Jellasich család (Buzini, nemes és báró.)
Jellasich család (Buzini, nemes és báró.)
Horvátországi család, melynek nemesi ágazatából két rendbeli leszármazást közölhetek: *
Bossányi contra Esterházy per. 533. és 664. l.
Jellasich György (Praschóczy Ilona); Ferencz; István; Dorottya (Markovich Gergely).
Egy másik következő:
Jellasich György (Gregoróczy Erzse); Sándor; Miklós kir. tanácsos † 1804.; István 1818.; Vincze.
E század elején élt Jellasich Ferencz cs. kir. altábornagy, és a 62-ik számu gyalog sorezred tulajdonosa, 1809-ben magyarországi báróságra emeltetett. Meghalt Zágrábban 1810-ben. Utódait a következő családfa mutatja:
Ferencz altábornagy báró 1809.; József szül. 1801. † 1858. horv. bán. (gr. Stockau Zsófia); Antal szül. 1807. őrnagy (gr. Lamberg Teréz); György szül. 1810. altábornagy (gr. Chirstalnigg Hermina); Ferencz-József. sz. 1853.; Mária sz. 1854.; György sz. 1847.; Ilona sz. 1852.; Márk sz. 1854.
A családfán láthatók közűl legfőbb szerepet játszott napjainkban József, szül. 1801-ki oct. 16-án Péterváradon. 1819-ben kezdett katonai szolgálatot mint alhadnagy, már 1837-ben Dalmácziában kormányzói segéd és őrnagy a 48-ik számu gyalog (akkor b. Gollner) ezredben. 1842-ben már mint ezredes vezeté ezredét a bosznyákok ellen. 1848-ban horvátországi bánná neveztetett, és egy sereg élén jött a magyar forradalom elnyomására, mely ellen később is harczolt. A forradalom után Horvátország hadi s polgári kormányzója lön. Szilárd hűségeért 1854-ki april 20-án austriai birodalmi grófságra emeltetett. Meghalt 1858-ban. 1850-ben kelt egybe gróf Stockau Zsófia császári palota-hölgygyel, kitől gyermekei nem maradtak.
Bárói czimerük négy részre osztott paizs arany és kék ellenkezőleg színelt udvarokkal. Az 1. osztályban zöld téren egy rovátkos és négy lő-réssel ellátott várfal áll, közepén régies fekete nyitott kapuval, melylyen arany A. betü látszik. A fal mögött a kaputól jobbra egy templom látszik, melynek tornyához balra egy ház van ragasztva. A kaputól balra három ház látszik egy sorban, és védfal mögött a kapu irányában még egy vártorony nyúlik fel. (Achau) – A 2-ik osztályban zöld téren jobbra hármas szikla emelkedik, melyek mellett balra egy völgyben egy vár látszik két hegyes tornyával, az egyik torony mögött a sziklán túl egy épület látszik ki, a másik torony a paizs baloldalát érinti. (Feldkirch). A 3-ik osztályban zöld téren rézsutosan balra egy kissé meghajlott szikla-lépcsőzet látszik, jobbra egy sziklafal áll, mely mögött egy templom s nehány ház a lépcsőzet felé húzódva szemlélhető. (Luciensteig). A 4-ik osztályban zöld téren egy magas rovatkos védfal áll, melylyen két oszlop között egy régi kapu van, s rajta arany Z. fénylik; a kapu nehány lépcsőnyi magason áll, és nyitott szárnya arany. (Zürich). A közép paizsban zöld emelkedő téren egy kivont pallos áll, hegyén egy turbános vérző törökfej, valamint a zöldtéren is még két levágott törökfej látszik, a pallost kétfelől két kettősfarku oroszlán fogja, egyik lábukkal a zöld térre, másikkal a földön heverő levágott törökfejekre tapodva. (Buzim). A paizson bárói korona, és azon három koronás sisak. A középsőből kettősfarku oroszlán nől ki, első jobblábával kivont kardot, a másikkal egy kék, arany körzetű ország-almát tart. Foszladéka jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös. A jobboldali sisak koronájából egy kék magyarnadrágos, fehér kabátos, vörös hajtókás, fekete csákós fölfegyverzett osztrák gyalogkatona nől ki, jobb kezét esküre emelve föl, fegyverét lábához helyezve. Foszladéka arany-kék. A baloldali sisak koronájából is olyan (de zöld hajtókás) gyalogkatona emelkedik ki, balkezében lőfegyverét, jobbjában lándzsát tartva. *
Goth-geneal. Taschenbuch der Freyh. H. 1855. 184.
A Jellasich családból István már 1687-ben horvátországi itélőmester volt. *
1687-ki törv. cz.
A nemesi ágból István, János, Ignácz és Vincze 1812-ben több ezeret adtak a Ludoviceára. *
1812-ik 2. törv. cz.
