Sréter család. (Szandai)
Egyike azon előkelő nemes családoknak, melyek a bányavárosok régi megtelepedői közűl emelkedtek ki. Idegen hangzású családnevök daczára, mely hajdán „Schrötter” és „Schretter” alakban is iratott, meghonosodásuk legalább a XVI. század első felére, a mohácsi időszak előtti időkre tehető. Ide mutat azon körűlmény, mely szerint, mint Besztercze sz. kir. város törzsökös lakói, még a magyar nemesség nyerése előtt e városról, mint ősi feszkükről és ottani birtokos állapotuknál fogva „beszterczei Sréter”-eknek (Schretter de Novizolio) neveztettek.
A XVI. század derekán a beszterczei Sréter családból három derék testvér vált ki, névszerint János, Gáspár és Menyhért, kik közűl az első a pozsonyi kir. kamaránál hivataloskodván, e pályán s egyéb alkalmakkal szerzett érdemeinél fogva maga és nevezett testvérei és utódaik részére Miksa királytól Bécsben 1569. évi mart. 22-én kelt és „beszterczei” előnévvel megnemesítő czímeres levelet nyert, * mely nemes levél 1570-ben remete sz. Pál ünnepe utáni 3-ik ferián Nyitra megye közgyűlésen kihirdettetett.
Az eredeti függő pecsétes kir. oklevél szerint; – örömmel jegyezvén itt meg, miszerint szerencsém volt a család érdekes levéltárában kutathatni, és itt közlendő hiteles adataimat közvetlenül az eredeti okmányokból meríthetni.
Gáspárnak és Menyhértnek utódaik közűl, kik azonban a XVIII. század folytán mag nélkűl kihaltak, ismeretes nevezetesebb férfiak voltak: Schretter Károly, ki 1644. febr. 14-én Körmöczön született, * és a protestans családból vagy atyja, vagy ő a kath. vallásra térvén, Nagy-Szombatban a Jézustársaságába állott. Gréczben a hittant hallgatta, azután Nagy-Szombatban és Bécsben hat évig a bölcsészetet tanította, majd Nagy-Szombatban az egyházijog tanára kilencz évig, végre a Győri és Lőcsei rendház Igazgatója volt. * Tudományos képzettségét és mély tanúltságát igazolja jogtani munkája, mely „Concordia Juris Hungarici cum Jure civili et canonico in causis testamentariis et ultimae voluntatis”, czim alatt Nagyszombatban 4-rét. 1698-ban kinyomatott. Ennek rokona
Lásd Pray Mss. tomo XVIII. Fejér G. Historia Acad. Scientiarum. p. 20. 34. hol születési éve 1643-ra van téve. Lásd róla Pauler értekezését a nagyszombati jogtudósokról a M. A. Értesitőben.
Lásd Pray Mss. tomo XVIII. Fejér G. Historia Acad. Scientiarum. p. 20. 34. hol születési éve 1643-ra van téve. Lásd róla Pauler értekezését a nagyszombati jogtudósokról a M. A. Értesitőben.
Vilmos 1687-ben a pozsonyi és szepesi kamara tanácsosa volt. *
Bel. M. Notitia nova Hung. tomo I. 459. v. ö. IV. 406. Tán ezen Vilmosnak leánya volt azon S. Kata, ki 1693-ban Nagy Mihálynak neje, férjével Enesén Győr megyében 1728-ig, midőn már özvegy volt, zálog jogon birt.
A két testvérnek Gáspárnak és Menyhértnek ága kihalván, a fő szerzőnek Jánosnak, kinek ága a prot. vallás híve maradt, utódai közűl a XVII. század végén egy, mondhatni lángeszű, férfiú: Sréter János vált ki. Alapos képzettségéről, korában feltünő széles és sok oldalú ismereteiről, kitartó fáradhatatlan erélyéről, és szilárd jelleméről tanúságot tesz azon változás- és viszontagságteljes életpálya, melyet dicsőséggel és teljes sikerrel megfutott. Már ifjuságában (mert az adatok összevetése szerint alig volt 24 éves ifjú) Apaffy Mihály erdélyi fejedelem szolgálatában találjuk, ki mint hívét 1680-ban maj. 5-én Gyula Fejérvárról megbizással küldte a lengyel királyhoz. * A következő évben hadadi gróf Wesselényi László özvegyének Bakos Zsuzsannának volt udvari fő embere, a midőn ennek ügyeiben Gr. Caprara Aeneas császári lovas tábornok és Magyarország alsó részeinek fő vezére utlevelével * az ország alsó részeiben járt. Majd Tököly Imre pártján állt, és ennek lőn tevékeny híve. Tököly ismerve ügyességét, diplomatiai küldetésekkel is megbízta. Igy 1684-ben a franczia királyhoz küldötte, hová – mint napló-jegyzete mutatja – Kis-Várdából 1684. febr. 8-án indult meg, Törökországon keresztűl. Visszajött 1685. febr. 18-án. Nem sokára ismét a Lengyel királyhoz indúlt Kassáról, ugyancsak Tököly megbizásából. * Még drágább, becsesebb kincsét bizta reá Tököly, midőn őt Munkács várába neje Zrinyi Ilona mellé rendelé. És ő itt is helyén maradt. Maga irja későbbi levelei egyikében * Rákóczyhoz, miszerint (1688. jan. 18-án) midőn hosszas ostrom és némi árulás folytán Munkács vára bizonyos pontok mellett feladatott, ő akkor is vonakodott vala meghódolni, és készen állott Tökölyt számüzetésébe is követni, ha hogy az lehetséges lett volna. És mind addig a feladásba meg nem egyezett, míg Tököly őt a neki esküdt hűség alól föl nem oldotta. Feladatván Munkács, miután imént emlitett szándoka nem teljesülhetett, a capitulatio föltételeinél fogva jan. 20-án Caraffa tábornagytól két rendbeli parancsot eszközlött ki, egyiket a szepesi, másikat a pozsonyi kamarához intézve, amazt Beregh megyei, az utóbbi Trencsin és Hont megyei elkobzott javainak visszaadatása iránt. *
Eredeti.
Eredeti, kelt Lőcsén 1681. febr. 22.
Kegelius: Duodecim Piae meditationes. Leutsch oviae 1679 czimű imakönyvébe jegyzett napló-adatai.
Eredeti fogalmazat.
Eredetiek.
Eredetiek
Munkács feladása után haza tért birtokára Zólyom megyei Ribár helységbe, melynek átellenében a Garan tulsó partján fekszik Hajnik helysége, a Bezegh család ősi székhelye. Itt laktak akkor a Caraffa által Eperjesen kivégeztetett Bezegh Györgynek, a kassai kamarai javak igazgatójának, egykor Nógrád és Heves jeles főjegyzőjének özvegye Libercsei Zsuzsánna, és árvái, köztök a szűz Bezegh Éva is.
Sréter János szerelemre gerjedt a méla, és elmés hajadon iránt, és elgyűrűzte. És ámbár némi félre értés majd szakadást okozott köztök, egy pár érdekes szerelmi levél hamar helyre állitá az előbbi, sőt még forróbb ragaszkodást, * melyet végre 1689. nov. 13-án ünnepélyes nász örökre szentesített. * Házassága után a foglalkozást kereső férfiú hívatalos pályára szentelte magát, és mert kitünő tehetsége csak hamar ismeretessé lőn, már 1694. sept. 23-án Zólyom megye másod alispánjává választatott, és e tisztben maradt folytonosan megválasztva és megerősitve, többször elsőnek is kijelölve, egészen a Rákóczyforradalom kezdetéig. * Még Tokajnál táborozott Rákóczy, midőn Sréter János már hódolt és felajánlá hüségét és szolgálatát. És a fölkelő vezér már 1703. octob. 18-án – mint kinevező oklevelében irja * – „megtekintvén hivünknek, hozzánk és édes nemzetünkhöz a mostani közügynek folytatásában való igaz hazafiúi szeretetét és készségét,” – az egész Bányavárosok főkapitányává és parancsnokává nevezte ki; másnap pedig Trencsin és Zólyom megyei birtokaira nézve ótalom levéllel látta el. * A következő év folytán egy lovas és egy gyalog ezred Ezredese és a Zólyom megyei fiscalis jószágok Igazgatója (Praefectus) lőn; mint ezt Rákóczynak 1705. jan. 20-án hozzá irt levele tanusítja. * Azonban ezek mellett még inkább szükség volt az ő tehetségére oly téren, melyre főleg akkor kevés volt hívatva, értjük a tüzérség kezelését. Rákóczy megismerve sok oldalú képzettségét és ügyességét, több tiszte mellé 1705. dec. 18-án Sréter Jánost dandárnoki (Brigaderus) ranggal összes tüzérsége fő fölügyelőjének (Supremus Inspector) kinevezte. És ez idő óta – fennmaradt levelezése s számadásai mutatják – mily sok oldalú, tömérdek gondot, nagyszerű figyelmet és pontos erélyt kivánó munka vette igénybe a fáradhatlan és ügyes férfiú ritka tehetségét. És hat éven át ennyi gond, ennyi baj sem fárasztá ki a munka győző erőt; 1709-ben nov. 2-án még Eperjes város és erőd parancsnoksága is az ő hüségére bizatott, mint erről Bercsényi hozzá irt levelében tudósítja. * A romhányi vesztett csata után, midőn Rákóczy nem egy híve tántorodott el hüségéről, és köztök Andrássy István már 1710. évi martiusban feladá Lőcsét, kétszer is felhiván kegyelem biztosítása mellett Srétert a város feladására, * – ő szilárdan meg állt helyén. Azonban mind végig nem maradhatott Eperjes város élén, a – kuruczok között, nevezetesen Radvánszky Jánosnak ellene szőtt folytonos (mint maga irá) áskálodásai miatt; – miért Eperjest jól felszerelve és megerősitve, 1710. év tavaszán át adta Rákóczy parancsából más oda nevezett parancsnoknak; * a ki azután dec. 10-én feladta Virmont császári tábornoknak. * Sréter az Eperjesi parancsnokságtól mart. 22. és april. 8. között felmentve lévén, Rákóczy fejedelem után Lengyel országba vonta magát. Már 1710. dec. 11-én I. Péter czár teljes meghatalmazottjától Dolgoruky herczegtől nyert Jároszlóban orosz nyelven szabad menet- és ótalomlevelet. * A bujdosók viszontagságait a következő évi nyárig osztá, ekkor miután 1711. jun. 14-én Sinyaván Sienausky Ádám által lengyel utlevéllel ellátva lőn, * august. 15-én társával és nagyobbára rokonaival Jaraszlón irásban * elbúcsúzva Rákoczytól, a szatmári béke biztositékainak elfogadására hazájába vissza tért; és hátra levő napjait, miután Porosz országból, hol tanulás végett időztek, fiai is haza kerültek, családja körében Zólyom megyében Ribáron, majd pedig a Rákóczy forradalom előtt, még 1701-ben szerzett Nógrád megyei Szandavári birtokán töltötte. Meghalt 1714. elején, febr. végén, vagy mart. kezdetén. * Eltemettetett következő tartalmú siremlék * alá:
Meg van a családi levéltár ereklyéi közt az eredeti levél, melyben Bezegh Éva írja, hogy jegygyűrűje visszaküldéséről értesült, s melyre viszonzásúl két egymáshoz forrt és elfürészelt szivet küld jegyesének, erre Sréter János legforróbb érzelmü magyar versekben örök szerelemről válaszolt. E levél meg van.
Imakönyvi jegyzeteiben, hová gyermekei születéseit is írta.
Zólyom megye jegyző könyveiből hiteles kivonat szerint, mely tanusitja, hogy 1695. dec. 22. 1696. oct. 13. 1697. jul 30. és sept. 5. 1698. oct. 29. 1699. oct. 14. és 1700. dec. 10-én is megválasztatott is megerősitett. – Más oklevél bizonyítja, hogy az volt még 1701. oct. 16-án is.
Eredeti. 12. sz.
Eredeti, 13. sz.
37. sz. alatti, és Bercsényi levele 33. sz. alatt 1704. aug. 8-ról.
Eredeti. Kolinovics szerint Bagossy vette át Eperjest.
Eredeti. Kolinovics szerint Bagossy vette át Eperjest.
Eredeti. Kolinovics szerint Bagossy vette át Eperjest.
Katona Hist. critica XXXVII. 603.
Eredeti.
Eredeti.
Szalay L. I. Rákóczy Ferencz bujdosása. I. 154.
1714. mart. 5-én már özvegye Eperjestől azon ércz-koporsát kérte, melyet férje ottan hagyott.
Mely fölött a családi czimer diszlett.
Monumentum.
Piae Memoriae.
Perill. ac Grosi olim Domini.
Joannis Sréter de Szanda.
ex Primariis Neogradien. et Zoliensis Comitatuum
Jur. Assoris.
Viri
Domi, Foris, Militaeque clari
sacratum.
Futurum posteritatis suae
rarae mansvetudinis
Primi aquisitoris Bonorum Szanda
Humanaeque caducitatis
Documentum.
Ponente lapidem conjuge
Eva Bezegh de Hainik
cum Prolibus Adamo, Joanne, Eva et Georgio
Anno Domini 1714.
Discite a me, quia sum mitis et humilis corde.
Math. XI.
Piae Memoriae.
Perill. ac Grosi olim Domini.
Joannis Sréter de Szanda.
ex Primariis Neogradien. et Zoliensis Comitatuum
Jur. Assoris.
Viri
Domi, Foris, Militaeque clari
sacratum.
Futurum posteritatis suae
rarae mansvetudinis
Primi aquisitoris Bonorum Szanda
Humanaeque caducitatis
Documentum.
Ponente lapidem conjuge
Eva Bezegh de Hainik
cum Prolibus Adamo, Joanne, Eva et Georgio
Anno Domini 1714.
Discite a me, quia sum mitis et humilis corde.
Math. XI.
Sréter János családja második megalapitójának tekinthető. Használva állását, melyre kitünő tehetsége és a szerencse emelte, jelentékeny vagyont szerzett. Nem említve Trencsin megyei birtokát, mely ősi lehetett, Zólyom megyei Ribári birtokát még 1696-ban jelentékeny szerzeménynyel szaporitá, és arra azon évi mart. 13-án hzg. Eszterházy Páltól nádori adományt szerezvén, dec. 1-én a turóczi konvent által beiktattatott. Két év mulva Hajnik helységben is birtokrészt szerezvén, abba I. Leopoldnak 1698. mart. 22-én kelt megegyező kir. adománya mellett sept. 10-én a turóczi convent által szintén beiktattatott. Bereg megyében még Tököly idejében Lónyai Lászlótól Boltrágy, Harangláb, Kis és Nagy-Lónya stb. helységekben tetemes birtokot szerezvén, ezeket 1700. évben a leleszi convent előtti örökös bevallás szerint elcserélte Lónyai László örököseivel a Lónya családnak Nógrád megyei Szandavári birtokaiért, melyekre azután 1701. mart. 6-án I. Leopold királytól királyi beleegyező adományt nyervén, azokba april. 30-án a Turóczi convent által ünnepélyesen bévezettetett; és ez idő óta családjának e birtok mellett „szandai” előnevét is megalapitá. Nem emlitjük ezek mellett még egyéb szinén nejével közösen nyert adományait, melyek részint teljesen létre nem jöttek, részint idővel elidegenítettek. *
A szandavári birtokok hasonnevü váron kívül álltak: Szandavárallya, Surány, egész Szandakér, és Becskei részbirtokból. Ezen felül egy, 1703. évi, a „jus armorum”-ért fizetett nyugta szerint birta Nógrádban a Nempti pusztát is, és Rétságon részbirtokot.
Sréter II. Jánosnak nejétől Bezegh Évától, (ki 1725-ben már Thassy Ferencz hitestársa volt,) következő gyermekei születtek: 1. Ádám, kiről alább, 2. III. János, kiről alább, 3. Imre és 4. Éva ikrek, szül. 1697. nov. 1-én. Imre korán elhalt; Éva pedig felnevelkedvén, idővel férjhez ment Gosztonyi Jánoshoz, és ősanyja lőn a Gosztonyi család protest. ágának. 5. György, kiről alább, és 6. Mária, ki 1707. évben született, és valószinűleg korán elhalt. A nevezett három fiú máig élő három ágnak terjesztője lett, és ágaikról egyenként fogunk emlékezni.
