Szluha család. (Ikladi górf †; verbói nemes)
Szluha család. (Ikladi górf †; verbói nemes)
Vas, és Fejér megye birtokos nemes családa, melynek egyik tagja a szép észű és jeles szónok Szluha Ferencz az ikladi ágat grófságra emelte.
A családfa, mennyire családi közlés hiányában csak hézagosan tudhatni, * következő:
Lásd Rajcsányi Deduct. gen. I. 32. 92. stb.
I. Márton 1593. (Rumi Teréz); I. Mátyás 1612. (Halácsy Kata 1633.); I. János bandér. kapit. elesett.; Folyt. a köv. lapon.
I. Mátyás, ki az előbbi lapon. 1612. (Halacsy Kata 1633.); I. István 1649. (Bóka Kata); II. János; III. János (Ujlaky Erzse 1658) †; I. Ferencz (Kálmán Zsuzsi); I. Miklós; Kata † 1684. (slav. Sándor Gáspár); II. István.; I. György kamarai tanácsos. †; II. Ferencz itélő-mester 1715–23. ikladi báró (Konkoly Julia); II. György gróf 1743. (gr. Sinzendorf Róza); János nep. jezsuita; Eleonora (b. Babocsay Ignácz); gr. Alajos 1785. 1817.; gr. Károly 1815. 20. sóházi tiszt.; gr. József † 1817. kon. 32.; Károly 1844. kamarai tiszt.
I. János mint az esztergami érseki bandérium kapitánya elesett a törökök elleni ütközetben.
I. Mátyás (néhol Máté) 1633-ban nejével Halácsy Katalinnal Spácza helységben három jobbágyát elzálogosítja Egry Katalinnak. *
Esztergami kápt. libro 14. folio 337.
I. Ferencznek fia II. Ferencz legnagyobb férfia volt a családnak. 1709-ben érsek-újvári kapitány. * 1715-ben már itélőmester, * 1719-től egyszersmind Komárom megye alispánja. * Az 1723. évi országgyűlésen a sanctio pragmatica elfogadása körűl különös érdemeket szerzett. * Ezért 1726-ban báróságra emeltetett. * Végre val. belső titk. tanácsos, és kanczell. ref. tan. volt. Meghalt Bécsben 1729-ben. * Ő szerzé Pest megyében Iklad helységet adományban, melyről ága előnevét vette. Birt több helyen Komárom megyében is, mint Szemerén * stb. Nejétől Konkoly Thege Juliannától három gyermeke maradt: II. György, János nep. ki jesuita lett, és Eleonora báró Babocsay Ignácz neje, anyja báró Babocsay Pálnak.
Kaprinai Mss. A. tomo L. p. 238.
Lásd 1715. évi orsz. gyülés czik.
Fényes, Komárom várm. 59. és Lehoczky Stemmat. I. 178.
Lásd ide vonatkozó levelezéseit Budapesti szemle XIX. köt. 267–278. l. Akkori mondott beszéde nyomtatásban is megjelent.
Lehoczky Stemmat I. 170.
Magyar tört. tár. VI. 98.
Fényes C. Komárom várm. 130. stb.
II. György atyja után báró, és Slagó és Bábolna örökös ura, 1743. april. 3-án grófságra emeltetett. * Ekkor nyert czímeréről alább szólunk. Nejétől gróf Sinzendorf Rozaliától fia Alajos gróf élt 1785. 1817-ben, midőn ennek fia József 1817-ben kora 32. évében meghalt. II. Györgynek másik fia Károly e század elején (1815.) N. Váradon a cs. kir. sóháznál mázsáló, utóbb (1820–35.) Veszprémben sóházi pénztárnok. Ennek fia szintén Károly 1844-ben a m. kir. udv. kamaránál számvevőségi tiszt.
Bihari levéltár, és Collect. herald. pag. 124. – Lehoczky Stemmat I. p. 170. hibásan teszi 1730. évre.
Az 1743-ban kapott grófi czímer következő, a paizs négy felé oszlik kereszt vágással, de alsó részébe alúlról ék gyanánt gúla alakú ezüst udvar ékeli magát, melyben öt pacsirta repdes; – az 1. és 4. vörös udvarban zöld téren természetes szinű medve áll, első lábaival három ágacskán virúló fehér liliomot tartva; a 2. és 3-ik udvarban zöld téren ezüst egyszarvú áll, első lábaival kivont pallóst tartva. A paizs udvarai között a középvért áll, arany koronával, melynek fekete udvarában fehér sziklán vár torony, (vagy pharusféle tengedi világító torony) emelkedik, tornya tetejéről egy poznán lámpa nyúlik jobb felé. A paizst grófi korona fedi, a fölött négy koronás sisak áll, a jobb oldaliból arany grif emelkedik ki, ezüst kettős keresztet tartva, a másodikból a leirthoz hasonló medve, a harmadikból a paizsbélivel egyező világító torony, a negyedikből színtén az előbbihez hasonló egyszarvú. Foszladék jobb szélről aranyvörös, a 2. sisaké ezüstvörös, a 3-ké aranyfekete, a 4-ké ezüstkék. A paizst két oldalról telamonok képen két elefánt tartja. Alól rózsa szinű szalagon e jelszó olvasható: Constatia, Fide et Sinceritate.*
Collect. herald. p. 124. és Adami Scuta gentil. tomo. XII.
A másik, nemesi ág, Nyitra megyei Verbó-ról irja előnevét, és II. János, és II. Miklóstól eredhet. Családfáját nem ismerve, csak a következőket említhetjük meg:
1772-ben Szluha Sándor és Ferencz Nyitra megyei Geszthe helységbeli két telket elzálogítottak Dióssy Ádámnak. *
Szentbenedeki Convent Protocol. J. J. pag. 63.
A család jelenleg főleg Vas és Fejér megyékben él.
A Vas megyei ágból János 1787-ben Kőszegen a ker. táblánál szegények ügyvéde. Valószinüleg fia azon János, ki ismét ott 1810–15. évi időközben szegények ügyvéde. Tán ennek fia Márton 1824. nov. 29-től 1835-ig Vas megyének al-, 1835-től 1838-ig főszolgabirája volt a kőszegi járásban, előbb Kőszegen, utóbb Csömötei jószágán lakván.
A Fejér megyei ágból György 1810–20. körűl madocsai apátúr, és szekszárdi plébános.
Ignácz cs. kir. alezredes volt.
János hzg. Eszterházy jog-igazgatója.
I. Antal táblabiró, ennek fia szintén Antal Fejér megyénél kezdé hívatalos pályáját a jegyzői karnál, utóbb főszolgabiró lett, az 1836. évi országgyülésen azon megye követe, ezután kir. tan. és 1837-ben a Jász-kún kerületek főkapitányává neveztetett ki, és e méltóságba azon évi febr. 6-án beiktattatott, és az volt 1848-ig. Ennek fia Antal előbb 1843-ig Fejér megye t. aljegyzője, majd m. kir. helytartósági t. titkár. És tán Károly 1844-ben kir. ügyész Csongrád megyében.
Benedek Fejér megyénél 1843-tól al-, 1845-től főszolgabiró 1849-ig.
Fejér megyében birtokos a család Czeczén, Tolna megyében Görbőn stb.
