Orczy család. (Orczi, báró és nemes.) «»
Nevük és előnevük után következtetve, miután Orczi helység Somogy vármegyében fekszik, a család eredetét is biztosan ott kereshetni; mi annál valószínűbb, mivel a család eldődei közűl többen a Dunán túli kerületben tünnek fel legelőször. Legelső tudható őse a családnak Orczy György I. Ferdinand korában 1550. táján élt. Tőle szakadatlan kapcsolatban jő le az Orczyak bárói ágazata következőleg:
I. György 1550. körül (Karcs Orsolya); I. István (Margaretics Orsolya); II. György (Rády Margit); János 1662. (Horváth Zsuzsa) Folyt. köv. lapon.
János 1662., ki az előbbi lapon. (Horváth Zsuzsa); III. György 1686. Vas megyei insurg. (Boda Julianna); II. István Jász kún kapit. kir. táb. üln. 1736. báró lett. (Petrovay Zsuzsa; Lőrincz sz. 1718. † 1789. Abauji főispán, tábornok (1. b. Podmaniczky Judit 2. b. Ostroluzzi Judit † 1758. 3. b. Laffert Anna † 1790.); Kristóf aranysarkantyús vitéz 1741.; Anna sz. 1741. † 1835. csill. ker. h. (gr. Haller Péter); Zsuzsa sz. 1744. cs. ker. h. (b. Splényi Gábor); József sz. 1746. † 1804. Zemplini főispán (gr. Berényi Bora); I. László sz. 1750. † 1807. b. tit. tan. Abauji főisp. (gr. Traun Teréz); Mária cs. ker. h. (b. Vécsey Miklós); Teréz cs. ker. h. (gr. Keglevich Ádám); Anna sz. 1766. † 1830. (gr. Draskovich György); József sz. 1779. † 1811. gr. Pejachevich Fáni); II. Lőrincz sz. 1784. † 1847. Aradi főisp. (gr. Batthyány Teréz); II. László sz. 1787. jun. 22. cs. k. kapit. (Müller Magd.); György sz. 1788. aug. 28. cs. k. kam. (gr. Berényi Erzse); Teréz sz. 1790. dec. 4. (gr. Wenckheim József † 1830); Anna sz. 1810. jun. 10. (gr. Szapáry József); Lajos szül. 1804. mart. 12. cs. k. kam. †; István sz. 1806. dec. 6. † 1848. dec. 19. (b. Lipthay Augusta); Paulina sz. 1808. oct. 3. (Horváth Antal); Eleonora sz. 1811 máj. 16. (gr. Sternberg Jaroszláv); Sarolta szül. 1837. (Gyürky Ábrahám); Leontin sz. 1839. (b. Piret Béla); Irma sz. 1841.; Elek sz. 1843.; Hortensia sz. 1830. (b. Bocksberg Imre); Felix sz. 1831.; Emil sz. 1832. cs. kir. hadnagy); Kamelia sz. 1834.; Cherubin sz. 1851.; Seraphin sz. 1851.; M. Teréz sz. 1816. aug. 30. brüni alapit. hölgy.; Ferencz sz. 1820. nov. 21. cs. k. kam. huszár őrnagy.; Erzse sz. 1822. april. 23. (gr. Esterházy László); Béla sz. 1823. febr. 16. cs. k. kam.; Andor sz. 1825. jan. 14.; Ágnes sz. 1826. (gr. Berényi Fer.); Georgina sz. 1828. (gr. Keglevich Gyula); Thekla.
A család eldődei közűl, kik a táblázaton nincsenek, Orczy Péter a XVII. században a koppányi sánczot elakarván venni a töröktől, hatvan hajduval átmegy a Balaton jegén, és a híres portyázó Ibrahimot ágyban leli és elfogja. Egy másik Orczy a megfutott török lovasságot igyekezvén visszaterelni, a pesti kapuban agyon tapodtatott.
Orczy II. György (vagy Gergely) 1686-ban a Vas vármegyei banderium egyik kapitánya Buda ostromakor, hol 1686-ban a fejérvári kapu alatt lábára oly sebet kapott, hogy örökre sántított miatta.
II. István Eugen herczeg alatt Temesvár és Pétervárad ostrománál száz katonával az egész tábor élelmezését vitte, később Pero hatezernyi lázadó csapatát csillapitá le. Ezért III. Károly arany lánczczal és érdempénzzel tünteté ki. Ezenkivül jászkunok kapitányává leve már 1719. körűl, és az volt 22 évig; egyszersmind cs. k. tanácsos, és a kir. táblának érseki táblabirája; 1736-ban jul. 5-én pedig utódaival együtt báróságra emeltetett. Meghalt 1741. táján. Alakjára nézve II. Rákóczy Ferenczhez annyira hasonlított fiatal korában, hogy a helyett tévedésből 1701-ben elfogatott. Nejétől Petrovay Zsuzsannától két fia maradt Kristóf és Lőrincz, mindketten 1741-ben aranysarkantyús vitézekké lettek.
I. Lőrincz szül. 1718. aug. 9.-én.* Ifju korában katonai pályára lépvén, a hét éves háborúban mint alvezér vett részt, és 1756-ban jász kún és hajdu ifjakból egy lovas ezredet állítván, a béke megkötése után tábornoki ranggal kilépett, s 1764. óta polgári pályán szolgálta hazáját, előbb Abauj megyének főispányi helytartója, majd mint főispánja 1784-ig, mely időközben 1782-ben sz. István rend közép keresztjét is nyeré. Ez évben ő iktatta be az ugocsai főispánságba gróf Teleki Józsefet.* Nagyobbára Heves vármegyében Tarna-Örsön lakott, hol tetemei is nyugosznak, miután Pesten jul. 28-án* 1789-ben hasznos életét bevégezé. Ő mint költő is irodalmi nevet vívott ki magának.* Verseit többnyire Révay Miklós adta ki, egy részét Költeményes Holmi egy nagyságos elmétől, más részét Barcsay versei mellett Két nagyságos elmének költeményes szüleményei (Pozsony 1789.) czím alatt. Három rendbeli házasságából két fia, és négy leánya maradt. Legidősb fia
Egy helyen születési napjául aug. 8-át találtam.
Lásd ezen ünnepélyes iktatáskor mondott beszédeket nyomva Pesten 1782.
Másutt jul. 21-ét olvasom. Lásd Alexovits Vazul fölötte mondott halotti beszédét, Pest, 1789.
L. életét Toldy Fer. A magyar költészet kézi könyve I. köt. 334. L.
József szül. 1746. sept. 20-án, fiatal korában szintén a katonai pályán szolgált, de mint kapitány haza vonult, és a polgári pályára lépett, s nem sokára Békes vármegye főispáni helytartója, cs. k. kamarás, 1792-ben pedig Zemplin vármegye főispánja lett;* és az volt 1798-ig. Atyjához hasonlóan ő is gyakorlá magát a költészetben, de munkái napfényre nem adattak.* Meghalt 1804. dec. 14-én;* és emléke Pesten az általa alkotott Orczy kertben, melyben most a Ludovicaea áll, látható. Nejétől gróf Berényi Borbála csillag keresztes hölgytől (szül. 1755. † 1819.) hat nagyra nőlt gyermekei közűl II. László (szül. 1784. febr. 1.) cs. kir. kamarás, Arad vármegye főispánja volt.* Meghalt 1847. sept. 15-én. Ennek valamint testvéreinek utódait, kikben az Orczy ház mostanáig virágzik, a táblázaton láthatni.
Szirmay C. Zemplin. not. historica p. 325.
Toldy Fer. A magyar költészet kézi könyve I. köt. 335.
Toldynál halálozási éve ,1810'.
Arczképét az Emlény vagy Aurora egyik kötete, és Fábiántól Arad vármegye leirása czimű munka előtt láthatni.
I. Lőrincznek másik fia I. László (szül. 1750. april. 14.) cs. k. kamarás, val. belső titkos tanácsos, alkincstárnok és Abauj vármegyei főispán volt. Meghalt 1807. april. 15-én.* Utódai nem maradtak.
L. Hazai tudositások 1807. 33. számában.
Az Orczyak bárói czímere – mint följebb a metszvény is ábrázolja, – négyfelé osztott paizs, egy ötödik osztálylyal, mely az alsó két udvar közé piramis alakban ékeli be magát; s melynek kék udvarában arany trombita láthátó; az 1. és 4. osztály arany udvart mutat, amabban vörös ruhás, prémkalpagos magyar vitéz látszik térdig, bal kezét csipőjére helyezve, jobb kezében kivont kardja hegyén levágott török fejet tartva; a 4-ik osztály arany udvarában szétterjesztett szárnyakkal egyfejű fekete sas látszik. A 2. és 4. osztály vörös udvarában kettős farkú oroszlán ágaskodik, az előbbiben első jobb lábával fehér rózsát tartva, az utóbbiban kivont kardot villogtatva. A paizsot bárói korona födi, és fölötte három koronás sisak áll, a középsőből a paizsbeli vörös ruhás magyar vitéz emelkedik ki, két kiterjesztett fekete sasszárny között; a jobb oldaliból balra nézőleg arany grif nyúlik föl, első jobb lábával három zászlót, kéket, fehéret és vöröset lobogtatva, ballábával három nyilat markolva; a baloldali sisak koronájából pánczélos sisakos vitéz nől ki, jobb kezével arany buzogányt tartva. Foszladék mindkét oldalról aranyvörös.*
Adami Scuta gentil. tomo VIII.
Az Orczyak nemesi ágából Mihálynak feleségétől Lenkey Katalintól, kit mint Lovassy András özvegyét vette nőül; gyermekei Mihály és Mária Szívos Andrásné.
Orczy Istvánnak neje Sréter Luiza; meghaltak magnélkül.
Heves vármegyében Orczy Antal birtokos Fegyverneken, János P.-Sülyön; mindkettő – úgy látszik – Kristóf ágából, és valószinűleg Petrovay jogon örökösödtek.
Vas vármegyében Orczy Imre 1832-ben esküdt, 1838–1848-ban levéltárnok volt. (A később nyert adatokat lásd e kötet végén.)
