Serényi család. (Kis-Serényi gróf.)
Serényi család. (Kis-Serényi gróf.)
Egy történetirónk hitte, hogy a család őse Imre lett volna, kit 1310-ben Ottó király nemesitett meg. * Mások még tovább mentek, a XVII. század végén talál a család iróra *, ki származási fáját valami Temnevitus sarmata, vagy lengyel férfiúig vitte föl, ki 965. körűl keresztelkedvén meg, kapta volna a Serenus nevet és ebből lett volna a Serényi családnév is, holott az helységnévből keletkezett *
Palma, Specimen Herald 116. és Hist. II. 12.
Dominicus Franciscus Calin de Marienberg eques auratus etc. „Gloriosa Fama Familiae Seréni” Lincii 1688. Typis Joannis Jacobi Mayr. munkájában remekelte azon koholmányt, mely Temnevitius-tól izről izre hozza le a családot, sógorosítva az Eszterházy, Batthyány, Csáky, Báthory, Erdődy, Nyáry, Frangepán, Draskovics stb. családokkal, akkor és akkép, a midőn azon családok még részint nem léteztek, legalább e neveiket nem viselték, részint pedig azon családoknak hiteles családfáik ama sógorosodásokat nem ismerik. Ezen Calin Domokoshoz hasonló hitelességű iró lehetett azon Dresselinus János is, ki „Historico-genealogica Collectanea”-jában társáéhoz hasonló bargyúsággal vagy ál-hiszeműséggel írt a Serényi-ekről.
Szomorú dolog, hogy Fényes Geogr. Szótárában – mint sok mást – úgy Kis-Serény helynevet sem lehet föltalálni, pedig léteznie kellett, tán ma is létez ily nevű puszta.
Elhagyva tehát ezen a mult és előtte folyt századok kedvencz foglalkozása szerint csak úgy könyv- (vagy bizonyító okmányok) nélkül összekoholt nemzedékrendet, a Serényi családról csak azon adatokat közölhetjük, melyek a történelmi birálat előtt megállanak.
II. Lajos király alatt élt Kis-Serényi Ferencz deák (literatus), ki mint al-kincstárnok 1518-ban nevezett királytól testvéreivel Ferenczczel *, János, Miklós, István, Kata és Ilonával nemeslevelet nyert, és pedig a szöveg szerint: mint előbb nem nemes. *
Ugy látszik, tán fiával Ferenczczel stb.; mert így két testvér lett volna Ferencz, a mi még is szembeötlő ritkaság.
Katona Historia critica tomo XIX. pag. 85–87. „ab hujusmodi ignobilitatis statu eximendum duximus” etc. mondja a diploma.
Ezen Ferencz deák volt az, ki a mohácsi csata előtt 1526-ban Csongrád, Szabolcs, Csanád, Zaránd, Arad, Külső-Szolnok megyékhez stb. küldetett királyi levelekkel. * Ezen Ferencz az, ki 1531-ben pozsonyi kamarai tanácsos, 1538-ban és 1542. évi pozsonyi országgyűlés 18. törv. czikke szerint királyi adó-szedő volt. Fia volt pedig azon Serényi Miklós, ki 1566-ban Gyula védelmében vett részt; és a vár feladása után Zichy Györgygyel a sötétben tévedésből egymást megvérezték. *
Engel Monumenta Ungrica p. 227. Bel, Notitia nova I. 455.
Istvánffy Hist. 1685. évi kiadás 309. 310.
Serényi Mihály 1592-ben, midőn Fülek vára a töröktől visszafoglaltatott, oda fő kapitánynak tétetett. * 1596-ban mint füleki és szendrői főkapitány báróságra emeltetett. * Ugyan ez évben a visszafoglalt Hatvan vára bizatott reá. * Ugy látszik 1600-ban halt meg, özvegyen hagyván nejét Bajony Zsófiát. Fia lehetett ezen Mihálynak azon Pál, ki Bihar megyének alispánja volt, és kinek fia Mihály 1658-ban megöletett. *
Ugyan ott 401.
Adami Mss. Misaei nationalis lat. nro. 182. – Lehoczky Stemmat. I. 170. lapon 1629-ben kapta Serényi Mihály a báróságot, de ez vagy nem áll, vagy más unokaöcscse Mihály lehetett.
Istvánffy id. kiadás. 448. Závodszky naplója 356.
Szalárdy Siralmas krónika 467.
Mihálynak a füleki várkapitánynak testvéreűl irják Serényi Imrét is, ki már Szwetlav, Banow és Volachovitz ura volt és 1626. julius 17-én kora 27. évében esett el B.-Gyarmatnál a törökök elleni harczban, mint siremléke följegyzé. * Ez azonban aligha testvérének fia nem volt.
Katona Hist. critica XXXI. 217.
Mihály testvére lehetett András, kinek Révay Máriától utódait mutatja a táblázat, továbbá testvére lehetett Ferencz, kinek fia Gábor már atyja után birta Morva országban a swietlavi, millotiiczi, kunewaldi, továbbá a zlin és lomniczi jószágokat, és 1656-ban april 7-én III. Ferdinánd által grófságra emeltetett. Hivatalt viselt, mint udvari tanácsos és tartományi kapitány Morvában. Meghalt 1664-ben.
A családfa valószinűséggel igy sarjadzott le:
Ferencz 1518. 1526. al-kincstárnok; Ferencz 1542. kir. adószedő (Jakussith Dora?); Miklós Gyulánál harczol 1566.; János.; István.; Kata.; Ilona.; Mihály báró 1596. füleki kapit. (Bajony Zsófia); Imre † 1626.; Ferencz.; I. Gábor 1656. gróf † 1664. (Zahradeczky Erzse.); András (Révay Mária); András (Orlay Bora); Farkas (Balassa Krisztina); Anna-Mária (Csáky Zsigmond); Erzse (gr. Serényi Amand); Gábor † 1677. (Poppel Lobkovicz M. Benigna); János-Károly altábornagy † 1690. (Lövenstein Ernesztina Bora); M. Antonia † 1707. (gr. Schaffgotsch János-Antal); Margit (b. Horeczky Fer.); A. Mária (Peterwaldszky Zsigmond); Polexin † 1694. nov. 6. (Jukussith Imre.); Judit (Offred Atilius); Antal.; Fülöp.; Lajos.; Károly.; Amandus (gr. Serényi Erzse)
I. Gábornak, ki 1656-ban gróffá lőn, utódaira nézve el kell mondanunk, a mit a góthai Almanach-ban * feljegyezve találunk. Ennek másod szülött fia János-Károly cs. kir. kamarás, udvari és valós. belső titkos tanácsos, altábornagy, ezredtulajdonos, haditanácsi elnök, és müncheni parancsnok alapítá a családi majoratust. Egyetlen leánya gróf Schaffgotsch Jánosné 1707-ben gyermek-ágyban halván meg, a mostani ivadék testvérétől Gábortól jő le, azonban ennek mellyik fiától, és miképen? – adatok hiányában nem tudhatva, itt következik külön a mostani században élő nemzedék származási fája:
Góthai Histor. Herald. Handbuch. 914.
Nep. János szül. 1776. † 1854. cs. k. kam. és bánya-tanács (báró Eötvös Alojzia); Alajos sz. 1812. (gr. Zierotin Ernesztina); Zsigmond sz. 1814. főhadn. †; László sz. 1815. (gr. Bubna Ludmilla); A. M. Francziska sz. 1856.; Gábor sz. 1817. (b. Hentschel Henriette); Walburga sz. 1819. (b. Hingenau Otto tanár); Maria A. sz. 1820. cs. k. h. (gr. Walwitz Gy.); Erzse sz. 1822. (b. Fischer Sándor); Béla sz. 1833. † János-Alf. sz. 1823. (Bulatovich Ottilia); Gabriella sz. 1844.; Mária sz. 1845.; Ilka sz. 1849.; Paula sz. 1853.; Otto sz. 1855.
Ezek közűl János Nep. birta Lomniczot, Luhasoviczot, a morvaországi pénzbeli hitbizottmány használója, Magyar országon Putnok és Zabláth birtokosa volt, meghalt 1854. nov. 29-én. Özvegye báró Eötvös Alojzia lakik Brűnben. Fiai közűl:
Alajos birja Morva országban a lomniczi uradalmat. Gábor ugyan ott a Luhaschovitzit, János-Alfonz birta ugyan ott a tullesischitzi és röschitzi jószágot. Nősült Bécsben 1857-ben febr. 24-én Bullatovich Ottiliával; meghalt azon évi aug. 28-án Észak-Amerikában West-Pointben kora 35. évében. *
Pesti Napló. 1857. évi dec. 17. szám.
László birja a pataki uradalmat, a dédési és sajó-szögedi jószággal.
Mint ezekből látjuk, a család a XVII. század közepe óta kifelé gravitált, jószágai deekabb része is künn van; sógorodása is ez idő óta nagyobbára idegen neveket mutat.
A család czímere függőlegesen kétfelé osztott paizs, a jobb oldali ezüst udvarban aranykoronás kék kigyó csavar formában látható, a baloldali kék udvarban ezüst kékkel rézsutosan csíkolt pólya (fascia) látható, fölötte jobbra néző ezüst ló ugró helyzetben látszik. Ugyane czímert használta már pecsétczímerén 1656-ban Serényi Pál is, Biharmegye egykori alispánja.
A család eredetét illető birálati észrevételeket, és följebb közlött adatainkat az 1518. évi czímeres nemeslevélről tekintetbe véve, e családhoz nem számíthatjuk azon Serényi Andrást sem, ki állitólag egy Sz. Fejérváron talált sírkő szerint Jadránál 1345-ben esett volna el, és kit I. Lajos király ily siremlék alá temettettett volna:
D. T. O. M.
Hoc jacet in tumulo clara de stirpe Serényi
Andreas bellidux non side laude perenni;
Qui patriae ad Jadram cecidit sublatus amore;
Rex Ludovicus eum digno hic tumulavit honore.
Anno M.CCC.XLV.
