Jankovich család. (Daruvári gróf és nemes.)
Jankovich család. (Daruvári gróf és nemes.)
Lakhelye s birtokai Körös, Pozsega és Verőcze vármegyében. Legutóbbi ismert törzsük Jankovich Bonaventura 1722-ben III. Károly királytól czimeres nemeslevelet kapott. *
Collect. Herald. Nro 344.
Czimere a paizs kék udvarában zöld téren, egylábon álló daru, egyik fölemelt lábában kavicsot tartva. A paizsfölötti sisak koronáján szintén olyan daru áll. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-kék.
Bonaventurának egyik utóda volt Jankovich Antal, ki 1728-ban született Pécsett, ki Chiolnich akkori diákővári püspök pártfogása mellett szép tehetségeit kimívelvén, közpályára lépett, és 1754-ben Verőcze vármegye ügyészi hivatalát nyerte el. 1756-ban Pozsega vármegye jegyzője és 1758-ban ezen megye alispánja lett. * 1767-ben a horvátországi helytartóság állitatván fel, ehez táblabiró és tanácsossá neveztetett; és az ajtatos alapitványok kezelése, valamint a slavoniai selyemtenyésztés ügye is reá bizatott. 1770-ben Chiolnich József a főispáni hivatalról az ő kedveért lemondván, Jankovich Antal Pozsega vármegye főispáni helyettesévé neveztetett ki. Hivataloskodásában szerzett érdemei mindinkább szaporodván, már 1772-ki octob. 28-án grófi rangra emeltetett, és ugyan ekkor nemesi czimere is megbővittetett, mint alább a leirásból láthatjuk. 1775-ki január 30-án pedig Pozsega vármegye főispánsága is reá szállittatott. 1777-ben a görög-nemegyesült vallásuaknak zsinatára királyi biztosul volt küldve, hol eme vallásuaknak részére történt rendezésnél, valamint az 1781-ki april 5-ki zsinaton is, hol szintén kir. biztos volt, és hol metropolita választatott, helyes és eszélyes eljárása által a kormány teljes megelégedését érdemlé ki, és ezért 1781-ki dec. 7-én valóságos belső titkos tanácsosi rangra emeltetett. Pozsega megye mutatja szorgalmának nyomait, hol ennek a környékén elszórt kunyhóit összefűzte, és falusi rendre szoktatá. A vármegyét több jeles épületekkel szépité, s benne jó országutakat csináltatott. Daruvárott templomot épittetett, és nem messze Daruvártól üveggyárat. Lipnikon és Daruvárott pedig a hasznos fürdőket alapitá. – 1782-ben a hétszemélyes kir. legfelsőbb törvényszék ülnökévé neveztetett. A következő 1783-ki évben a görög-nemegyesülteknek zsinatán, hol az aradi és bácsi püspökök választattak, ismét kir. biztosként működött. Alig végzé e foglalatosságát, már 1784-ben ismét a temesi bánságban ily működésben kellett résztvennie, hogy a Niczky által elkezdett szabályozást folytassa, s végrehajtsa. De nehezebb tiszt várt reá a Hora és Kloszka oláh zendülők lecsillapitására kiküldetése által, hová mellé Papilla tábornok adatott. De ő e nehéz tisztet is bevégzé, és a zendülést lecsendesité, bár a sok munka egészségét támadá meg, melyből felgyógyulván, 1785-ben kir. kincstári ülnökké, és egyszersmind a sz. István rend középkeresztesévé neveztetett; mivel pedig a vármegyéknél bizonyos változások történtek és a Pozsega megyei főispánság másnak adatott, Szerém megyei főispánságát nyerte meg. Azonban jutalmait mind ezekben még nem érte el, mert 1787-ben a kir. hétszemélyes tábla elnökévé és kir. főtárnokmesterré neveztetett. Ő volt az első, ki a hétszemélyes tábla első elnöke lehetett, mely fényes méltóságát haláláig megtartá, mely 1789-ki aug. 19-én köszönt be. Hült tetemei Budáról csepregi jószágába vitettek és temettettek el. * Neje nemeskéri Kis Katalin volt, kitől egyetlen fiok hét éves korában elhalván, számos jószágait Jankovich János testvérére, ki a Nádasdy huszárezredben kapitány, utóbb (1770-ben) Pozsega vármegyei alispán volt, – és ennek utódaira hagyta.
Ugylátszik 1760-ban ő azon Jankovich Antal, ki egyszersmind Kőrös vármegye alispánja volt.
Lásd életrajzát Kölesy Vincze Károly és Melczer Jakab: Nemzeti Plutarkus II. köt. 253–259.
Jánosnak utódai daruvári Jankovich Izidor, kir. tanácsos, ki magát ,de Straxeman' is irá 1829-ben.
A legujabb időkben László 1844-ben verőczemegyei alispán. 1848-ban ugyanott főispán.
Gyula 1848-ban Pozsega vármegye főispánja, a forradalom után Pozsega vármegye cs. kir. főnöke, ki 1857-ben megnyeré, hogy néhai nagybátyja Antalnak 1772-ki sept. 12-én adott grófi rang reá s utódaira is ruháztassék. * Neje gr. Montbell Alojzia.
Magyarsajtó 1957-ki 97. szám (April. 29.)
A család grófi czimere négyfelé osztott paizs, egy közép paizszsal, melynek kék udvarában a leirt nemesi czimer: a kavicsot tartó daru áll. A paizs elsö ezüst udvarában zöld téren egy vadember áll, fején s ágyékán zöld koszorúval, balkezében aranykék zászlót tartva. A második osztály zöld udvarában két hullámzó folyam felett egy aranycsillag ragyog. A harmadik osztály kék mezejében egy vörös fedelü vár emelkedik magas toronynyal és kapuval. A 4-ik osztály vörös udvarában arany oroszlán áll, első lábaival egy aranyoszlopot tartva, mely alatt egy ezüst félhold látszik. A paizsot grófi korona fedi, és azon három koronás sisak áll; ezekből a jobboldaliból a leirt vadember zászlóval; a baloldaliból a paizsbeli oroszlán az aranyoszloppal emelkedik ki; a középsőn a kavicsot tartó daru áll. Foszladék a jobboldali sisak körűl ezüst-vörös, a középső körűl ezüst-kék, a baloldali körűl arany-zöld. A paizs telamonjai két arany grif, a jobboldali aranyszegélyü vörös zászlót Magyarország czimerével, a baloldali aranyszegélyü kék zászlón Slavonia czimerét tartja. *
Adami Scuta gentil. tom. IV.
Ugy látszik, – még e család sarjadékai közé tartoznak Jankovich György 1787-ben Verőcze vármegye alispánja. Jankovich Mátyás a Szerémségben tartományi biztos 1770-ben, és tán ő 1787-ben a pécsi papnövelde ügyésze.
