e) II. Sámuel ága.

Teljes szövegű keresés

e) II. Sámuel ága.
II. Sámuel (I. Sándornak Petki Nagy Zsuzsannától fia) szül. 1739. nov. 17-én. Ifjú korában unoka öcscsével II. Józseffel és II. Ádámmal a későbbi dobokai fő ispánnal külföldi utazást tett, leginkább könyvek gyűjtését tűzvén czélúl, mint maga írja. Mária Terézia alatt királyi kamarás leve, azután küküllői főispán, és erdélyi kormányszéki tanácsos; II. József alatt belső titkos tanácsos, 1784–1790-ig királyi biztos az akkor alkotott nagyváradi kerűletben, Szabolcs, Arad, Békes, Csanád, Csongrád megye főispáni helytartója, a hajdu kerületben főkapitányi helyettes, Bihar megyének 1785. jul. 16-tól–1787-ig főispánja, 1792-ben magyar alkanczellár és Máramaros vármegye főispánja; II. Leopold alatt erdélyi főkanczellár (és ísmét 1791. jul. 5-től Bihari főispán,) Szent-István rend nagykeresztese, a göttingi, varsói, jénai tudományos akadémiák tiszteleti tagja. Meghalt Bécsben aug. 7-én 1822-ben kora 83. évében. Ő alapítá a m.-vásárhelyi gazdag, már évek előtt negyven ezer kötetnél többre becsűlt könyvtárt, melyet 19 éves korában kezdett gyűjteni, erre és iskolákra Kazinczy F. szerint nyolcszáz ezer forintnál többet elköltött. E könyvtárt családi hitbizományképen hagyá örköseire, úgy hogy azt némi föltételek mellett a közönség is használhassa. A könyvtár lajstromát három vastag kötetben 1796. 1800. és 1811-ben kiadta, és egy derék előbeszéddel látta el. Ő szedte össze végre legteljesebben őse Janus Pannonius pécsi püspök műveit is egykorú kézíratokból és tizenhárom más kiadás után, és azokat 2 kötetben 1784-ben Utrechtben kinyomatá. Nejétől iktári Bethlen Zsuzsannátúl, ki maga is könyvgyűjtő volt, és számos magyar könyv gyűjteményét utóbb közhasználatra férjeé mellé kapcsolta, három gyermeke maradt: II. Domokos, Mária gr. Rhédey Ádámné, kivel 1795-ben kelt össze * és I. Ferencz kikről alább.
Sándor Istv. M. Könyvesház 208. lap.
II. Domokos szül. 1773-ban, cs. kir. kamarás, előbb a guberniumnál titoknok, utóbb a marosvásárhelyi kir. tábla ülnöke. Nagy készűletű ifju, Lipcsében a gazdasági, Jénában a természet vizsgáló társulat tagjai sorába vette, a jénai mineralogiai társulat pedig a még alig 25 éves ifjút elnökévé választá. Az erdélyi nyelvmivelő társaságnak is buzgó és munkás dolgozó társa volt, s az iránt sok vagyonos és tanult férfiakban gerjesztett részvétet. Gyenge teste nem birta el szelleme súlyát, meghalt élete legszebb szakában 1798. sept. 16-án nőtlenűl. Több munkát írt, ezekből főleg utazásai nevezetesek, melyek nyomtatásban Bécsben 1796-ban jelentek meg, és utóbb németűl is. Kéziratai a m. vásárhelyi könyvtárban vannak letéve. Testvére
I. Ferencz cs. k. kamarás, szül. 1787-ben. A cs. hadseregben mint főtiszt szolgált, 1810-ben nőűl vette báró Bánffy Erzsébetet, kitől következő négy gyermeket nevelt: 1. Erzse (szül. 1812.) báró Vay Beláné, 2. Ágnes (szül. 1814.) hzg. Waldeck Hermanné, 3. Róza (szül. 1818.) lőbb gr. Wurmbrand Ernőné, utóbb gr. Solmsbaruth Fridrikné, és 4. VI. Sámuel (szül. 1819.) kinek nejétől gróf Bethlen Erzsébettől négy gyermeke a következő: a) Ágnes szül. 1843. Zeyk István neje, b) VII. Sámuel sz. 1845. c) Béla sz. 1848. és d) Erzse sz. 1853.
Ime, ez a családnak két századon át terjedt nemzékrende. De a Teleki nemzetségnek – mely a polgári és hadi pályán annyi zászlós urat, ország nagyot: kanczellárokat, korona-őröket, fő ispánokat, tábornokokat, a tudományos irodalmi téren egész tábort termett, ezen felűl még egy tündöklő tulajdonsága van, és az, hogy szívben, nyelvben mind végig magyarok maradtak.
A család czímere – mint fölebb a metszvény is ábrázolja – egy függőleges és kétszeres harántos metszéssel hat udvarra osztott vért, ezen felűl még a közepén magában foglalván az ősi Garázda czímert, vörös udvarban az ágaskodó vad kecskét, mely első lábaival a fenyő gallyat tartja. A grófságkor nyert hat osztály ábrája következő, az 1. és 4. kék udvarban egy felfordított ezüst félholdon kettős farkú oroszlán hátulsó lábain ágaskodik, első jobb lábával arany koronát tartva, a 2. és 5. arany udvar belső oldalából kétfejű fekete sasnak fele testrésze látszik; a 3. és 6-ik ezüst udvar közepét függőlegesen álló vörös szelemen foglalja el. A vért fölött nyugvó grófi koronán két koronás sisak áll, a jobb oldaliból befelé fordulva fehér egyszarvú emelkedik, a baloldali sisak koronáján kettős farkú oroszlán hátulsó lábain ágaskodik, első jobb lábával kivont kardon arany koronát emelve. Foszladék jobbról ezüstkék, balról ezüstvörös.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages