Sármasághy család. («»Sármasághi)
Sármasághy család. («»Sármasághi)
Erdély régi családa, mely «»Belső-Szolnok vármegyei Sármaságh helységről vette nevét. Nemzékrendének teljes szerkezetére nincsenek adataink; * és igy csak I. Mátyás király korából azon Sármasághy Antaltól kezdhetjük a család tagjainak megnevezését, ki 1486-ban Erdélyi vajdául iratik. Ennek fia volt Lehoczky szerint * Gergely és ennek Miklós, kinek neje Báthori családbeli lett volna.
A Genal. authent. I. kötetében – mint látszik – az Eszterházy család érdekében, és a hirhedt „Trophaeum Estorasianum” szellemében van egy Sármasághi családi genealogia (megvan Hevenessy Ms. 28. kötetében is) de ez magán hordja a koholtság bélyegét.
Lehoczky, Stemmat. II. 351.
Jászay Pál, A m. nemz. napjai a mohácsi vész után 157.
1552-ben Sarmasághy László özvegye, mint a Báthoriak nemrendjéről látjuk: Báthori Kata, Bihar megyei Álmosd-on egy portát birt. *
Bielek, Majores Hung. 119.
1571-ben Sármasághy Mihály özvegye élt, kinek nevében középlaky Kemény Kristóf és Kováts László ajánlatot tesznek a Veres János által megveendő Szent-Mihály-telke és Topai részbirtokra. *
Kemény, Notitia Capit. Albens II. 91.
1573-ban Sármasághi Miklós Békes Gáspár híve azzal együtt Fogaras várába szorúlt. *
Bethlen Wolph. Hist. II. 275.
1574. táján, sőt előbb Sármasághi Ilona, Apaffy Farkas neje volt.
Sármasághy Jánosnak nejétől Zólyomi Katalintól leánya Anna volt, kit Kemény János 1603. előtt vett feleségűl és vele Sármaságon és Kövesden a Kemény család birtoklását megalapitá.
S. Zsigmond „úr ember volt Erdélyben” mint Kemény önéletirásában irja, – 1581. óta Torda vármegye főispánja. 1598-ban Báthori Zsigmond legmeghittebb hívei és vele távozó társai közé tartozott. 1604-ben Básta fogatta el, de a jezsuiták kikérték. 1612-ben nótáztatott, 1614-ben fölmentetett. 1616-ban Dézs táján csatáz, két sebet kap, és Bethlen fogságba téteti. – 1597. után nőűl vette Jósika István özvegyét Fűzy Borbálát. *
Lásd Kemény János Önéletirása, kiadta Szalay L. 6. 34. lap. – Engel, Monumenta Ungr. 367. 399. – Fasching, Nova Dacia IV. 149. – Sepsi Laczkó Máté krónikája, Mikó: Erdélyi történelmi adatok III. 166. 357. – Segesváry Bálint krón. Erdély tört. adatok IV. 185. Bethlen Wolph. Hist. VI. 27. 33. 334. 395.
A XVII. század elején S. Anna Petki Istvánné volt.
1680. táján élt Sármasági Ádám, kinek ivadékát a következő táblázaton láthatjuk:
Ádám (galgói Rácz Anna); II. Zsigmond birta Fonáczát (Ugron Zsófi ?); Miklós de kövesd 1752. 1770. (Irsay Mária); László † 1779. előtt (Korda Bora); István 1782. nov. 14. osztozik az Irsay-akkal; Mária (Korda Sándorné); Rákhel (Kecsedi Várady János † 1777. nov. 6.)
1745-ben Sármasági Julianna Péchy Istvánné, különben tótváradi Kornis Gábor huga.
1753. körűl S. Krisztina báró Henter Ádámné.
Ugy látszik, e család ivadéka az utóbb kövesdi előnévvel elő Sármasági ág is, melyből István 1836. körűl Kővár vidékén törvényszéki ülnök volt.
