Abaffy család. (Abafalvi és felső-lehotai).
Abaffy család. (Abafalvi és felső-lehotai).
Egyike legrégiebb, és most is jelentékeny s birtokos nemes családainknak, melynek, mivel leszármazási története e munka I. kötet 2-dik lapján igen hiányosan volt közölve, hiteles családi adatok nyomán itt következik teljesebb ismertetése *.
A családnak, valamint Aba Sámuellel való téves összeköttetése, ugy főleg Horányi, ‚Hova Memoria' és Básthy J. „A magyarok emléke“ czimü munkáikban e családról tett hibás adatok, nevezetesen Abaffy Ferencz árvai alispán és követ (1790–96-ig) tetteinek Abaffy Antalra ruházása, és egyéb elferditések is szükségessé és a történelem barátai előtt ohajtottá tevék, hogy valahára e család története, s leszármazása teljesb világban közöltessék.
Az Abaffy családnak, – melynek neve úgy a régi, valamint az ujabbkori okmányokban Abbaffynak is irva előfordul, a nélkül, hogy ez családi különböztetést tett volna, – törzs-őse azon Abba volt, kinek fia I. Márk 1247-ben IV. Béla király adomány-levelénél fogva személyes érdemeinek tekintetéből két majorsággal (praedia) ugymint gömörmegyei Symun és a Dráva melléken Nook közelében Dumbul nevezetüekkel jutalmaztatott, s azoknak birtokába Móricz mester, kir. asztalnok s nyitramegyei főispán (Comes) által bevezettetett.
Mint az alább következőkből is látni fogjuk, a család mielőtt az abafalvai és nagy-lehotai mostan használt előnevezetét fölvette volna, már is találjuk a család ágait a humrondhethei, abathetei, hamvai, oleskei, kis-várkonyi, mogyorósdi, árkai stb. birtok utáni nevekkel egymásközt megkülönböztetve.
A család ősi czimere, a régi okmányokon kivehető pecsétek szerint: egy csőrében kalászt tartó galamb, és ennek jobb oldalán egy csillag, a balon félhold ragyog. Ezek aljában egy kengyelvas látszik. E czimer 1609-ben Miklósnak, a tokai kapitánynak Buda ostrománál szerzett vitéz érdemei elismeréseül II. Mátyás király által megbővittetett és azzal a család mostanáig él, a mint következik. Az egyenesen álló hadi paizs jobbról balra rézsutosan húzott vonal által kék és fehér udvarra osztatik; a fehér mezőben egy kengyelvas s fölötte ragyogó aranycsillag látszik, ennek irányában pedig a kék udvarban fényes kétszarvú hold, alatta egy pánczélos kar, mely kivont kardon egy zöld turbános és vérző törökfejet tart. A paizsfölötti nyitott sisak koronáján egy fehér galamb áll, csőrében fehér árpakalászt tartva. Az egész paizst jobbról arany, balról kék foszladék veszi körül, mint ezt a metszvény is mutatja. – A család leszármazása következőleg terjed le:
I. tábla.
Abba; Márk 1247.; Abba de Humrond.; Tamás.; János; II. Márk 1344.; István; Miklós; Mihály; János; Kristóf. Demeter 1465. Albert 1465.; Abba de Hamva.; Abba de Olecske; Abba de Izradföld; Miklós.; György; Miklós; II. László.; Péter 1346.; Margit; János de Abafalva, de Kisvárkony; Jakab 1371.; András; János 1465.; Tamás 1465.; Miklós de Várkony 1502.; Benedek; István; Miklós; Ferencz; Miklós 1465.; Márton 1502.; Albert 1502.; Lánárd Folyt a II. táblán.; János 1371. 1379.; Jakab; Jakab 1461.; János 1465.; László 1502.; Sebestyén.; Miklós de Monyorósd; I. László 1371.; Miklós.; János; III. László. Mihály; Mihály. Imre.; Imre mester 1388.;
II. tábla.
Lénárd, kia az I. táblán; László; Péter 1456–1465.; Bernát. 1502; István. 1502.; Zorárd 1502–45.; Péter; Miklós; Julia.; Anna (Thurzó János szepesi grófnő); Mihály; Miklós; János 1559–1583. Árvai kapit. (Frelich Margit); Albert 1567.; Benedek; Demeter; Dora (Csepely budai kapit.); Miklós tokai várkapitány 1609. 1625.; László. 1642.; Zsigmond. 1642. (Polngrácz Ilona); Márton.; Ferencz. Mihály. Menyhért.; István; György Felső-Lehotát 1608. (Zerdahelyi Erzse); János.; Mihály.; András Árvai kapit. (csergői Farkas Zsófia); János 1679. Erdélybe költözött (Csernátoni Domokos Erzse); Sándor Árvai alispán 1687–95. (Kubínyi Erzse); Foly. III. tábl.; János.; Tamás.; Sándor 1703. (Boros Anna); Mihály. 1770. †; Ignácz 1770. †; Jakab; Gábor. gr. Apor I. titkára. 1701. (Apor Kata.); László. 1709. (Geréb Judit); Ilona; Anna. Zsófia.; Gáspár (Thuránszky Judit); Ferencz. †; Sándor 1610.; 1610.; András; János. György.; Antal. 1790. Árva v. jegyző.; János. Árva v. főszbiró.; József; Pál; István.; Elek; Elek. 1858. (Kubínyi Anna); Adeodat 1859.;
III. tábla.
Sándor, ki a II. táblán. Árva v. alisp. 1687–95. (Kubínyi Erzse); László. 1696–99. Árva v. alisp. (Ordódy Magd.); György. 1707. alispán.; Sándor. 1733. gömöri vonal törzse.; Amadeus; Ákos; Athanáz; Elek; Adjutus; Adeodat; Adolf.; Károly Gömör v. alisp. 1820. kir. tanács. sz. 1772. nov. 1. Lénártfalván Gömörben.; György cs. kir. kapit.; Miklós.; Ágoston.; Sándor; Sándor 1839.; József. Árvai alisp. 1634–65. (Okolicsány Erzse) F.-lehotai vonal.; Ferencz Árvai alisp. 1766–1772. (Tarnóczy Zsófi); Magdolna (Majthényi János.); Vendel. Árvai alisp. 1813–1837. kir. tanácsos 1820.; Adeodát. Árva v. számvevő (gr. Berényi Anna); Zsófia (Kubínyi Antal); Aristides Árva v. alisp. 1837–44. † 1861. (Berzeviczy Teréz); Auguszt. Sándor.; Xavér. Árva vár. szolgabiró.; Anna (Berzeviczy Pál.);
E nemzékrend földeritéseül szolgálnak a következő történelmi adatok, melyek a f.-lehotai családi levéltárban eredetiben találhatók.
Abbának fia I. Márk – mint már följebb emlitetett – 1247-ben nyert IV. Béla királytól a gömörmegyei Simon és drávamelléki Dumbul pusztára adománylevelet.
Humrond Aba-thetei Jánosnak, a Hethe fiának fia II. Márk Lajos király meghagyása következtében Pál országbiró által 1344-ben határjárást eszközöltet Abathete tulajdon, Erdőfalu Dedics Jánosnak birtoka határai között Abauj vármegyében.
Kis-várkonyi János és Jakab, Jánosnak fiai, és Abafalvi László Mogyorósdi és Humrondi Miklósnak fiai, ozdi Danch Miklós ellen elkövetett személyes bántalmak végett, ennek özvegye által bepereltetvén, eme vád alól opuliai és vlinói László nádor és kunok birája által Visegrádon 1371-ben költ ítélet által fölmentettek.
Abafalvai Aba János1379-ben I. Lajos királytól megerősitő adománylevelet nyert birtokaira, u. m. Abafalvára Borsodban; Licze, Kis-Hamva, és Jólegényföldjére Gömörben; Zegh és Terpesre Hevesben, és Kottman-ra Nógrádban.
Abathetei Imre kir. mester, Abafalvai I. Lászlónak fia, és ennek Mihály és III. László fiai, nemkülönben Kis-Várkonyi Miklós, Györgynek fia, Péter Jánosnak fia, és András Jakabnak fia mint osztályos rokonok maguk birtokát az abaujmegyei Abathete helységet annak fölötte kedvező fekvése végett Zsigmond király kivánatára 1388-ban átengedik a királyi javak közé, névszerint a boldogkői kir. uradalomhoz csatoltatni, és ennek helyébe csereképen Zsigmond királytól a Szabolcs megyében fekvő Kerőth (Koolth) királyi helységet nyerik adományul.
Abafalvai Imre, Abának fia, és Putnoky László és Miklós, Jánosnak fiai, Pokaj és Pogány határbeli villongások végett 1400-ban tanuvallatást eszközöltetnek Báan Balás, és Zentkirályi István Gömör vármegyének a megyei pecséttel kiküldött vallató tagjai által.
Abafalvai Aba János kérelmére és panaszára, miután az Abafalvai Borsodban, liczei, kis hamvai, s jólegényföldi Gömörben, Zegh és Terpes Hevesben, és Kottmann Nógrádban fekvő birtokait illető joglevelei elvesztek, ezeknek ujból hiteles alakban kiadatására az egri káptalanhoz Mátyás királytól 1461-ben királyi megkereső parancsot nyert.
Abafalvai Miklós, Demeter, Péter, Albert, János, Tamás, Imre, Mihály, Jakab és ifjabb János V. László király által 1456-ban részükre kiadott adománylevél erejénél fogva, 1465-ben Abafalva, máskép Kis-Várkony, Kis-Abafalva, Jánosfalva, máskép Kis-Málé helységekben, nemkülönben Jólegényföldje, Beneföldje, Borzaipataka, Elekesföldje, Kelecsen máskép Libercsföldje majorságokba Gömör megyében és Kolt helységbe Szabolcs vármegyében Beken Tamás királyi ember által beiktattatnak.
Abaffy Zorárd (Zorád), István, Bernát, László, Albert és Márton, valamint várkonyi Abaffy Benedek s Miklós, ősi fi-ági birtokukból, névszerint Miklósfalváról, Lenárdfalváról, Jánosfalváról, Kis-Máléról, Elekesföldéről, Jólegényföldéről, Kelecsenről és Bozahelypatakáról Gömör megyében, 1502-ben kiadják nővérüknek jánosfalvi Jakabcha Jakab özvegyének, Abaffy Borbálának a leánynegyedet. – Abaffy Zorád előfordúl még 1545-ben is mint Abafalvának birtokosa *.
Lehoczky Stemmatogr. II. 452.
1532-ben Abaffy Ferencz (ki a táblázaton nem található), és neje Várday Bora, komárommegyei Szemere helységet eladják Puszta-Sz.-Mihályi Tamás és Andrásnak, a Csúzy család eldődeinek *.
Fényes, Komárom várm. 129.
Abaffy János egyike azoknak, kik a temesi bánságban szerzett birtokaikból a törökök által kinyomattak, 1559-ben gr. Thurzó Ferencz által oltalomba fogadtatott, és még ezen évben nevezett Thurzó Ferencz Árva uradalmi praefectusa és árvavári kapitánya lön *. E hivatalban hűsége és erélye által tünteté ki magát, főleg midőn Thurzó Ferencz halála után 1583-ban ennek özvegye, akkor már Perényi Györgynek hitvese, és Thurzó Katalin és Orsolya leányai osztozkodási igényei ellen az árvai várat és urodalmat Thurzó György részére Guzith István árvai várnagy segélyével lelkesen megvédte; és ezen tettökért 1587-ben Thurzó György Ferencznek fia által Abaffy János és fiai György, Miklós, János és Mihály Felső-Lehota helységével, Guzith István pedig a mokrágyi birtokkal szintén Árva vármegyében adományoztattak.
Árva vármegye 1707-ki jegyzőkönyvében róla ezek olvashatók: „Quod posteaquam arma ottomanica in perniciem a seculis gloriose, proque universa christianitate decertantis nationis Hungaricae tantum progressum sumpsissent, ut occupata Bulgaria, etiam tractum Temesvariensem sibi subjecissent quoque in partibus illis suas villas et residentias cum reliqua Ungarica nobilitate habentem Joannem Abaffy vi procul exulare coegerant.“
Abaffy Miklós, János fiainak egyike, arany sarkantyús vitéz, Thurzó György dunáninneni főparancsnok alatt hadi téren szolgált, és Budának a török elleni ostroma alkalmával egy izben első volt, ki a kirohanó török csapatot megtámadván, egy főbb török vezér fejét levágván, ez által csapatát lelkes viaskodásra buzditá. Ime vitéz tette II. Mátyás király által is tekintetbe vétetvén, 1609-ben kelt diplomájában is kiemeltetett, a midőn volt ősi czimere egy kivont kardot és annak hegyén zöld turbános vérző törökfejet tartó pánczélos karral is megbővittetett. 1610-ben pedig mindég szaporodó hősies érdemei jutalmául gr. Thurzó György nádor által tolnamegyei Henche, Fad, és Mess jószágrészekkel adományoztatott, a hol is György testvérének fia Sándor és beeri Balogh Imre, mint condonatariusok említetnek. 1612-ben szintén testvérével Györgygyel és Gyürky Jánossal, és Benedekkel nógrádmegyei Videfalvát nyeri adományul, de a beiktatásnál Dacsó Anna, Beniczky Ferencz hitvese ellent mondott *. Abaffy Miklós később a tokaji várnak kapitánságára lépvén, ez állomásán szerzett vitéz érdemei jutalmául szabolcsmegyei Kinis helységet nyeré 5000 forintban beiratképen Bethlen Gábortól 1623-ban, mely adományt 1625-ben II. Ferdinánd király is megerősitett. Már jóval ezelőtt kedves embere volt ő Báthori Gábornak is, kinek azonban 1613-ban történt meggyilkolása elleni tervbe szintén beavatottnak iratik *.
Sz.-benedeki Convent Fasc. 11. Nro 54. és Protoc. LL. pag. 49. Nro 32.
Sepsi Laczkó Máté Krónikájában, lásd gr. Mikó Imre Erdélyi történelmi adatok. 140. lap. V. ö. Bőjthi G. Engelnél Monumenta Ungarica p. 356. stb.
Györgynek, Miklós testvérének, mint Árva vár kapitányának és uradalmi praefectusnak tetteihez méltóan számithatni, hogy a f.-lehotai birtokadományra 1608-ban megerősitést nyert, és a f.-lehotai templomot 1630–1636. között ő alapitá és épitteté. Ezen Györgyben hatalmas ellenre s megtorlóra talált az Árvában pusztitó Bocskay-féle hajducsapat, mi az 1608-diki Thurzóféle adományban különös érdeműl kiemeltetik.
Györgynek fia András Árva várának kapitánya s uradalmi praefectus 1642-ben Abaffy Miklósnak fiaival Zsigmonddal és Mártonnal Abafalva és Lenárdfalva, nemkülönben a kis-abafalvai pusztajószágnak kiváltsága iránt egyezkedik.
Sándor, Andrásnak fia csergői Farkas Zsófiától, – fiatal korában az árvai várkapitányságot viselte, mely állomás már negyedik ízen a család kezében volt, – 1687-ben Árva vármegye alispánjává választatván, ezt egész 1695-ig viselte. Ő volt az árvai ágazatnak elseje, ki 1689-ben a nagy- és kis-abafalvai jószágot Thaisz Gergely, Balogh Gáspár stb. leányági utódoktól és a zálogtartóktól átvette. Nemkülönben a családbirtokra nézve azon változtatást is behozá, mely szerint az Abaffy Gáspár utáni fekvő birtokrészeket, melyek ezen utóbbinak Dávid Pálra tett lövés folytán veszendőben voltak, 1678-ban I. Leopold király által maga nevére adományoztatá.
Andrásnak másik fia János Apaffy Mihály fejedelem korában Erdélybe szakadt, és ott nőül vévn csernátoni Domokos Erzsébetet, a székelyföldön Csikszékben családot alapitott, és három fia maradt életben, u. m. László, Gábor és Sándor, mindhárman buzgó katholikusok és a császárnak annyira hívei, hogy a Rákóczy forradalom alatt Brassóba vonák meg magukat, sőt Lászlót a kuruczok Kővárban fogságban is tarták *. Nevezett Lászlónak Geréb Zsófiától csak leányai: Ilona, Anna és Zsófia maradtak. – Gábor gróf Apor István kincstárnoknak titoknoka, később 1701-ben bereczki harminczados volt; neje apor Katalin, kitől gyermekei nem maradtak. A harmadik fiúnak Sándornak nejétől Boros Annától, Mihály és Ignácz fia születtek, a kik 1770-ben a productionale forum előtt Csik Szent-Tamáson nov. 23-kán a magyarországi Abaffy családbóli leszármazásukat igazolák. Fiaik nem maradván, bennök fiágon az erdélyi ágazat elenyészett, leányági utódaik Boros, Mihálcz és Túri családokban élnek.
Cserey Historiája 366. 410. 434. l.
Térjünk vissza a magyarországi ágazathoz.
Sándornak Kubínyi Erzsébettől egyik fia László 1696–1699. Árva vármegye alispánja oly általános bizalommal birt azon megyében, hogy daczára annak, miszerint 1707-ben testvére György is a másodalispánságra érdemesíttetett, ő az első alispáni székbe emeltetett, és igy egyszerre két testvér foglalá el a megye közvetlen kormányzatát. Ezen László hozta létre azon birtok-kiegyenlitést is, hogy fiai közűl József a felső-lehotai, Sándor pedig az abafalvi jószágokat tartják meg, melynél fogva Sándor a gömöri, József az árvai vonal törzse lett. – 1708-ban a Rákóczy forradalom alatt, mint ennek ellenese, a kuruczok által a lőcsei, eperjesi s kassai fogházakban sínylődék.
József, Lászlónak Ordódy Magdolnától fia, 1734–1765. Árva vármegye alispánja. Ezen Józsefnek hitvese Okolicsány Erzsébet által váltak az árvai urodalomban, névszernt a Jakusithféle jogon közbirtokosokká az Abaffyak.
Ferencz, Józsefnek fia, 1766–1772-ig Árva vármegye alispánja. Észre és tollra kivált remek latin irályára nézve nem csak családának egyik nevezetesebb, de korában az országban is szép hirben állott férfiú. Mint alispán, és országgyülési követ a vallás-szabadság és alkotmány buzgó védője működött. Nemkülönben mint férj, Adeodát, Vendelin és F. Xavér gyermekeinek atyja, és a két Rajcsányi nővér gondnoka is átalános szeretetben és tiszteletben részesült. Elmetehetségei és szabatos latin irályára nézve főleg tanuságot tehetnek, részint nyomtatásban is megjelent következő művei: 1. Pro se Franciscus Abaffy contra supremum Comitem et generalem Andream Török. – 2. Observationes super legis religionariae §. 13. 1791.“ – 3. Apologia. – 4. Catholicorum, qui Conventui apud Archieppum Colocensem celebrato non interfuerunt vota.“ – 5. Ad amicam aurim. – 6. Oda ad filium Adeodatum, cum responso Adeodati. – 7. Epistolae ab exteris datae. stb. Életének egyik legnevezetesebb szakaszát tevé azon hét évi utazása, melyet ő családjától és alispáni hivatalától rögtöni elszakasztásával, Páris, London, Pétervár, Europa legnevesb fővárosaiba Rajcsányi gyámleányaival véghez vitt. Hazatérvén, utóbb 1795-ben a Martinovics-féle vádlottak sorában merült fel, de fölmentetett. Felesége Tarnóczy Zsófia jogán a nyitramegyei sz.-mihály-úri jószágrészben örökösödvén, annak a család maiglan is birtokában van.
Ferencznek fia Vendel cs. kir. udvari tanácsos, 1813–1837. Árva vármegye alispánja; Adeodát árvamegyei számvevő, és Xavér-Ferencz azon megyei szolgabiró volt, Vendel és Xavér-Ferencz testvérek, és Adeodátnak fia Aristid Árvamegyében Mokrágy helységét megszerezvén, 1831-ben arra Ferencz királytól adományt szereztek. Nevezett Aristides ősei nyomdokán szintén Árva vármegye alispánja és 1840-ben országgyülési követe, 1860-ban országgyülési képviselő volt, midőn Pesten esés következtében 1861. jun. 15-én meghalt, kora 61-dik évében. Eltemettetett Felső-Lehotán.
Ugyszintén az árvaiak mellékágazatán leszármazó Antal és János testvérek közűl az előbbi árvamegyei főjegyző, az utóbbi pedig azon megyei főszolgabiró, mindkettő szép latinságuk miatt dicsértetnek.
A gömöri ágazaton Sándornak unokái közűl Károly cs. kir. tanácsos és Gömör vármegye alispánja, testvére György pedig cs. kir. kapitány volt.
