Thaly család.
Thaly család.
Komárom megyében törzsökös régi család, birtokos nevezett megyében Csepen, Puszta-Sz.-Mihályon, Neszmélyen és Rév-Komáromban is, Fejér megyében Nyéken, Pettenden, Bodincson és Kajászó-Szent-Péteren, Pest megyében A.-Dabason, Nyáregyháza, Délegyháza, Ordasháza és Babád pusztákon, végre Veszprém megyében Ajkán.
A család – egyik tagjának kutatásai és állításai szerint – eredetét a Pozsony megyei Maria-Tal-ból veszi, mely hajdán csak „Tal“-nak neveztetett, * és honnan a család előnevét is írja: „Thaly de Tal.“ Nemességének kelte ismeretlen, a tudósitás hagyományra hívatkozva a megnemesítést I. Lajos király korába helyezi. A vallás-újjítás korában a család tagjai mint a reformatio hívei, s tán mint János király hívei Talból az ellen királypártiak és a máriathali barátok által birtokukból kiszoríttatván, elszéledtek, csak egy tag maradván meg a kath. hitben és thali nemesi kuriája birtokában, kinek végivadéka a mult században Pozsonyban halt meg. * Egyik meg János király ország részébe vonván magát, N.-Bányán fogyott ki; a másik rész Komáromban telepedett, hol nemeslevelök hiányában polgári állásban éltek, míg a XVI. század végén Thaly János a komáromi királyi várnak tiszttartója (Provisor arcis regiae Comaromiensis) lévén, mint agilis (nemes anyatól született) hivatalában szerzett érdemeinél fogva az országgyűlés ajánlatára Rudolf királytól Prágában 1602. mart. 29-én kelt czimeres levélben előbbi polgári állásából * fiaival Jánossal, Gergelylyel, Andrással, és vejének Ujfalussy Pál és Jakab fiaival, úgy testvérével az utóbb magnélkül elhalt Mártonnal és leendő utódaikkal együtt nemességre emeltetett. És nemeslevelők Komárom megye közgyűlésén 1603-ban kihirdettetett.
Eszterházi tábori könyvében is igy írva.
A táblázaton látható Thaly III. István, Komárom megyei egykori fő sz. biró még ismerte ezen végivadékot.
A nemeslevél szavai szerint: „e statu et conditione civili.“
A Thaliak nemesi kuriája Rév-Komárom sz. királyi városa Huszár utczájában fekvő, jelenleg 1219. sz. alatti ház volt, melyet most Mindszenty Antal bir anyja Thaly Klára után. Hogy ezen kuriát a hozzá tartozó kűlsőségi földekkel együtt a Thalyak már 1651. előtt is birták, azt III. Ferdinánd királynak 1651. aug. 24-én kelt eredeti levele a család levéltárában is tanúsítja.
I. János a komáromi vár tiszttartója míkor halt meg, nem tudni; tőle a család leszármazása * következő:
Thaly Kálmán közlése szerint.
I. János Komárom vári tiszt. 1602. ns.; II. János 1602. közszerző Komár. vár. tiszt. (Chorba Zsófi); I. Gergely 1602. közsz. 1635. sz. biró 1645. alispán.; I. András 1602. 1613.; II. Gergely 1613.; III. János 1613.; Anna 1613.; I. Ferencz 1652. főpénztárn. 1667. fő sz. biró elesett 1638. (Torkos Zsuzsi); I. István insurr. tiszt. elesett 1704. (zólyomi Szabó Kata); IV. János; V. János 1731.
I. István insurr. tiszt. elesett 1704. (zólyomi Szabó Kata); II. Ferencz 1741. insurr. főhad. (1. Mohy Éva 2. Gellért Judit 3. Vörös Éva †); I. József Horváth v. Varga Judit.; Lidia (1. Darányi István 2. Tóth Mihály); 1-től Julianna (Boday Mihály v. Ist.); II. István † 1768. (dabasi Halász Klára); Zsuzsi (1. Szokolyi Samu 2. Székely László); I. Sándor (Madari Lidia); 2-tól Erzse (Vargha János); II. Sándor.; II. József.; IV. István.; Lidia.; Klára.; IV. Ferencz.; III. Sándor.; Móricz.; Krisztina.; Karolina.; Ervina.; Luiza.; Jozéfa (Jezovics Mih.); Janka (Csajághy Sándor); Emilia (Végh József); Sarolta (Szalacsy József); Eszter (Hollósy); III. István sz. 1757. † 1830. fő sz. biró (ságfalvi Sándor Eszter † 1849.); I. Zsigmond főügyész, u. alispán † 1840. (Hegyi Julia); Klára (Mindszenty Sámuel); Julia (Laky Mih.); III. Ferencz (Laky Kata); Eleonora (dab. Halász Péter); Jozéfa (Thaly Dénes); Luiza (Tóth Józs.); Karolina.; Ignácz.; II. Zsigmond forr. ezredes. 1849. (Faragó Julia); III. Zsigmond.; Julia.; Ilona.; V. Ferencz.; I. Lajos főpénztár sz. 1794. † 1850. (n.-mádi Barthaloss Kata); Teréz (Vargha András); Ágnes (Nagy Mih. superint.); Károly sz. 1796. Fejér vm. levéltárn.; Róza (Varjú István); Julianna (Zádor György septemvir); Antal sz. 1805. váltó törv. sz. tanács (Vogt Henrika); Dénes sz. 1808. Kom. vm. főmérn. (Thaly Jozéfa); Zsuzsa (Nagy István); Ida (Kenessey László); Imre †; Elek.; Guidó.; Emil.; Eleonora.; Julia.; V. István.; III. József.; Erzse.; Dezső (Halász Ottilia); Kálmán sz. 1839. m. akad. tg. tanár, iró.; II. Lajos.; Béla.; Gejza.; László.; Ilona.
I. Jánosnak három fia közűl a második volt I. Gergely, ki Komárom megyénél vállalván hívatalt, 1634-ben már a tatai járásnak szolgabirája volt. Nevét és emlékét ezen hivatalánál fogva a várak ingyen munkájának felosztásánál a magyar törvénykönyv is fentartja. * 1635-ben Komárom megye alispánjává választatott, és e tisztet viselte 1645-ig. * Utódai nem maradtak. A második fiú
Lásd az 1635. évi 92. törv. czikket.
Fényes Komárom várm. 59. E szerint itt és a Törvénykönyvben hibásan áll György-nek írva Gergely helyett, a Gregorius és Georgius nevek könnyű felcserélése folytán.
I. András volt, ki a táblán álló három gyermeke részéről is 1615-ben az esztergomi káptalan bevallása szerint a Thatay családtól Komárom városában 850 ftért kuritá szerzett. * Ága kihallván, a harmadik legidősb testvér
Esztergomi káptalan libro 12. folio 155. És e kúria szállhatott I. András ága kihaltán testvére II. János utódaira.
I. János, ki az 1602. évi ns. levélben benn van, és atyja hivatalát (provisoratus arcis reg. Comarom.) öröklé, terjeszté ágazatát. Ez nejétől Chorba Zsófiatól, ki 1613-ban a győri káptalan előtt bevallást eszközölt, * egy fiút hagyott I. Ferenczet, ki 1652. dec. 2-án Komárom vármegye perceptorává választatott, * 1667–68-ban pedig azon megye csallóközi járásának szolgabirája. * 1668-ban mint szolgabiró járt el a Komáromi reform. eklézsia ügyében. * Neje Torkos Zsuzsanna volt. * Ezen Thali Ferencz költő is volt, legalább minden valószinűség azt mutatja, hogy egy felmaradt régi versezetnek, * melynek versfejeiből (kezdő betűiből) a Tali név jő ki, ő irta, a mint ezen dal unokája Thaly Kálmán által kiadva a „Régi magyar vitézi énekek stb. Pest 1864. II. köt. 189. lapján olvashatni. Thaly Ferencz a Komárom vármegyei felkelő nemesség élén 1683. év elején a párkányi ütközetben esett el. * Két fia maradt I. István és IV. János, a ki 1731-ben unoka öcscsei József és Ferencz neveikben is ellent mondott a lőgéri pusztára nézve nádori adomány mellett a Csorba család beiktatásának. * Fia maradt V. János.
Győri káptalani levéltár.
Komárom megye jegyzőkönyve 1652. évi 555. lapon.
Mint szbiró 1667. febr. 23-án Könczöl János esküdttel országbirói parancs folytán tanuvallatást eszközöl Pap Lukácsnak csepi jószága iránt. – 1667. aug. 3-án Szőnyön Csik Balás esküdttel Szeghy János alispán commissioja folytán a tatai várőrség által tett kihágások iránt hallgat ki tanukat. – Szintén e tárgyban működik 1667. aug. 31-én. (Az eredetiek a csepi közbirtokosság levéltárában.) 1668. máj. 24-én Csontos Imre esküdttel szintén Szeghy János alispán commissioja mellett Komáromban tanuvallatást tesz Csajághy Gergely felső-gelléri jószága iránt. (Eredetie Csajághy Károlynál Pesten.)
A komáromi ref. egyház levéltárában 9. és 166. szám.
A komáromi ref. egyház levéltárában 7. szám 1674. évről; és Komárom vármegye jegyzőkönyve 558. sz. a.
A nemzeti Muzeum kéziratai közt Mss. Hung. quart. II. 295. jegy alatt.
Komárom megyei és családi levéltár.
Pannonhalmi Szentmártoni Convent levéltára.
I. István a család levéltára szerint a kurucz világban mint felkelő nemes esett el 1704-ben jun. 13-án a koronczói ütközetben a szent-páli puszta mellett. Neje volt zólyomi Szabó Katalin, Szabó Mátyás nyitrai vár parancsnok és kurucz alezredes testvére. Ettől fiai II. Ferencz, és I. József maradtak, kik 1731. körűl kerestető parancsot eszközöltek, * és kiknek neveikben 1731-ben a lőgéri pusztába a Csorba család beiktatásának nagy-bátyjok Thaly IV. János ellentmondott. I. Józsefnek csak leánya maradt, mint a táblán látható.
Győri káptalan levéltárában.
II. Ferencz 1741-ben a poroszok ellen mint főhadnagy hadakozott gr. Nádasdy Ferencz tábornagy alatt. Három neje volt, az elsőtől Mohy Évától négy gyermeke maradt, a másodiktól Gellért Judittól egy leánya Erzse Vargha Jánosné maradt, harmadik nejétől Vörös Évától utóda nem volt. Gyermekei közűl I. Sándor maradéka, mint a táblán láthatni, csak leány ágon él; ellenben II. István ága mostanáig férfi ágon terjedt le.
II. István 1754. jan. 28-án vette nőűl alsó dabasi Halász Klárát. 1760-ban a Domokos és Bóka családdal Nedeczky Ferencztől és családjától Komáromban lévő kuriára bevallást szerzett. Meghalt 1768. dec. 5-én. Két leánya és három fia maradt. Fiai közűl a legifjabb III. Ferencz nemzé II. Zsigmondot, ki 1848. előtt mint Komárom vármegye táblabirája, azon megyében az ellenzéki feltűnőbb szónokok sorába tartozott. A mondott évben katonává lévén, a komáromi vár erődítési igazgatójává és ezredessé lön. Több ütközetben vett részt főleg Komárom környéken, és Mórnál sebeket kapott. A Komáromi monostori sánczokat, úgy az u. n. igmándi sánczot, és a szigetben és a Vág-Duna mellett emelt föld-erőditményeket ő tervelé és építette. 1849-ben az igmándi kerül. országgyűl. képviselője volt. Ugyan ez évi aug. 3-án a Komáromi kirohánaskor a balszárnyat vezénylé Csorich csász. tábornok osztálya ellen. Komárom feladása után Törökországba, majd Párisba, onnét Londonba menekűlt, és egyik tagja 1851-ben a Kossuth által kinevezett három tagu bizottságnak (báró Kemény Farkas, és Gélics Richárd örnagygyal). Emlékiratait 1851-ben adta ki Londonban ily czím alatt: „The Fortnesse of Komorn in the years 1848/49. By Colonell Sigismund Thaly late Fortifications-Director of Komorn. London 1851.“ – Utóbb Yersey szigetén félre vonúlva élt, míg 1863. őszén hazájába visszatért, és gazdászattal foglalkozik. Gyermekei a táblán láthatók.
II. Istvánnak középső fia I. Zsigmond, tudományosan művelt ember, szül. 1759. sept. 28-án. Komárom megyének hosszú ideig főügyésze, és végre sok éven át alispánja volt. Meghalt 1841-ben. Csak két leánya maradt.
II. Istvánnak legidősb fia III. István szül. 1757. jan. 21-én. Komáromban, Pozsonyban, Nagy-Kőrösön és végre Debreczenben járt iskoláit bevégezvén, 1781-ben Pesten a kir. táblához ment, és ott 1783-ban a kir. személynök titkára volt. 1787-ben Komárom és Esztergom egyesített megyék alügyésze 1790-ig, mely évi mart. 2-án nőűl vette Sághfalvi Sándor Esztert, Sándor Ferencz kurucz ezredes unokáját. 1790. mart. 18-án Komárom megye gesztesi járásában szolgabiró, 1794. april. 29-én ugyan azon járás főszolgabirája lett. 1802. octob. 5-én Fejér-, 1811. jul. 31-én Komárom várm. táblabirájává választatott. 1809-ről ezt jegyzé föl: „16. Junii jöttek a francziák Ácsra, nekem az akkori ár szerint tettek 4000 forintoknál több kárt. 21. és 22-ik Junii közt lévő éjjel szöktünk ki az francziák közzűl.“ Főszolgabirói hivatalát késő öregségeig viselte, és mint jeles törvénytudó és kedélyes ember közelismerésben részesült. Meghalt 1830. maj. 4-én. Négy leánya, és négy fia maradt, ugymint I. Lajos, Károly, Antal és Dénes.
I. Lajos szül. 1794. jun. 25-én. Komárom megyének a gesztesi járásban alszolgabirája, majd fő hadi pénztárnoka huzamos ideig, végre a gesztesi járás fő birája. Meghalt 1850. dec. 28-án. Nejétől nagymádi Barthaloss Katalintól gyermekei: a) Dezső, kinek nejétől dabasi Halász Ottiliától leánya Ilona. b) Kálmán szül. 1839. jan. 3-án. Mint író, illetőleg költő 1855-ben lépett föl, s valamint több kötetre menő költeményei kiadásával ismert nevet, úgy főleg „Régi Magyar vitézi énekek és elegyes dalok“ két kötetes gyűjteménye kiadásával közelismerést aratott; legutóbb Bottyán János nevű történelmi művével lépett föl. 1860–64. közepéig a „Pesti Napló“ szerkesztőségi tagja, 1864. őszétől a pesti reform. fő iskolában a m. irodalom tanára, 1864. jan. 20-án m. akad. tagúl választatott. c) II. Lajos, d) Béla, e) Gejza, f) László.
Károly szül. 1796. febr. 24-én. Fejér megyének volt levéltárnoka. Gyermekei a táblán láthatók.
Antal szül. 1805. jun. 27-én, előbb a pesti orsz. törv. széknek, jelenleg a váltó feltörvényszéknek tanácsülnöke. Nejétől Vogt Henriettetől élnek gyermekei Elek, Guido, Emil.
Dénes szül. 1808. oct. 9-én. Komárom megyének főmérnöke volt. Nejétől Thaly Jozéfától gyermekei a táblán láthatók.
Nem áll a táblázaton Thaly Judit, Balassa Ferenczné, ki 1723-ban a győri káptalan előtt Tatában fekvő bizonyos kúria miatt tiltakozik, és 1734-ben ezen ellenmondást vissza húzva, bevallást tesz. *
Győri káptalani levéltár.
A család czímere – mint fölebb a metszvény ábrázolja – a vért kék udvarában hármas ezüst bércz középsőjéből nyított torkú, kiöltött nyelvű, kiemelkedő leopárd, fölemelt első jobb lábával kivont kardot villogtatva, a balban három szál strucztollat tartva, a két szélső ezüst, a középső, mely legnagyobb, vörös. A vért fölötti sisak koronájából az előbbihez egészen hasonló leopárd szemlélhető. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
