Haruckern család. (Báró †).
Haruckern család. (Báró †).
Alapitja Haruckern * János-György, ki mint jövevény hazánkban a legrövidebb idő alatt a legfőbb méltóságokra emelkedett, és a leggazdagabb mágnások egyike leve, azonban fi-ágon csakhamar magbaszakadván, nagy kiterjedésü szerzett uradalmait örökség útján jelenleg leány-ági utódai: több neves magyar családok birják.
A család neve az 1723.-ban törvényben Harukern-nak iratik; – Hellebranth J. Szarvas várossáróli Értekezésében, valamint Mogyoróssy János Gyula „Hajdan és most” czimü munkájában mindég Haruckern-nek irja. Ez utóbbi – ki az eredeti okiratokat olvasá, és igy legjobban tudhatá azonban nála az első Haruckern János-György arczképe alatti kézirati hasonmás azt mutatja, hogy János-György magát Harrucker-nak irta.
Haruckern János-György – mint iratik – ausztriai eredetü, és egy linczi sütőnek * fia volt, ki szorgalma és tehetségei által a hadi élelmezési biztosságnál főtisztségre emelkedvén, mint római birodalmi lovag 1723-ban (129. törv. czikk szerint) magyar indigenatust nyert, és egyszersmind ezen évben a Békés, Csongrád és Zaránd vármegyékben fekvő fiscalis jószágokat 1719-ben III. Károly királytól főleg azon érdemeinek tekintetbe vételével, * hogy ő a török hadjáratok által nagyon megürült kincstár részére több száz ezeret megtakaritott, még ezen felül 24,000 forintnak fizetése mellett királyi adományban nyerte, és azokra aug. 10-én a váradi káptalan által be is iktattatott. Mivel azonban az 1723-ban kelt adománylevélből sok helység és puszta neve kimaradt, 1736-ki január 27-én uj adománylevelet adatott ki magának, melyben is az adományozott helységek és puszták igy neveztetnek meg: Gyula mezővárosa mint az egész uradalom feje, továbbá Fövényes, Ölyved, Apáti, Sz.-Benedek, Remeteháza, Beregegyháza, Alabián, Gyürkhely, Békés, Berény, Endrőd, Gyúr, Kamut, Dánfok, Csatár, Tőgye, Nyárszeg, Szentes, Sz.-Fabián, Ecser, Veresegyháza, Donát Sz.-László, Tőke, Heked, Derekegyházának egy része, Bökény, Szeghalom, Faás, Balkány, Torda, K.-Környe, Öcsöd, Szarvas, Káka, Báboczka, Félegyháza, Tartárszállása, Csaba, N.- és Kis-Podány, Földvár, Borosgyán, Veszely, Gerendás, Kigyós, Eperjes, Kerekegyháza, Szabadka, Gyarmat, Pázmány, Ösvény, Bucsa, Kis- és Nagy-Harang, Gerla, Mező-Megyer, Sz.-Miklós, K.- és N.-Décse, Doboz, Csorvás, K.-Ladány, Méhes, Kis-Károly, Gyoma, Ege, Nagy-Telek, Vésztő, Mágor, Tarcsa, Edeles, Németi, vagyis Nemeskereki, Bélmegyer, Félhalom, Póhalom, Szénás, Kis- és Nagy-Csákó, Királyság, Kondoros, Murony, Sopron, Halásztelek, Sima, Simasziget, Csejt, Orosháza, Székudvar, Petzér, Gyires, Sz.-Király, Sz.-Márton, Szent-Tamás, Pél és Elek.
Hellebrant János Szarvas városáróli Értekezésében 12. lapon Markovitz Mátyás Commentariusa szerint. – Mogyoróssy János a Harucker-ek származatáról hallgat.
Ehez járult az is, hogy – mint Hellebranth Szarvas városáróli Értekezésében 11. lapon irja – Thau Albert-János Szegeden lakó kamarai igazgató jelentése szerint „az ezen pusztákból bejövő haszon igen csekély, – a minden órában kiüthető háborútól való félelem nagy, a gabonának és más termesztményeknek eladhatása igen bajos, – és a mélyen meggyökeredzett tolvajság és az itt lakó embereknek arra való hajlandóságok, és megrögzött gonosz indulatjok kiirthatatlan legyen.”
Haruckern János-György 1724-ben már Békés vármegye főispánjává lett, azonban e hivatalába csak 1732-ki oct. 9-én iktattatott be. * Még előbb, már 1729-ben báróságra emeltetett. Meghalt 1742-ben. Neje Felner Máriával következő családfát alkotott:
Mogyoróssy Hajdan és most 179.
Haruckern János-György Békes v. főispán. Báró 1729. † 1742. (Felner Mária); Janka (gr. Werdenburg József); Ferencz Békes v. főispán † 1775. (1. Mansfeld Anna. 2. Dirling Mária-Antonia); Francziska (b. Pechmann) †; Cecilia (Wenkheim Józs. Ágost.); József (Hoche N.); Borbála (gr. Siskovics József); 1-től Mária-Anna (gr. Stockhammer József) 2-tól Jozefa (gr. Károlyi Antal)
Báró Haruckern János-Györgynek halála után a Gyulai nagyuradalom három leány és két fiu-gyermeke közt feloszlott.
«»Ceciliának gr. Werdenburg Józseftől született leányát gr. Werdenburg Jozefát b. Gruber Ferencz vette nőül, kinek egyetlen leányát Teréziát ismét gróf Wenckheim József (József-Ágostonnak fia) vezeté oltárhoz; és igy a Wenckheim család a Haruckern javakban Janka vonalán is örökösödött.
Francziska, báró Pechmanné magnélkül halt el.
Cecilia Wenckheim József Ágostonnétól ered a magyarországi Wenckheim ház.
József Hoche leánytól nemzé Borbálát, gr. Siskovics József tüzérségi tábornok nejét, ki szintén magnélkül halt el.
Ferencz, atyja halála után 1742-től Békés vármegye főispánja, egyszersmind a cs. kir. udvari kamara tanácsosa Bécsben. Meghalt 1775-ben. Neje kettő volt: 1. Mansfeld Anna, és 2. Dirling Mária-Antonia, kiktől csak két leány-gyermeke maradván, benne a rövid ideig virágzott b. Haruckern család fi-ága kihalt, és a szép birtok a leányutódokra szált. Ferencznek első nejétől leánya Mária-Anna gróf Stockhammer Józsefhez menvén férjhez, ez által a Stockhammer fi-ágon kivül, beházasodás útján a b. Bedekovich, gr. Mitrowszky, gróf Bolza, gr. Esterházy, és gr. Batthyány családok örökösödtek.
Ferencznek második nejétől Dirling Mária-Annától született leányát Jozefát gr. Károlyi Antal vevé nőül, s általa fi-ágon kivül beházasodás útján gr. Königsegh, gr. Sztáray stb. is osztályosává lőn a Haruckern javaknak.
A Haruckern család czimere egy négyfelé osztott vért. Az első és negyedik osztály vörös mezejében egy fejér búbos galamb áll, a vért belseje felé fordulva; a második és harmadik osztályt jobbról balra hárántosan lefelé vonuló ezüst-vörös koczkák képezik. A vért fölött két koronás sisak áll, a jobb-oldalinak koronáján a leirt búbos galamb áll, a bal-oldalin egy fekete sas-szárny lebeg, s annak közepén vizirányosan három ezüst-vörös koczkás csikolat látszik.
