Szeghi-Kis család.
Szeghi-Kis család.
Adományos nemes család, eredetileg Zemplin megyei, innen Ung és Borsod megyébe is elszármazva. Igazabban a család neve „Kis”- és előneve „Szeghi.” Családfáját hitelesen a XVII. század második felére vihetni föl az akkor élt Szeghi Kis Jánosig, kitől az utódok következőleg * származtak:
A család által közlött hiteles iratok nyomán.
János 1680. körül.; Tamás; József †; István; Károly-Fer. Borsodba telepedett. † 1765. (Hotta Rebeka); Ferencz Palágyon 1753.; Gábor Zemplinben N.-Tárkányban 1753.; Gáspár 1732. Ungban k. Gejőczön; Pál 1732 Ungban k. Gejőczön.; József 1808. Borsodi alisp.; László 1832. Borsodi számvevő (Paulikovics Mária); II. Tamás 1832. kamar. ügyész (Magyar Ágnes-Karolina); Károly alügyész 1832.; Sándor káplán 1832.; Gábor levéltárnok.; Gyula.; Lajos.; Zsigmond.
A tábla élén álló Jánosnak fiai közűl Istvánnak fiai, Ung megyében Kis-Gejőczön lakozók, Zemplin vármegyétől nyert nemesi bizonyítvány mellett nemességöket Ung megyében 1732. dec. 30-án kihirdettették.
Tamásnak fiai, nevezetesen Ferencz Palágyon (Ung m.), Gábor Kis-Tárkányban (Zemplin m.) laktak, Károly-Ferencz pedig ekkor már Borsod megyében Emődön lakott, mindhárman Ung megyétől 1753. évi april. 3-án nemesi bizonyítványt kaptak. A kettőnek utódait nem ismerjük, de
Károly-Ferencz, ki Borsod megyébe telepedett és pedig előbb Tibold-Daróczra, utóbb Emődre, s végre innen Miskolczra, Ung megyétől nyert bizonyítványát Borsod megye előtt 1754. febr. 14-én kihirdette. Meghalt 1765. febr. 27-én. Nejétől Hotta Rebekától, ki 1789-febr. 24-én halt meg, két fia maradt: József és II. Tamás.
József Borsod megyénél házi és hadi főpénztárnoki hívatalt viselt, majd második helyettesített alispán volt, mely hívatalt 1806-ban letévén, a megye előkelő táblabirája lett. 1807-ben az országos segedelmek és a nemzeti Muzeumra tett ajánlatok pénztárának gondviselője, 1809-ben a Borsod megyei gyalog és lovas seregnek, úgy 1809. és 1813-ban a Borsod által állított könnyű lovasok kikészítésére ügyelő megyei biztosság elnöke volt. Fia László 1809–1815-ig becsületbeli, 1815-től 1825-ig első aljegyző, ekkor számvevő 1832-ig és még tán azontúl is, a midőn nagybátyjával II. Tamással együtt (1832. nov. 7-én) Borsod megyétől ősi adományos nemességökről elismervényt kaptak fiaik neveinek beiktatásával együtt. Jelenleg Szendrőn lakik, hol közbirtokos.
II. Tamás ifjabb éveiben Borsod megyében esküdt, utóbb mint ügyvéd a sajó-ládi politico fundationale és a tapolczai apátúri uradalmak rendszerinti ügyésze, még 1832-ben is, midőn testvérével és fiaival együtt Borsod megyétől nemesi bizonyítványt vett ki. Nejétől Magyar Ágnes Karolinától fiai: Károly Borsod megyének volt alügyésze, Sándor alsó-szent-györgyi káplán 1832-ben és Gábor Borsod megyének volt levéltárnoka.
Józsefnek elhalt nejétől Paulikovics Máriától fiai Gyula, Lajos és Zsigmond.
A család czímere a paizs kék udvarában hátulsó lábain álló oroszlán, első jobb lábával kivont kardot, a balban levágott török fejet tartva. A paizs fölötti sisak koronáján férfi kar könyököl, kivont kardot tartva. A paizst foszladék veszi körűl.
