b) II. László ága.
b) II. László ága.
II. László (kinek ága az V. táblán van felmutatva) 1710. aug.14-én született Gernyeszegen. Menyegzőjét a nagy hírű Ráday Pál leányával, a tudós gróf Ráday első Gedeon nővérével Eszterrel Péczelen tartá 1732. jun. 24-én. 1741-ben cs. kir. kamarás, * tíz év múlva fő kormányszéki, majd v. b. titkos tanácsos, Erdély fő pohárnoka, 22 évig szolgált, 1774-ben a tanácsosságból nyugalmaztatott. Meghalt 1778. mart. 16-án. Nejétől Ráday Esztertől tizenegy gyermeke volt, ezek közűl: az első Pál mint őrnagy halt meg, Dániel, László, Gedeon, Benjamin, Zsigmond és Krisztina gyermekkorban haltak el, megmaradtak: Eszter gr. Toroczkay Zsigmondné, Klára gr. Wartensleben Vilmosné, és II. József.
Apor, Synopsis Mutationum 215.
II. József szül. Huszton (Máramaros) 1738. dec. 21-én. * Hazai iskolák bevégzése után a bázeli, leydeni egyetemeket látogatá, több ízben nevezetes külföldi utazásokat tett, és átalában a külföldi tudósok, udvarok és nagy emberek ismerék és megkülömbözteték őt. 1767-ben az erdélyi kir. tábla birájává, 1782. mart. Békes várm. főispáni helytartóvá, azon évi octoberben pedig Ugocsa várm. főispánjává, 1787-ben a pécsi iskolai ker. fő igazgatójává, 1792-ben val. b. titkos tanácsossá, végre 1795-ben a m. szent korona őrévé lett. Mint a tudományok barátja megvásárlá Cornides Dániel magyar történetekre vonatkozó munkákban gazdag gyűjteményét ezer aranyon, s könyvtárt gyüjtött azon felűl, mely 30000 for. értékű vala. Volt szép gyűjteménye kitömött ritka állatfajok s mathematikai és physikai műszerekből. Meghalt 1796. sept. 1-én kora 58. évében, sajnálat, s míg élt mind végig köztisztelet tárgya. Tetemei Nógrádban Szirákon a családi sirboltban nyugszanak. Mily jeles, mily kiművelt, mennyire kitüntetett férfiú volt, életrajzához tartozik. * Egy franczia értekezése, kinyomott alkalmi latin és magyar beszédei, nővére halálára irt versei, kéziratban maradt dolgozatai stb. őt méltán a tudósok és írók sorába is emelé. Neje a kihalt királyfalvi Róth Tamás és Vattay Borbála leánya Róth Janka volt († 1813.) kitől, a többi elhalván, egy leánya Janka báró Prónay Sándorné, és két fia III. László és III. József maradtak.
Bajza J. A Telekiek tudományos hatása. Bajza összegyűjt. munkái III. 160. Kazinczy szerint 1740. aug. 1-jén született volna.
Olr. Bajza A Telekiek hat. Összegyűjt. műv. IV. 160–172.
III. László (II. Józsefnek fia) Szirákon Nógrád megyében született 1764-ben. Gondos neveltetése és iskolai pályájának bevégzése, úgy az ügyvédi vizsgának letétele után 1785-ben István testvérével és a tudós Cornides társaságában külföldre utazott, Göttingenben más fél évet tanulmányozásra fordított, azután bejárva német, angol, franczia, holland és sveicz országot, 1787-ben haza térvén, az erdélyi kormányszéknél mint tiszteletbeli titkár a közpályára lépett, 1791-ben kamarás, 1792-ben erdélyi kir. táblai ülnök, időközben Máramaros követe az 1790. évi nevezetes országgyűlésen, és a kolosvári reform. kollegium curatora. 1799-ben Magyarországba tévén át lakását, 1802-ben a duna-melléki kerűlet reform. egyház világi fő gondnokává választatott, 1803. nov. 5-én pedig a királyi tábla bárójává, 1811-ben Somogy megye főispáni helytartójává, végre 1819-ben hétszemélynökké neveztetett. A nádor is, ismervén tudományokhozi hajlamát és készületeit a Marczibányi jutalomosztó bizottság elnökségével tisztelte meg. Meghalt Pesten 1821. mart. 21-én. * Sok iratai maradtak nyomva, és kéziratban, prózában és versben. Nevezetesebb nyomtatott munkái: 1. A magyar nyelv előmozdításáról buzgó Esdeklései. Pest, 1806. és 2. Egy magyar tudós társaság felállítása iránti Véleménye. Sokat fáradozott, és sokat tett, hogy ez intézet létre jöhessen, de azt már meg nem érhette, tíz évvel előbb halván meg, mintsem az ige testté lőn. Atyja könyvtárának szorgalmas gyűjtője volt, azon könyvtárnak, melyet özvegye az áldott elmékű báró Mészáros Johanna és fiai a m. akademiának ajándékoztak, és így annak könyvtárát megalapíták, annak gyarapítására és egy őr fizetésére alapitványt tevének. III. Lászlónak két neje volt, az első kivel 1788-ban kelt egybe, gr. Teleki Mária, († 1830.) kitől születtek gyermekei IV. Ádám, IV. József, V. Sámuel, Janka, a második neje volt szoboszlai báró Mészáros Janka csillag ker. hölgy (sz. 1784. febr. 20. † 1844). báró Mészáros János tábornok leánya, kitől gyermekei Dénes, IV. László és Auguszta szül. 1813. aug. 7-én. előbb gr. Degenfeld Ottoné, másodszor Bozó Pálné, A szerepet vitt négy fiúról IV. Ádám, IV. József, V. Sámuel és IV. Lászlóról egymás után szólandunk.
L. életirását Tudományos gyűjtemény 1823. évi foly. I. 87–106.
IV. Ádám sz. 1789. a katonai pályára lépvén, a nádor huszároknál volt ezredes, majd tábornok, és cs. k. kamarás. Meghalt nőtlenül 1851. nov. 3-án Szirákon Nógrád megyében.
IV. József sz. 1790. oct. 24-én. Jeles atyja által gondosan nevetetvén, 1811-ben a külföldi egyetemekre indúlt, és Göttingenben töltött két évi tanúlmányozás és Európa nagy részének beutazása után 1815-ben ujolag a m. kir. helytartóságnál kezdé hivatalos pályáját, melyen mindig fölebb haladva, 1818-ban helytartósági titoknok, 1824-ben a m. kir. tábla bárója, cs. k. kamarás, 1827-ben Csanád, 1830-ban Szabolcs várm. főispánja, 1832-ben udv. kanczellariai előadó tanácsos lett, 1827-ben a rendszeres munkálatokat szerkesztő országos küldöttség tagja, közben 1818-ban a pesti ref. egyház megye algondnokává, 1824-ben pedig a tisza-melléki egyházi kerűlet és sárospataki collégium fő gondnokává választatott. 1827-ben legtöbb részt vévén a magyar akademia szervezetében, elismert széles tudománya miatt a nádor által a szervező választmány elnökévé, majd az alapítók által az igazgató tanács tagjává, és a meglakult igazg. tanács által végre az akadémia elnökévé választatott. 1840-ben korona-őrre választá az országgyűlés, 1842-ben pedig Erdély főkormányzója lett, és az volt 1848-ig; egyszersmind val. belső titkos tanácsos, Leopold cs. rendének nagy-keresztese. Politikai s hívatalos pályáján alapos szakismeretek, vasszorgalom, tántoríthatlan becsületesség s igazságszeretet által nyerte meg úgy fejedelme kegyét, mint átalánosan polgártársai tiszteletét. Roppant hivatalos foglalatosságok mellett is szerzett időt magának a tudomány gyarapítására. Már ifju korában a Tudományos Gyűjteménybe dolgozott, a magyar nyelv és a m. Mezeum ügyében írt értekezései koszorút nyertek. Utóbb végképen a történeti tanúlmányokra adván magát, a halhatatlan irodalmi érdekű munkának a „Hunyadiak korá“-nak (XII. köt.) szerzője lőn, melyet azonban bár teljesen bevégezve, de csak feléig nyomva élhetett meg. Ennek is tiszta jövedelmét (ezer példány ára = 25000 ft) a m. akadémiának történettudományi czélra ajándékozta. Azon fölül már előbb testvéreivel az akademia alap-tökéjéhez 5000 fttal járult. Az atyja által gyüjtött nagy becsű, 30 ezer kötetnél többre menő könyvtárt testvéreivel szintén az akademiának ajándékozá, és ahoz a szaporítás és egy őr fizetésére alapítványt tévének. Megszerzé a Kresznerics féle könyv, kézirat és régi pénzgyűjteményt is az akademia részére. Kevés szóval: nem csak mint magas állam hivatalnok, de mint kitűnő tudós s iró, és áldozatokra kész hazafi tündöklött. Meghalt 1855. febr. 16-án nőtlenűl. * Eltemettetett Szirákon.
L. Ujabb Ismeretek tára VI. 325–327. Toldy Fer. Emlékbeszédét fölötte az Akadémiában. Pest, 1855. stb.
IV. Sámuel cs. k. kam. szül. 1792. nov. 7-én. Az előbbinek méltó testvére, Pest megyénél kezdé hivatalos pályáját, utóbb a térről végképen elvonúlt. A gazdasági tudományokban jártás férfiú, ifjabb korában az irodalommal szintén foglalkozott, egy értekezését 1828-ban a Tudományos Gyűjteményben közlé. Az 1846. évi erdélyi, és 1848. évi magyarországi pesti országgyűlésen mint kir. hivatalos vett részt. A dunamelléki ref. egyházi kerületnek fő gondnoka volt haláláig, mely történt 1857. febr. 9-én. Nejétől báró Jeszenák Luizától (szül. 1803.) gyermekei a) Klementina szül. 1827-ben, férjhez ment 1847-ben gr. Teleki III. Domokoshoz. b) Sándor szül. 1829-ben. Nőűl vette 1857. sept. 19-én gr. Teleki Jozefinát gr. Teleki Domokos leányát, gyerm. I. Gyula László sz. 1858. 2. József sz. 1859. 3. Margit sz. 1860. c) Gyula sz. 1833-ban. d) Julianna szül. 1835-ben, férjhez ment bernátfalvi Földváry Elekhez.
IV. László szül. 1811. febr. 11-én. Mint iró, „Kegyencz“ czímű jeles szinművével gyarapítá az irodalmat. A politikai pályára lépvén, mint szabad elvű jeles szónok, tántorithatlan jellemű hazafi tündöklött. * 1848-ban a magyar forradalmi kormány a párizsi udvarhoz követűl küldé, és ott maradt mind végig. 1861-ben Drezdában a szász kormány által kiadatván, Bécsből amnestiával tért haza, az azon évi országgyűlésre abonyi képviselőűl választatott. Életének Pesten 1861. maj. 8-án golyóval vetett véget. Mint száműzött, röpiratokban, hirlapokban angol, franczia nyelven igyekezett Magyarország ügyeit ismertetni, és azokat európai jelentőségre emelni. Lovagi jellemére nézve egyike volt a legritkább jelenségeknek. Benne – mint a fölötte mondott emlékbeszédben olvashatni * – a becsület szeplőtlensége, az adott szónak szentűltartása, merész bátorság, mely csak daczolni tud a veszélylyel, de azt csak játéknak tekinti, a nőnem iránti gyöngédség, és hódolatos udvariasság, a gyámoltalanok védelme a hatalmasok ellenében, szilárd szabad elvű democratia, önzetlen hazafiuság, és az egész emberiséget átölelő philantropia öszpontosulva voltak.
A magyar országgyűlésen mint a felső tábla tagja, Erdélyben az 1837. évi szebeni orsz. gyűlésen Fogaras vidéknek, az 1848. évi kolosvári gyűlésen Udvarhely városnak követe volt.
Lukács Móricz, Emlékbeszéd gr. Teleki László felett. Pest. 1861.
III. József (II. Józsefnek fia) született 1777-ben. Fő kormányszéki tanácsos volt. Mint jeles közhivatalnok, tudományos férfiú, és buzgó emberbarát tünteté ki magát, és kivált az 1817. éhségkor nay áldozatkészséget tanusított. Meghalt 1817-ben. Nejétől gróf Teleki Zsófiától gyermekei 1. István, 2. Károly, 3. Julianna (szül. 1805. † 1863.) Tisza Lajosné, 4. Gábor, 5. III. Domokos, 6. Borbála gr. Ráday Gedeonné, meghalt 1841. máj. 29. kora 30. évében. 7. Zsófia gr. Bethlen Jánosné, és 8. Jozéfa Zeyk Jánosné szűlettek. Ezek közűl
III. Domokos szül. 1810. Maros-Vásárhelyt. Politikai pályáját 1830. után Pest megyénél mint aljegyző kezdte meg, és 1834-től Erdélyben folytatta. Ezen évben, úgy 1837-ben is az erdélyi országgyűlésen mint Küküllő vármegye követe, 1841-ben mínt kir. hívatalos vett részt, és mint az ellenzéki pártnak jeles tehetségű tagja és egyik vezére tünt föl. Politikai munkásságával a sérelmi térről a reformok terére lépett. Már e gyűlésen az urbéri bizottmány tagjai közé neveztetet ki. 1844-ben külföldi utazásából haza térve, politikai működését a hirlapok terére is átvivé, és 1845-ben az „Erdélyi Hiradó“ vezetését vette gondjai alá. Az 1846/7. évi erdélyi orsz. gyűlésen vezetője volt azon pártnak, mely a szabadelvű urbér megalapításáról gondoskodott. Az 1847/8. évi magyar országgyűlésen ismét Küküllő vármegyét képviselte, ifjabb korában költeményeket is írt. 1850. után Gernyeszeghi ősi kastélyába elvonulva, a történelmi tudományoknak és gazdászatnak szentelé idejét. A m. akadémiának tiszt. tagja levén 1855-ben az igazgató-tanács tagjává választatott. Legközelebb jelent meg derék műve „Hóra támadásá“-nak története. Hazafiúi számtalan áldozatai közt a nevelési ügyre, többi közt a székely-udvarhelyi iskola részére 1852-ben tett hatezer forintos alapítványa is egyik maradandó emlékét képezi. Első neje b. Bánffy Jozéfától gyermekei: 1. Zsófia (szül. 1836.) báró Vay Béláné, 2. Jozéfa (szül. 1838.) gr. Teleki Sándorné; második nejétől gr. Teleki Klementinától gyermekei: 3. Ilona szül. 1849. és 4. Geiza szül. 1850.
