Sándor család. (Sághfai)
Vasvármegyei Sághfa helységtől, mely a Ságh hegye alatt fekszik és most gróf Erdődyek birtoka, vette eredetét. Alapitója Sándor György, ki 1622-ben II. Ferdinand királytól kapott czímeres nemes levelet, * és Veszprém vármegyében Pápán a vármegyeháza tőszomszédságában egy kőházat birt. Ennek fia I. Gergely (másutt György *) nemzette II. Gergelyt (másutt Györgyöt). E három első ős – mint a közlő írja – tetemesen föl gyarapitá a család birtokát, úgy hogy a sághfai Sándorok azon időben birtak a pápai kőházon kivűl a Tapolcza vizén egy malmot, birták Sághfát (?) Csöngét, Kovácsit, Károly-Patyot Vas megyében, Ajkát Veszprémben, Fejérben Nyéknek egy részét és részben a déghi pusztát is.
Thali Kálmán közlése szerint, kinek szülői családjánál mint leány ági utódoknál őríztetik Csepen a Sághfalvi Sándor család oklevéltára és leányágról több Árpádkori okmányt is tartalmaz.
Geneal. authent. II. köt. Nyikos név alatt, hol a család nemzékrendén György áll.
A családfa következőleg * alakult:
A velem közlött családfa a Geneal. auth. II. kötetében állóval összevetve, némi különbséget mutat, azon kivül, hogy ebben Gergely nevek helyett György-ök állanak, és ez utóbbi által ama közlött családfa tetemesen kibővül, sőt néhol kiigazíttatik.
György 1622. armalist kap; I. Gergely (György) (Nyikos Anna); II. Gergely (Darás Erzse); Erzse (Oroszi Ádám); György 1670. kör. (Nádasdy Erzse); Anna (Pecsovics Ferencz); Mária (Tallián Sándor); István kapitány. (Festetich Kriszt.); I. László Rákóczy alatt ezredes (Domonkos Éva) †; Ferencz Kurucz ezredes 1710. (1. Mankóbükki Horváth Erzse. 2. Pázmándy Éva); Judit (Chernel János); István; II. László; György; Zsuzsa (Sárközy János); Erzse (Káldy János); 1-től Ferencz.; Imre (Balogh N.); N. leány (Laky N.) Asszonyfán.; 2-tól Gergely (Torkos Zsuzsa); József Veszprémi tbiró («»Kutass Eszter); Dániel megöletett 1844.; és több leány; Eszter (Thaly István); Károly elesett 1849.
II. Gergelynek három fia * volt: István, I. László és Ferencz. Ezek közűl:
A Geneal. auth. szerint csak két fia van: György és György, bizonyosan ezek egyike Gergely, a latin Gregorius és Georgius könnyen történhető felcserélhetése miatt eltévesztve, azért a két testvér Georgius-ból az idősbbet (a Darás Erzse férjét) a közlött családfával összehangzásba hozva, Gergelynek irtuk. A Geneal. auth. gyüjtemény nevezi meg többnyire a hitestársakat is.
István a Pápai vár helyettes kapitányává lőn, majd gr. Forgách Simon lovas ezredében szolgált mint századparancsnok, és mind a török mind a francziák ellen dicséretesen hadakozott, melyről tanúságot teszen gr. Forgách Simon eredeti levele, melylyel a betegeskedése miatt hazatérő Sándor István 1701-ben szolgálatából elbocsátá. * Több gyermekei közűl II. László, tán egy személy volt azon Sándor Lászlóval, ki 1732–33-ban Mosony vármegye szolgabirája volt.
Egy 1698. évi eredeti okiraton én Sándor Istvánt, mint Komárom vármegye esküdtjét (Jurassor) aláirva – olvastam. Az is bizonyos, hogy Sándor István 1700-ban Komárom vármegyei A. és F. böki pusztán egy nemes udvart nyert királyi adományba, és abba beiktattatott. Lásd Fényes Komárom várm. 112. lap.
I. László utódja lett István testvérének a pápai kapitányságban, mint ilylyen öcscsével Ferenczczel, Bezerédy Jánossal és a pápai őrségből 60 válogatott vitézzel ő volt a legelső, ki 1703. decemberben Bercsényihez szegődött és a kuruczokat Dunántúlra meghívta. Rákóczy ezredessé nevezte őt, és 1704-ben a Dunántúli kurucz hadi mozgalmakban tetemes részt vett, ő kényszeríté többi közt feladásra Pécset is. * 1708-ban részt vett a kölesdi győzelmes ütközetben, honnan 24 zászlót és a sok rézdobot ő nyújtá át személyesen Rákóczynak. 1710-ben szintén a Dunántúl harczolt béri Balogh Ádámmal. A szatmári béke után birtokán félre vonúlva élt, és meghalt 1714–1716. között. Neje Domonkos Éva, Domonkos Ferencz kurucz gyalog dandárnok és sümegi várparancsnok leánya volt. Gyermeke nem maradt. Testvére:
„Hazánk” folyóiratban. Szerk. Török János, ki vannak adva a feladási pontok.
I. Ferencz szintén a kurucz részen harczolt, és 1704-ban már alezredes volt, mint ilyen Soprony vidékén fogságba esett, de csak hamar Károlyi Sándor által a Rabatta elfogott tisztjeivel kicséreltetve kiváltatott. Ezután Balogh Ádámnak dandárnokká neveztetése mellett ennek lovas ezredét vezénylette; igy harczolt Kölesdnél is. 1709-ben a Hánságon küzdött. 1710-ben ezredes lett. A szegszárdi szerencsétlen harcz után, hol Balogh Ádám elfogatván, lefejeztetett, Sándor Ferencznek sikerült megmenekülnie, és a Bakonyba vonúlt; végre capitulálván ajkai jószágára vonult, innen Komárom megyei Csepre, hol második rendbeli házasságából Pázmándy Évától III. Gergely és József fiait nemzette. Meghalt késő vénségében 1765-ben. *
Thaly Kál. közl. szerint.
III. Gergelynek több leánya és egy fia maradt: Dániel, ki 1844-ben orvul megöletett. Ennek egyetlen fia Károly nyomtalanúl eltünt, valószinüleg 1849-ben a szőregi csatában – hol utoljára mint honvédtiszt láttatott, – elesett.
Józsefnek, ki Veszprém, Komárom és Esztergom megyék táblabirája vala, nejétől Kutass Esztertől csak egy leánya maradt Sándor Eszter, ki Thaly István Komárom megyei főbiróhoz ment férjhez, s benne a Sándor család fiágon kihalt.
A család czimere a paizs kék udvarában zöld halmon fiait saját vérével tápláló pellikán, a paizs fölötti sisak koronáján hasonló pellikán látható. Foszladék a paizs körül vörös és kék.
Emlitést érdemel a sághfalvi Sándorok után maradt családi levéltár, mely Thaly István és Sándor Eszter unokája Thaly Kálmán ismert költő és irónk gondviselése alatt jelenleg Csepen őriztetik, és melyben 1228-tól több Árpádkori, úgy Zsigmond, I. Mátyás királyoktól és más országnagyoktól kelt oklevelek, és Sándor László és Ferencz kurucz ezredesek érdekes magán levelezéseik foglaltatnak.