ruhtukeur földről megerősíti I. Simon fiainak II. Simonnak és Mihálynak részükre.
II. Simonnak fiai voltak I. Pál mester és I. Lőrincz, kik a németek és András gróf elleni hadjáratban szerzett érdemeikért 1319-ben Károly királytól Kabold várát nyerték.
I. Mihálynak fiai voltak Endurl kir. udvari apród és Miklós (vagy Niklinus) kik unoka-testvéreikkel nevezett I. Pállal és Lőrinczczel együtt 1320-ban a kövesdi vámot, melyet addig Soprony megye szedett, nyerték Károly királytól; és ugyan abban 1323-ban megerősítettek.
1332-ben nevezett I. Pál már országbiró, testvérével Lőrincz mester zarándi főispánnal egyességre lép, és e levélben már Nagy-Mártonyiaknak neveztetnek. Ugyancsak ők a Bazarád elleni hadjáratban is megkülönböztették magokat.
1335-ben Pál és Lőrincz a zakali nemesektől szereztek birtokokat és erre királyi beleegyezést.
1338-ban ugyanazok némely jószágot elzálogítottak Bideskuthi Miklósnak; ellenben guthkeledi Ivánkának fiától Jánostól Kőhid-Pordánt vették zálogba.
1343-ban Pál országbiró I. Lajos királytól engedélyt kap, hogy Puchmayr Erzsébettel menyekzőt ülhessen. Utóbb Pálnak nyoma sincs, valószinűleg röviddel utóbb elhalt.
1359-ben említetnek Nagy-Martonyi Lőrincznek és Miklósnak gyermekeik.
1353-ban Nagy-Mártoni Miklós (Niklinus) és Lőrincz már Chornai névvel.
1354-ben Niklin vásárjogot nyer; él 1362-ben is, nővérével együtt.
Lőrincznek fia volt tán János, ki 1365-ben élt.
I. Simon 1223. 1228. kapja Ruhtukeurt; II. Simon 1284. de Nagy-Márton; I. Pál országbiró 1319. 1343.; I. Lőrincz de Chorna 1319. 1353. zarándi főisp.; János? 1365.; I. Mihály 1284.; Endurl mest. 1320.; Miklós (Niklin) 1320. 1362.
A család ezekben valószinűleg kihalt, legalább udódaikat nem ismerjük. A Kanisay-aknak a Nagy-Mártonyiakkal véleményem szerint legföljebb leányági összeköttetésük lehetett.
I. Pál országbiró is pecsétczímerén a Kézai által említett egyfejű sast viselé, mint azt egy 1341-ki oklevélről Batthyány Ignácz Leges Eccl. munkájában kiadá.