Hadik család. (Futaki, gróf).
Hadik család. (Futaki, gróf).
Biztos adatok szerint a család Thurócz megyei eredetü*, hol már a XVI. században a protest. egyháznak jeles férfiakat mutatott fel.
Vállas Nemzeti Encyclopaedia-ja (685. lap) szerint. A Hadik család „nemzetsége felette régi eredetünek tartatik, mely már a magyarok kijövetelekor, s még a XVIII. század vége felé is a Kaukazus tövénél maradt magyarok rokonainak fejedelmeiben virágzott.“ – E vélemény világosabbá tételére nézve a t. családtól nyert adatok nyomán közölhetem a következőket: Midőn a mult század vége felé (1772-ben) gr. Hadik András fővezér Gallicziában működött, Mayerhauser Agathangelus előbb orosz missionarius akkor tábori paptól a következő tudósitást nyerte, mely a család levéltárában van eredetben: „Series narrationis meae. Quidam Zacharias Tifflisiensis in Communitate nostra Catholica Mosdokae, vir pro more orientali peritus, fide dignus, montis Caucasi admodum gnarus, et ideo a russis tempore Belli praecedentis sub generali Tottleben pro ductore per montem Caucasum, per Georgiam Natoliam usque adhibitus, Isperin, uti et occasione commercii quidam Principi in Kabardia minori (cui subiecta Cabardia major) notus et fere familiaris, principis nomen jam memoria excidit. Princeps ille, prout et alii etiam novitatum amantes saepe de bello Turcico, et aliis cum praefato Zacharia discursum formans, de Belliducibus Russicis: de Romanczow, etc. de Caesareis, inter quos fama peritus supremus Belli Marschallus Excellentissimus Dominus Generalis Hadik. Cupidus et curiosus uti et alii principes plures sciendi num ex familia aliqua erum tantus Heros prodierit, cum natio Hungarica seu Hunnica, velut hic communiter ab antiquissima Civitate Madiar (cuius de facto extant rudera) Madaryana, sit de eorum natione, adeo maximo ducebant honori et gloriae de Stemate eorum tantum florere virum, et praecipue ille praefatus senex princeps qui inter reliqua etiam recensebat: quod duae antiquissimae inter principes sint familiae Hadikire una, Genikire altera, quae autem in varios pullurarunt ramos, ad morum germanicarum magnae nobilitatis familiarum, uti sunt Sachsen, Sachsen-Coburg, Sachsen-Seitz, Sachsen-Gotha etc. Anhalt, Anhalt-Zeobst etc. Sic etiam Hadikire, Schabarkire, Beckmursare etc. Nunc quaestio est an Excellenmus Dnus generalis de aliquo horum sit stemmate, ego attamen (?) indagare nequivi, quia imprimis cum illis omnis conversatio a Russis fuit inhibita, neque negotium mihi recomendatum. Illud unum possum assesere, quod avidi fuerint resciendi, num ille tam famosus Heros de eorum origine sit“ – Haec relatio nullis annalibus scriptis, sed pure fulcitur traditionibus. Ita narravit P. Agathagelus Mayerhauser Capucinus ex provincia Boemica, quondam in Moscovia missionarius.
E jelentést Mayerhausertól 1789-ben már mint Szucsaván Bukovinában tábori lelkésztől hallotta Unterberger Hadik ezredbeli hadnagy Woynitz városában, ki azután elmondá azt gr. Deymnak, ki a dolog végére járni kivánván, a gallicziai Capucinus Provincialis Fr. Sándor által irásban szerzé meg Mayerhasuertól a fölebbi elbeszélést, és azt a levelezésekkel együtt átadá gróf Hadik Andrásnak.
Hadik Boldizsár 1585-ben Tót-Prónán volt evang. lelkész. Nejétől Veronától két fia: I. János és Dániel született.
I. János Tót-Prónán született 1585-ben. Wittebergában tanult 1609-ben. 1614-ben lelkész lett Trencsénben. Meghalt 1642-ben, kora 57-ik évében. *
Ribini Memorabilia August. Confess I. 443. Klein Biographien II. 202. Czwittinger p. 165. Bartholomaeides Memoria qui Witteb studuerunt p. 112.
Dániel szintén papi pályára adván magát, 1616-ban Prágában, 1618-ban pedig Illyésházy Gáspár pártfogása mellett Wittebergában tanult. Hazajövén, 1622-ben modori lelkész lőn. *
Bartholomaeides Memoria etc. p. 124.
Boldizsárral egy időben élt (ennek tán testvére) Tóbiás, kinek Burian Borbálától fia Jónás, ki szintén Wittebergában tanult 1627-ben. – 1636-ban pappá ordináltatván, 1642-ben bánóczi, 1645-ben rokona Hadik I. János halála után trencséni lelkész lett. Ennek Crispini Erzsétől volt fia III. János, ki előbb a beczkói kerületben melsiczi lelkész, majd utóbb Zay-Ugróczra ment át. 1673-ban számkivetésbe esett, és Hamburgban halt meg. * Neje Pilarik Anna, Pilarik István leánya volt.
Hogy a Hamburgban számkivetésben elhalt Hadik János egykori zay-ugróczi lelkész Jónásnak Crispini Erzsétől fia volt, világosan irja Bartholomaeides Memoria Eorum qui Wittebergae studuerunt pag. 146. Jónásnak atyja Tóbiás volt; – I. Jánosnak atyja pedig Boldizsár. – A családnév hajdan gyakran Hodickius-nak is iratott.
A följebb emlitett I. Jánosnak (Boldizsár fiának) volt II. János nevü fia, a kinek neje Sérek Zsuzsánna, Sérek Benedek leánya volt, és ettől született I. Mihály, ki 1669-ben a Trencsén megyei nemesek lajstromában eléfordul.
I. Mihálynak Jabloniczky Juliannától két fia: II. Mihály és István származott; kik közül Mihály katonai pályára lépvén, családjának uj fényt szerze, s emelkedésének alapját veté meg.
S most, mielőtt a család egyes tagjairól tovább értekeznők, lássuk a következő leszármazási táblázatot:
Hadik N.; Tóbiás (Burián Bora).; Boldizsár 1585. Tótprónai lelkész (neje Verona).; Jónás Trencséni lelkész 1647. (Crispini Erzse).; Dániel modori lelkész 1622.; I. János szül. 1585. † 1642. superintendens.; III. János 1673. Zay-ugróczi lelkész. † Hamburgban (Pilarik Anna).; II. János (Sérek Zsuzsa).; István †; I. Mihály 1669. (Jabloniczky Julia).; István (Borovszky Klára).; II. Mihály cs. kir. kapitány 1709. † 1733. (Hardy Francziska).; Lásd folyt. a köv. lapon. M. Teréz sz. 1727.; Róza sz. 1728.; Mihály sz. 1732.; László sz. 1734.; István sz. 1735.
II. Mihály ki az előbbi lapon cs. kir. kapitány 1709. † 1733. (Hardy Francziska).; I. András szül. 1710. † 1790. lovassági táborn. gróf lett 1763. (Herczeg Lichnovszky Francziska).; János szül. 1755. dec 27. cs. kir kam. és helyt. tan. (gr. Breuner Francziska); Mária-Jozefa szül. 1750. dec. 11.; Károly cs. kir. kam. altábornagy † 1800. (gr. Kolowrat Krakowszky Mária-Teréz).; II. András sz. 1764. † 1840. cs. kir. kam. lovas táborn. (b. Rassler Mária).; Ádám sz. 1784. † 1852. cs. k. kam. és kapit. (gr. Vandernath Janka).; Teréz sz. 1785. (1. gróf Labia. 2. Gröller alezredes.); Francziska sz. 1788. (Markovits Ján.).; Mária szül. 1790. (gr. Seldern József).; Béla szül. 1822. cs. kir. kam. tengerész-kapit.; Gizella szül. 1825. (b. Baillou Vilmos).; András-Frigyes szül. 1789. † 1839. cs. kir. kam. és kapit. (b. Fünfkirchen Karolina †).; Vilmos † 1819. cs. kir. kam. őrnagy. (gr. Festetich Bora).; Julia szül. 1818. (b. Roden Fer. táborn.).; Gusztáv szül. 1801. jun. 23. cs. kir. kamarás, volt táborn. 1848. (Hertelendy Kata).; Leopoldina szül. 1805.; Karolina szül. 1806. (gr. Amade Viktor)
A család – mint e táblázatból látjuk – I. Mihálynál kezdve egy más fényes ösvényre – a hadi pályára kezde lépni, melyen folytonosan a legujabb időkig magas fokozatokat ére el, és több tábornokot mutata fel.
Már I. Mihály várának őrseregében mint zászlós szolgált, és 1860. táján Báb falu mellett (Nyitra várm.) esett el. Ennek testvére István hasonlóan csatában veszté életét. *
Mint II. Mihálynak czimeres levélért beadott eredeti folyamodványában olvashatjuk.
II. Mihály korán elvesztvén atyját, nagybátyja István gyámsága alatt volt; az is elesvén, miután ifju korát elérte, előbb a Pálffy, azután az Ebergényi ezredben furir, és mint lustralis irnok nyolcz évig szolgál, majd a Kollonich végre a Nádasdy ezredben 1701-ben zászlós, 1705-ben hadnagy, 1709-ben pedig kapitány lőn, * és az volt 1733-ig, midőn szélhüdésben meghalt. * E II. Mihály – mint az előttem feküdt eredeti okmányból kitünik – hűsége s érdemei jutalmául III. Károly királytól 1720-ki nov. 6-án czimeres nemes levelet nyert. E czimeres levél a következő czimert mutatja: a vért fekete udvarában egy királyi koronán hátulsó lábain oroszlán áll, kettős farkát háta mögött felkondoritva, szájában egy törökfejet üstökénél fogva, első jobb lábában pedig kivont kardot tartva. Ugyan ehez hasonló oroszlán emelkedik ki a vért fölötti sisak koronájából is. Foszladék jobbról ezüst kék, balról arany-kék. *
Mint II. Mihálynak czimeres levélért beadott eredeti folyamodványában olvashatjuk.
Mint irja Kövesdy László levelében, egyszersmind megérintve, hogy még halála előtt századát Grassalkovich hadnagynak adá el.
Collect. Herald. Nro 45. Adami Scuta gentil. IV.
Emlitett II. Mihály 1708-ki aug. 10-én házasodott, nőül vévén a Luczemburgból származott, és 1699-ki nov. 4-én megnemesitett Hardy Gotfried lányát Hardy Francziskát, kitől egy fija
I. András 1710-ben született – mint mondatik – Kőszeghben. Atyja a jezsuitákhoz adta tanulni, s András kedvet mutatott, hogy ezen rendbe álljon, de atyjának tanácsát és akaratát követvén, szándékát megváltoztatta, s katonává lett a Ghilányi huszár-ezredben 1730-ban, honnét a gr. Dessewffy ezredébe ment át. Mária Terézia királyasszony és férje alatt felejthetlen hadi érdemeket szerze magának. Két franczia, egy török és három porosz háborúban több mint 45 éven át szolgált; és a legmagasabb katonai méltóságra emelkedett. – 1738-ban mint kapitány a török ellen táborozott Vallis Olivér vezérlete alatt, és már ekkor nagy reményeket gerjesztett maga felől. A Bolgárországba töréskor 120 magyar huszárral az előörsöket visszaverte. Bosznia szélén 400 emberrel Rudnick várát bevette. Grotzkánál 260 emberrel nagyszámu törököt vert meg. – 1744-ben egy szállitványnyal Eugen fővezérhez küldetvén, annyira megnyerte a fővezér tetszését, hogy ez őtet egy Sziléziába induló magyar felkelt seregnél őrnagygyá nevezte. Az első és második porosz hadjáratban a Sziléziában fekvő, és az ellenségtől körülvett Neisz várába 400 embert az ellenségen keresztül bevezetett. A moloviczi ütközet előtti napon ugy Leuchtenberg és Grottkau mellett is a legnagyobb veszélyek közt az ellenségnek elszakadását eszközlé. Midőn a porosz Frankensteinnál táborozott, Szilézia belsejéből Boroszlón át 350 huszárral ráütött, és egy egész ezred porosz huszárt összezavarván, nagy részét elfogá és behozá. Ekkor alezredes lett. – Vitéz segédkezése által Beleznay ezredes vezénylete mellett egy egész vasas ezredet két század karabélyossal levert, miből sok elesett, több százat és két zászlót elfogott. A második franczia háborúban mint ezredes, Biberachnál a Rajnán átkelve, Oppenheimnál az ellenség táborából egy gyalogsági erős roham után az egész lovasságot visszaverte, és sokakat elfogott. Nem kevésbé – midőn a franczia hadsereg az ausztriai szerencsés hadi működések miatt a Rajnán túlra huzódott, Ferencz császár alatt az ő utó-csapata oly szerencsés eredményt szült, hogy az ellenségből sok elesett, sok levágatott. Németalföldön Ramillies és Antverpen mellett különös vitézséget tanusitott; főleg már mint tábornok 5000 emberével Antverpen és Berg op Zoom vára ostrománál, és ez utóbbinak nemcsak őrségét verte meg, de midőn a várparancsnok ellene kitörést intézett, ebből 47 tisztet, és 945 közlegényt elfogott, és két álgyút elfoglalt. 1756-ban hadvezéri helyettes rangra emeltetett. Az utolsó porosz hadjáratban (1757-ben) mint altábornagy épen Mária Terézia nevenapján véletlenül Berlinbe tört be, a várost elfoglalta, az ott volt őrséget szétverte, és noha a király Dessaui Móricz herczeggel ellene sietett, ennek megérkezése előtt, ügyessége által a városra rótt 310 ezer tallér hadi adót, hét zászlóval és sok fogolylyal együtt szerencsésen Felső-Lausnitzba vivé. 1758-ban Mária Terézia nagykeresztjével tiszteltetett meg, s Daun után ő volt második, ki ezen kitüntetést megérdemlette. Ugyanez évben mint lovassági tábornok a Zweibrücki herczeg mellett az egész osztrák sereg parancsnokságát átvévén, a nevezett herczegnek Meissen, Strehlen, Torgau, Wittenberg mellett eszélyessége és vitézsége által volt segélyére; azután reá bizatott a Dippolswaldi positio, és tél idején annak őrsége Freybergen keresztül az egész altenburgi fejedelemséggel és bérczeivel, melyeket az ő ellenségétől vitézül megóvott. Majd mint fővezér a szászországi hadtest vezérletét vévén át, és a porosz herczeg Ernő alatt álló tábort is a legerősb helyből kimozditva, megveré, Sonnensteint elfoglalá. Ennyi érdemeiért Futak és Csernovicz uradalmakat nyeré adományban, és 1763-ban Mária Terézia királyasszony által magyar grófságra emeltetett, és ugyanez évben budai főparancsnokká neveztetett ki. 1764-ben mint teljhatalmú biztos és vezénylő tábornok Erdélybe tétetett, hol négy évig hivatalát erélyesen betölté. 1769-ben mint cs. kir. biztos az illyriai congressusra küldetett, hol ismét tizenegy hónapig szerencsésen működött. 1772-ben Lengyelország megosztásakor ő küldetett az ausztriai birodalomhoz csatolandó résznek átvételére, mely közben szelidsége és mérsékletével annyira megnyerte a lengyelek hajlandóságát, hogy azok neki oszlopot emelnének. Ugyan ekkor a Lengyelországban fekvő hadsereg fővezérévé, és Galliczia és Lodomeria kormányzójává lett. 1774-ben a főhadi tanács elnökévé, és Feldmarschallá, 1776-ban Bács vármegye főispánjává neveztetett. 1777-ki april 4-én II. József császár által római sz. birodalmi grófi rangra emeltetett. * 1789-ben a török ellen küldött hadsereg vezérlete bizatott reá, de bal lábán sebet kapván, elgyengült, mi miatt Futakra visszavonult, s a vezérletet Laudonnak engedte át. Meghalt mart. 12-én 1790-ben, s Futakon temettetett el. Jelszava volt: „Virtuti nihil invium.“ Nejétől herczeg Lichnovszky Francziskától következő gyermekei születtek:
Az előttem kitárt eredeti grófi diploma szerint. – Lásd életét Felső-Magyarországi Minerva 1825-i foly. 395.
I.) Mária-Jozefa szül. 1750. dec. 11-én.
II.) János gr. cs. kir. kamarás, és m. kir. helytartósági tanácsos szül. 1755-ki január 27-én. 1783-ki január 8-án egybekelt gr. Breuner Francziskával (ki 1763-ki dec. 17-én született). Ettől gyermekei:
a) Ádám-József cs. kir. kamarás és lovas kapitány született 1784-ben. Meghalt 1852-ben. Egybekelt 1820-ki sept. 24-én gróf Van der Nath Jankával, (ki 1798-ki dec. 22-én született). Ettől gyermekei: 1) Béla szül. 1822-ben; cs. kir. kamarás, tengerészkapitány, és a tengerészeti főparancsnokságnál admirali segéd. – 2) Gizella szül. 1825-ki jan. 22-én. Egybekelt 1842-ki dec. 10-én báró Baillou Vilmos századossal; – ettől elválván (1850. jan.), ismét férjhez ment (1850. jul. 3-án) gróf Stadion Rudolfhoz Würzburgba.
b) Teréz szül. 1785-ben. Első férje gróf Labia cs. kir. kamarás és val. belső titkos tanácsos; ennek halálával második férje ns. Gröller cs. kir. alezredes.
c) Francziska szül. 1788-ban. Neje nemes Markowitz Jánosnak.
d) Mária szül. 1790. april 1-én. Csillagkeresztes hölgy. 1812-ki május 10-én egybekelt gr. Seldern József cs. kir. kamarás és őrnagygyal.
III.) Károly-József (I. Andrásnak fia) cs. kir. kamarás és altábornagy volt. Meghalt 1800. jul. 24-én Marengónál nyert sebeiben. Egybekelt 1781. jan. 7-én gr. Kolowrat-Krakowszki Mária-Teréziával, (ki 1756. oct. 28. szül., meghalt 1844-ki dec. 20-án). Ettől gyermekei:
a) Frigyes (András) szül. 1789-ben, cs. kir. kamarás, és lovas kapitány volt. Meghalt 1839-ki jan. 24-én. Nőül vette 1810-ki sept. 10-én gróf Fünfkirchen Karolina csillagkeresztes hölgyet.
b) Vilmos (Károly) cs. kir. kam. és őrnagy, meghalt 1819-ben. Özvegye tolnai gr. Festetich Borbála, csillagkeresztes hölgy, meghalt 1857-ki october 18-án. Ettől leánya Julia szül. 1818-ki april 13-án. Egybekelt hirzenaui báró Roden Ferencz cs. kir. kamarás és tábornokkal.
IV.) András szül. 1764-ki május 12-én. Cs. kir. kamarás, val. belső titkos tanácsos, és lovassági tábornok, és az 6-ik számú huszárezred tulajdonosa volt. Meghalt 1840-ki junius 18-án. Neje gamerschwangi báró Raszler Mária csillagkeresztes hölgy született 1783-ki october 11-én; meghalt 1854-ki oct. 7-én Bécsben. Ettől gyermekei:
a) Gusztáv szül. 1801. junius 23-án, cs kir. kamarás, szintén a katonai pályán szerepelt. (1835-ben) a 6-ik számú huszárezredben százados volt. 1848-ban forradalmi tábornok, és a szegedi hadtest főparancsnoka volt. Jelszava: „Tettben az élet.“ Jelenleg birtokán Arad megyei Szemlak helységben lakik. 1851-ki october 14-ke óta neje hertelendi Hertelendy Ignácz cs. kir. valóságos kamarás leánya Hertelendy Katalin.
b) Leopoldina szül. 1805-ben.
c) Karolina született 1806-ban. Egybekelt 1827-ki sept. 22-én gr. Amade Viktorral.
A család grófi czimere * – mint itt a metszvényen is láthatjuk, – négyfelé osztott vért, egy közép-vérttel, melynek fekete udvarában az ősi nemesi czimer: a királyi koronán álló oroszlán szájában törökfejet, első jobb lábában pedig kivont kardot tartva. Az első osztály vörös mezejében két szőlő-tő nyúlik fel, s róla két arany szőlő-gerezd függ. A második kék mezejében négyszegletü faragott kövekből épült fehér vár-torony emelkedik fel, alúl kapuval. A harmadik osztály kék mezejében páncélos kar könyököl, borostyán ágat tartva. A negyedik osztály arany mezejében koronás kétfejü fekete sas kiterjesztett szárnyakkal szemlélhető. A vértet grófi korona födi, s azon négy koronás sisak áll. Az elsőn a páncélos kar borostyán ággal; a másodikon a kétfejü fekete sas; a harmadikon a szőlő-tőke; a negyediken a fehér vártorony látható. Az elsőnek és negyediknek foszladéka ezüst-kék, a másodiknak arany-fekete, a harmadiknak arany-vörös. A vértet kétfelül (telamonok gyanánt) két arany oroszlán tartja.
Az eredeti grófi diploma szerint. L. különben Adami: Scuta gentil. IV. kötetében is.
